Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

58.rész

Yoongi

Amíg világos volt annyira nem zavart, hogy kettesben vannak. Utána kezdett sötétedni, akkor már minden gondolatom akörül forgott, hogy vagy ölik  vagy túlságosan is szeretik egymást. És most, hogy teljesen sötét van, nem csak féltem Jimint de nagyon haragszok rá.

Ha külső szemmel nézem, még akkor is azt mondom, hogy nekem van igazam. Jimin az én barátom.. És ez nem az a tipikus hiszti.. De érdekes módon Jungkookkal egy teljes napot el tud tölteni, velem meg egy fél nap is nehezére esik, mert mindig eltűnik. Lehet, hogy jót akar Jungkooknak, megértem. De így? Egész áldott nap?

Fel, s alá járkáltam az egész házban. Már Hoseok is átvette az idegességemet.

-Yoongi, gyere ülj le. Nézzünk egy filmet vagy beszélgessünk.

-Beszélgessünk? Oké! Szerinted hol vannak? Miért nem volt képes szólni, hogy elmegy? A legjobb, hogy előtte velem veszekedett, hogy minek féltem. Tudod mit? Menjél vele, nem is érdekel. Biztos tök jó lehet vele, ha nem akar haza jönni. Egyáltalán miért nem alszik Jungkook szobájában, ennyi erőből miért pont az enyémben? Elvégre nem úgy viselkedik velem, mintha a barátja lennék. - akadtam ki.

Ennyire dühös még nem voltam Jiminre. A legjobban azt utálom, amikor Jungkookkal van, ezt ő is tudja.. És most kivel van? Hát persze, hogy a bátyámmal.

-Yoo, miért kiabálsz? - jelent meg mögöttem Namjoon, mellette pedig Luna.

-Semmi, nem érdekes. Egyáltalán nincs semmi bajom.

-Látom, azért remegsz a dühtől. - ölelt meg Namjoon. - Még egyik sem jött haza?

-De igen, itt vannak. Pont mögöttünk és sakkoznak. - forgattam a szemeimet. - Bocs. - túrtam a hajamba, mikor éreztem, hogy messzire mentem.

-Szerinted Jimin képes lenne arra, hogy Jungkookkal randizgatnak, csókolóznak meg minden ilyen? - ültetett le Hoseok.

-Nem, tudom, hogy nem tenne ilyet Jimin. Bízok benne. Talán benne bízok a legjobban, engem csak az zavar, hogy ennyi ideig vannak távol. Történt már elég sok rossz dolog, hogy félnem kéne. - ráztam a lábam.

-Nem gondolod úgy, hogy ha baj lenne már rég tudnánk róla? Ha valami varázslat van a dologban azt Luna azonnal észre veszi. Ha vámpír dolog, akkor a sikítást meghallod vagy rosszabb esetben hullákat látsz. De eddig ilyen nem történt. - veregette a vállam Hoseok. - Nem lehet, hogy tényleg csak segíteni akar neki? Jimin tudja milyen, amikor meghal valakid és láthatod, aztán valami miatt soha többé. Neki ott voltál te, segítettél neki. Jungkooknak Jimin az, aki segít. Ő meg tudja vele értetni, hogy miért nem láthatja többet Taehyungot.

A szavakat hallva elgondolkodtam és van valami abban, amit mondd Hoseok.

Már kezdtem volna felmenni a szobámba, hogy alszok, majd másnap beszélek a barátommal, amikor kinyilt az ajtót és Jimin lépett be rajta.

-Sziasztok. - köszönt mosolyogva.

Mindenki halkan köszönt és magunkra hagytak minket.

-Szia. - dünnyögtem karba tett kézzel.

-Tudom! Nem kell mondanod. - sétált elém. - Sajnálom, szólnom kellett volna, hogy elmegyek Jungkookkal. De nézd! - mutatott végig magán. - Egy árva karcolás sincs rajtam. Nem is akartam eddig maradni, sokat beszéltem Jungkookkal és szeritnem túl fogja magát tenni ezen a Taehyung dolgon és nem akar majd többet oda menni. - tette a kezét a nyakamba. - Tényleg ne haragudj. - bigyesztette le a száját.

-Tudod te mennyit aggódtam? - kérdeztem még mindig egy kicsit mérgesen.

-Igen, tudom. Azt is sajnálom, hogy rádförmedtem. Megértem, hogy miért féltesz ennyire. Igazad van, inkább örülnöm kéne annak, hogy ilyen szuper barátom van.

Sóhajtva húztam magamhoz a derekánál fogva és csókoltam meg. Elátkozom magam, amiért nem tudok haragudni rá.

-És mit csináltatok ti egész nap? - kérdeztem, mikor már az ágyban feküdtünk.

Az is rég volt már, hogy hagyja azt, hogy átöleljem.

-Egy emberi életet éltünk. Fagyiztunk, sétáltunk, amit nehezen bírt ki. - itt felnevettem. Jungkook valóban nem az a sétálós fajta. - Mozizni is mentünk. Egy romantikus filmet választott, amit mi is megnéztünk. Azt, amit nem éppen a nézésével töltöttünk. - nézett fel rám és elmosolyodott. - Tudtam, hogy ezt nem szereti. De megérdemelte a szenvedést. - kuncogott, akár egy főgonosz a mesékben. - Láttam azt a parkot, amibe kiskoromba is jártam. Az jó volt. - szusszantotta. - Mozi után újra séta volt, utána egy park újból ott... Ott meg nem történt semmi. Megbeszéltük ezt a Taehyung dolgot. Remélem felfogta.

-Fárasztó napnak hangzik. - simogattam a hátát.

-Szívem. - nézett fel rám. A megszólításra egyszerre fagytam le, pirultam el és vigyorogtam, mint egy bolond.

-Jól hallottam, hogy minek hívtál?

-Igen. Szóval, szívem.. Ma minden kajáldást megtámadtam, hogy egyek. Rendes kaját. - tette hozzá. - Köze lehet, ahhoz, hogy vért nem ittam ma, ugye?

-Nem is ettél ma? Hozzak? - keltem volna fel de nem engedte.

-Nem kell. Ha azt megiszom szerintem vissza is fog jönni. Hotdogot kevertem fagyival, még mézes dolgokat is ettem. Úgyhogy kihagyom. - nevetett. - Inkább aludjunk. - rajzolt apró köröket a mellkasomra. - Holnap menjünk el valahova, jó? Egy rendes randink nem volt még.

-Jó. Én benne vagyok.

Mosolyogva hunytam le a szemem. Végre Jimin is úgy érzi, hogy ideje egy randit megejteni. Mert tényleg itt az ideje. Örültem, hogy belátta,hogy mit hibázott és bocsánatot is kért. Annak meg főleg örülök, hogy semmi nem rossz dolog nem történt.

Mit gondoltok Jiminről? Szerintetek Yoongi jogosan akadt ki?