Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

25.rész

Ledöbbenve néztem a falon lévő lyukat, ahol Jungkook repült ki az imént. Azon keresztül láttam Jimin értetlen arcát,ahogy a remegő kezét figyelte.

Jungkook felkelve az apró falfarabok közül törölte le a folyamatosan vérző orrát és ijedten nézett Jimin felé. Ez volt az első alkalom, hogy ijedtség, rettegés ült az arcára. Nem mondom azt, hogy nem volt élvezet nézni.

-Mi történt? - kérdeztem, mert senki nem szólalt meg.

-Nem tudom. - suttogta Jimin sokkolva és a földre rogyott, maga elé bámulva.

Jimin mellé siettem, hogy valamennyire meg tudjam nyugtatni.

-Megérkezett az ereje. - mondta Jungkook, miközben a még mindig vérző orrát törölgette. - Aminek nem lett volna szabad. Nagyon nem. - köpte ki a vért a szájából.

-Oké, ez rám és Namra nézve nem veszélyes. Mi nem ártottunk neki. - húztam féloldalas mosolyra a számát. Tudtam, hogy igazam van. Jimin bennem megbízik, hiszen sose ártottam neki, szándékosan legalábbis nem. Namjoonban ugyan nem bízik meg, de ő sem ártott neki. Egyedül Kooknak kell félnie.  - De miért vérzel folyton? - ráncoltam a homlokomat, amikor Jungkook már negyedszerre köpdöste tele a szobámat a vérével.

-Őt kérdezd. - mutatott Jiminre,aki csak jobban összezavarodott.

-Mit csinálsz, Jimin? - kérdeztem tőle egyre jobban aggódva Kook miatt. Hiába hangoztattam, hogy az sem érdekelné, ha agyon csapná.. Mégis a testvérem és aggódok miatta. Az orrából folyamatosan folyik a vér és azt is köp fel. A lábán már nem tudott megállni a sok vérveszteség miatt.

-É-én nem csinálok semmit. - rázta a fejét Jimin.

-Gondoltál arra, hogy bántasz? Ha igen, hogyan haltam meg a fejedben? - kérdezte Jungkook. A pólóját a kifolyó vér teljesen eláztatta, a keze is vörös volt,ahogy orrát törölgette.

-Minden egyes percben arra gondolok, hogy meghalsz. - szürte ki fogai közt Jimin.

-Érthető. - vette egyre nehezebben a levegőt Jungkook. - És, hogy halok meg? - kérdezte lazán. Le merem fogadni, hogy nem először öli meg egy boszorkány, ha ennyire nyugodtan tud róla cseverészni.

-Elvérzel. - mondta Jimin.

-Szóval.. Ahogy ő kigondolja, hogyan is halsz meg,az megvalósul? - kérdeztem, mert nem volt tiszta sor ez az egész dolog, ami előttem zajlik.

-Igen. De egy gyorsabb halált is szánhattál volna nekem. - köpött fel egy újabb adag vért.

Jimin

A testem minden porcikája szinte égett belülről. Mindenhol átjárt a bizsergés. A bőröm feszített, mintha egy láthatatlan erő akarna kitörni rajta. Ettől a szokatlan érzéstől féltem de tetszett. Jó volt látni, hogy Jungkook fél tőlem, úgy, ahogy én féltem tőle. Azt akartam, hogy úgy szenvedjen, mint én,amikor közölte, hogy megölte a szüleim.

Egyre jobban éreztem, hogy az a feszítő érzés a bőröm alatt nem múlik. Sőt, egyre csak növekszik. Mint egy vadállat, ami a ketrecéből próbál kiszabadulni. Mondta Jungkook, hogy nagyhatalmú boszorkány családtól származom de nem tudtam, hogy mennyire nagy. Ha nem küzdenék tovább és kiengedném az erőt, akkor Yoongit is bántanám?

Felkacagtam, amikor Jungkook valami gyorsabb halált akar. Még mit nem. Valahogy rá fogok jönni, hogyan lassítsak a halálán. Szenvedjen csak.

-Jimin, kérlek állj le. - nézett rám Yoongi.

-Miért tenném? - kérdeztem kimérten.

-Mert te nem tennél semmi ilyesmit. Valami nagyon rossz hatással van rád. Te nem ilyen vagy. - hadarta.

-De! Pont ilyen vagyok. Ha valami megszállt, akkor az csakis jó irányba változtat. Régen még akkor is bocsánatot kértem, ha belém rúgtak. De ennek vége. - néztem rá szúrós szemekkel.

-Ez a Jimin, nem az, akit megismertem. Régebben még ehhez hasonló gondolatod sem volt. Most meg kínzod a bátyámat.

-Régen még éltek a szüleim! Ő ölte meg őket. Eddig túljutottam azon, hogy megerőszakolt, vámpírrá tett. De azt nem fogom elnézni neki, hogy megölte a szüleimet. - kiabáltam.

-Neked van egy legjobb barátod is, nem? - kérdezte Jungkook.

Azonnal bekapcsolt a fejemben egyfajta vészjelző és rögtön több száz módszer jutott eszembe, hogy Jungkook hogyan ölte meg Hobit.

-Mit csináltál vele? - léptem hozzá egyre közelebb. A fájdalmassá vált érzés bennem hirtelen nyomódott a bőrömnek, amitől halkan felnyögtem.

-Még semmit. De megígérem neked: őt is meg fogom ölni. - mosolygott Jungkook.

Ahogy ezt kimondta egy hangos reccsenés jelezte, hogy a keze, amin támaszkodott eltört. Egy fájdalmas kiáltással dőlt hanyat.

-Jimin! Kérlek állj le. - mondta Yoongi, mikor egy fadarabbal a kezemben sétáltam bátyja felé, azzal a szándékkal, hogy a szívébe állítsam.

Nem hallgattam rá. A világ összes kincséért sem gondoltam volna meg magam. Kész voltam arra, hogy végleg a halálba küldjem Jungkookot.