Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

68.rész

Yoongi

Felháborodva, idegesen és szomorúan mentem vissza. Az utolsó mondat, amit Jimin hozzám vágott nem kicsit ütött szíven. Akármennyire is próbálom rávilágítani arra, hogy itt valami nagyon nem stimmel és akarok neki jót.. Nem fogadja el, annyira makacs, hogy ezt képtelen felfogni.

Szinte úgy téptem fel a bejárati ajtót és csaptam be magam után, ami kiesett a helyéről. Fogalmam sincs, hogy miattam vagy esetleg Jimin műve az ajtó halála de nem is érdekelt. Még a rosszalló pillantásokat is figyelmen kívűl hagytam, amit a takarító brigádtól kaptam.

Luna felé vettem az irányt, aki azon ügyködött, hogy Jungkookot valamennyire jobb állapotba hozza. Taehyung elgyengülten ült a fotelben és üveges tekintettel nézett rám.

Lesajnáló mosollyal léptem elé és le is hajoltam hozzá, hogy tisztán értse és fel is tudja fogni azt, amit akarok vele közölni.

-Maradtál volna a pokolban. - mondtam csak ennyit és ott is hagytam.

Valamivel lágyabban csuktam be a szobám ajtaját és eldőltem az ágyban, amibe éreztem Jimin illatát. A párnát az arcomba szorítottam, mintha így ki tudnám zárni az illatát és magát a személyt is. Sajnos lehetetlen volt, mert minden pillanatban a veszekedésünkre gondoltam. Ez volt az első komolyabb összetűzésünk, aminek az lett a vége, hogy megkaptam, lehet nem is akar velem együtt lenni.

A gondolatra, hogy Jimin nélkülem akar élni a sós könnycseppek folyamatosan gördültek le az arcomon és egyfajta rossz érzés is a hatalmába kerített. Ez az egész nem lenne, ha nem engedem a túlvilágra. Megéreztem, hogy ez lesz, hogy lesz valami baj de nem voltam túl határozott és nem beszéltem le róla. Ha nem lenne ez az egész, talán most itt feküdne mellettem és maximum azon civakodnánk, hogy milyen filmet nézzünk vagy azon, hogy nem fér el az ágyon.

Talán nem is kellene járnunk.

Eleventítettem fel újra és újra ezt a pár szót. Gombóc keletkezett a torkomban és a gyomrom is görcsbe rándult.

A párnámba zokogtam, amikor arra gondoltam, hogy ezt Jimin mennyire ijesztően komolyan mondta. Mára már annyira megszoktam, hogy mellettem van, egyszerűen képtelen lennék elengedni.

Namjoon

Éppen a káoszt próbáltuk feltakarítani, amikor Jungkook és én is egyszerre kaptuk fel a fejünket egy hangra. A hangra, amire rögtön ugrunk és még Jungkook is, bármennyire is tűnik szívtelennek. A hang, amikor a testvérünk szenved. A hang, amit azért hallunk, mert vámpírok vagyunk.

Az a fájdalmas zokogás, sírás és szenvedés hangja.

Mivel Jungkook még nem tudott járni és indultam volna meg Yoongi szobája felé de szerelmem megállított a mozdulatban.

-Baj van? - érdeklődött.

-Nem tudom. Valószínűleg Jimin és közte történt valami, azért sír ennyire.

-Akkor hagyd. - suttogta. - Hidd el, ilyenkor jobb, ha nem zargatod.

Sóhajtva hagytam Lunára a dolgot. Ha ő azt mondja, hogy hagyjam, akkor hagyni fogom. Neki az ilyen téren rengetegszer van igaza és mindig megiszom a levét, ha nem rá hallgatok.

Yoongi

Órákon át forgolódtam, nem tudtam aludni. Jimin nélkül nem. A könnyeim elapadtak, már nem bírtam sírni. Inkább csak szipogtam és nyöszörögtem, miközben próbáltam álomba hajszolni saját magamat.

A szemeim tuti vörösek voltak a sok sírástól és fel is voltak kissé dagadva. Szerelmi problemák. Milyen szarok vagytok már!

Eldöntöttem, hogy utoljára fordulok az oldalamra és alszok. Jimin felére kúsztam és magaba szívtam kellemes illatát, amit reszketve fújtam ki.

Alig telt el pár óra a veszekedésünk óta de hiányzik. Azóta nem jött haza és van egy olyan érzésem, hogy pár napig nem is fog.

Jimin már megint hülyén viselkedik... :(
Szerintetek ki fog előbb a másik után futni? Jimin bagy Yoongi?