Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

52.rész

Jimin

Ilyen állapotban nem érdekelt engem, hogy Taehyung abban a pillanatban mennyire lesz dühös rám vagy mennyire nem. Most az egyszer örültem a makacsabbik énemnek és, amennyire az erőm engedte elkezdtem vissza felé futni.

Sikeresen lehagytam őt de még hallottam, hogy valamit kiabál utánam.

-Hülye vagy, ha azt hiszed elfuthatsz. Jungkook vissza akar majd jönni hozzám.

Annyira éreztem, hogy Taehyung nem olyan ártatlan, amilyennek mutatja magát.

Végre megláttam a fát és vele együtt Jungkookot is, most az egyszer egyre közeledett felém.

-Húzzunk innen. - rogytam le mellé, a földre.

-Tae? Nem talált meg? - kérdezte már szinte kétségbeesve.

-Róla majd el kell beszélgessünk.

Jungkook értetlenül fogta meg a kezem és hagyta, hogy vissza menjünk. Végre nem kellett vele veszekednem, most felfogta, hogy lassan a halálunkon vagyunk.

Yoongi

Majdnem elaludtam, amikor Jimin és Jungkook egyszerre lélegeztek fel, majd felkeltek.

Az első dolgom az volt, hogy Jiminhez rohanjak. Meg akartam bizonyosodni róla, hogy semmi baja nem esett.

-Yoongi, megfújtasz. - nevetett Jimin.

-Azt érdemelnéd!

Napok óta azon a helyen ültem, nem ettem és nem mozdultam meg. Csoda, hogy annyi ideig ébren tudtam maradni. Hálás vagyok a bátyámnak és Lunának azért, amiért nem csesztettek folyton a kajálással, csak némán a kezembe nyomtak egy tasakot, mondván, hogy eszek, ha akarok. De Jimin nélkül még az sem kellett.

-Mi történt velem? - kérdezte Jimin, miközben az orra alól törölte le a vért.

-Várj te ezt nem is tudod? - ültem vissza a helyemre.

-Nem, az, hogy itt mi történt azt nem. Ott annyi történt, hogy rosszul voltam. Jungkook is. - mutatott a sarokban ülő, stresszes bátyámra.

Ha tippelnem kéne nem úgy sikerült ez a "kirándulás" , mint, ahogy ő azt elvárta.

-Ez a pár óra kikészített. - suttogta Jimin.

Megdöbbenve fogtam meg a remegő kezét és felé fordultam.

-Négy napja nem voltatok magatoknál.

Siető, trappoló lépteket hallottam közeledni a szobám felé. Egy mosoly jelent meg rajtam, mert tudtam, hogy ez Luna lesz.

-Jimin! - ugrott barátom nyakába. - Ne haragudj, hogy egyedül hagytalak.

-Nem, nem a te hibád volt. Sokkal inkább Taehyungé. - suttogta.

Jungkook sóhajtva görnyedt előre, majd hajába túrva nézett Jimin felé.

-Vissza tudunk menni később? - kérdezte.

Majdnem elindulam, hogy felpofozzam. Az előbb jöttek vissza, onnan, ahol életüket is hagyhatták volna. És az, hogy Jimin azt mondta, hogy ez Taehyung hibája volt.. Nem nyugtat meg. Nem tudom, hogy pontosan mi történt ott de nem jó dolgok.

-Nem, nem megyünk vissza. A barátod tett arról, hogy majdnem ott maradtunk. Pontosan tudta, hogy már nem él.

-Ilyeneket ne mondj! Taehyung ilyet soha nem tenne és nem is tett. - pattant fel hirtelen Jungkook.

Sietősen Jimin elé sétáltam. Jobb a biztonság.

-De igen! Ő vezetett teljesen félre. Az ellenkező irányba akart vinni, ki tudja miért. Talán ott akart megölni vagy nem tudom. De mondta, hogy te vissza akarsz menni. Sajnálom, ha rajtam múlik te oda már nem mész vissza. - tárta szét a karját.

-Miért nem?

-Mert Taehyung egy démon. - közölte velünk Luna.

-Azok nem rosszak? - kérdeztem. Taehyungról tudtam, hogy amolyan "tündér" volt, amíg élt. Egy rossz szót nem hallottál róla.

-Nos, Jungkook párja több rossz dolgot tett, mint, ahogy ti azt gondoljátok. Démonok, csak azok lesznek, akik tényleg rosszak, mint te Kook. Majd, ha meghalsz démon leszel.