Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

18.rész

-Jimin, mi történt? - kérdezte Hobi sokadszorra.

Ahányszor próbáltam elmondani képtelen voltam. Két szónál nem igen jutottam tovább. Csak jobban megijesztettem Hobit, amikor meg akart ölelni és olyan gyorsan húzódtam el tőle, hogy azt még a vámpírok is megirigylik. Nem akarok senkihez sem hozzá érni.

-Ju.. Jungkook.. - ennyit tudtam kinyögni magamból. A könnyeim újból patakként folytak.

-Yoongi bátyja? Bántott? - bólogattam. - Mit csinált? - kérdezte óvatosan Hobi.

Kisírt szemekkel néztem rá. Nem voltam képes elmondani. Egyszerre undorodtam magamtól és éreztem magam kínosan. 

-Jimin.A lehető legrosszabbra gondolok most.Nyugtass meg,hogy nem erőszakolt meg. - hallottam az aggódást a hangjában.

Szorosan magamhoz öleltem a párnámat és bólogattam,hogy eltalálta.Hobi idegesen felkelt a helyéről és az ajtó felé indult azt morogva,hogy megveri.

-Ne! - rántottam vissza.

Még csak az kéne,hogy Hobit megölje.Nem élném túl azt..és kinézem belőle,hogy gondolkodás nélkül töri ki a nyakát vagy a szívét tépi ki a helyéről.

-Jimin! - hallottam Yoongi hangját.

Hirtelen még a vér is belém fagyott.Yoongi volt az,akinek ezt nagyon nem akartam elmondani.Jungkook a testvére...hogy mondjam el neki?

Hangos tiltakozásba kezdtem,amikor meg akart ölelni.Ránézve akaratlanul is Jungkook jutott eszembe.

-Jimin,mi történt? - guggolt le elém.

Yoongi

Hoseok kirángatott Jimin szobájából és felpofozott. Hirtelen nem is értettem, hogy ezt miért kaptam.

-A bátyád történt. Te egyedül hagytad úgy, hogy tudtad a bátyád nem éppen normális? - kérdezte dühösen.

Majdnem Jungkooknál is ijesztőbb ez a fej.

-Oké.. Mi? - nem mondom azt, hogy nem zavarodtam össze teljesen.

-Jungkook egy beteg ember.. Nagyon beteg. Konkrétan megerőszakolta Jimint. - ahogy ezt kimondta bennem elpattant valami.

A lehető leggyorsabban mentem haza és kerestem meg bátyámat.

A szokásos helyen ült. Felkaptam az első tárgyat, ami mellettem volt és teljes erőmből hozzá vágtam. Búcsút mondhatunk egy közel 300 éves vázának.

-Miafasz? - kelt fel idegesen a helyéről és rám meredt.

-Te. Egy. Utolsó. Fasz. Vagy. - minden egyes szónál hozzá vágtam valamit.

-Yoongi, mi a bajod? - rontott be Namjoon a szobába.

-Az, hogy már 100 éve keseríti az életünket. És most bántotta azt, ami a legfontosabb lett számomra. - fordultam felé.

-Mitől beszélsz? - nevetett Jungkook.

Te faszfej ne merj nevetni, mert a nyelved is kitépem.

-Miről? Milyen volt Jimint felpróbálni? Akaratán kívül? - ragadtam meg az asztalt és azt is hozzá vágtam.

Az sem érdekel, ha az asztal lába a szívébe áll.

Namjoon oda sietve emelte le róla az asztalt és segítette fel.

-Megerőszakoltad Jimint? - kérdezte tőle kimért hangon.

-Aha. - mondta a lehető legnyugotabb hangon.

Mielőtt újból hozzá vágtam volna valamit, mondjuk a kanapét Namjoon megelőzött.

Egy erős ütés után Jungkook újra a földön volt.

-Yoongi, te menj vissza Jiminhez. Én elbeszélgetek vele.

Ez az egész az én hibám. Ha nem hagyom ma magára ez az egész nem történt volna meg. Észre vehettem volna.. Idióta vagyok.

-Jimin. - léptem be a szobájába.

-Sshh..Végre elaludt.. Legalább addig pihen.

A lehető leghallkabban kuporodtam le mellé. Nem akartam egyedül hagyni, megint.

-Sajnálom. - suttogtam miután kiment Hoseok a szobából. - Ez az én hibám.. Nem csak az, hanem az egész. Egyáltalán nem kellett volna elmondani a titkunkat. A kezdetektől csak veszélyben vagy miattam.. Sajnálom. A mait főleg.. Ha nem hagylak egyedül sose történt volna ilyen. Sokkal jobb lenne neked, ha nem is ismernél..

-Ilyet ne mondj, Yoongi. - nyitotta ki szemeit Jimin.

-Felébresztettelek?

-Nem, nem aludtam. De.. Ne mondj ilyet, én örülök, hogy megismertelek.

Jimin hirtelen felkelt az ágyból és a nyakamba ugrott.

-Annyira sajnálom. - simítottam végig haján. Tudtam, hogy neki most ez is nagyon nehezére esik. Meg is értem.