Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

31.rész

Éppen magamban fogalmaztam meg, hogy miképp kéne ezt a beszélgetést elkezdeni,amikor az ajtó hirtelen kivágódott, azonban senki nem jött be rajta.

Jiminre néztem, hátha ő volt valahogy de ő is ugyanolyan értetlenül meredt az irányába.

-Hiányzotam? - sétált be rajta, az a személy, akit már vámpírrá válásom óta nem láttam.

Hirtelen pattantam fel az ágyról és olyan szorosan öleltem meg, hogy azt hittem összetöröm. A hátamat simogatta, a könnyeim utat törtek. Annyira boldog voltam, hogy újra itt van. Érezhetem ölelését, újra él.

-Yoongi, újra halott leszek, ha nem engedsz el. - szuszogta.

Bocsánatkérően toltam el magamtól, a vigyort nem lehetett levakarni a képemről. Végignéztem rajta és ugyanolyan volt, mint régen. Hosszú, világos barna haja a vállára omlott, zölden csillogó szeme élettel telt meg.

-Ahhoz képest, hogy halott voltál jó színed van. - néztem bőrét, ami napbarnítottan csillogott.

-Mindig jól nézek ki. Egy kis halál nem akadály nekem. - mosolygott büszkén.

Jimin

Yoongi mondani akart valamit, amikor egy elég kevés ruhában lévő lány lépett be rajta. Azonnal felpattant az ágyról, hogy megölelje. Nem lehettem féltekény rájuk, hiszen nem tudom, hogy kicsoda vagy micsoda ez a lány. És Yoongival sem jártunk vagy ilyesmi. Mégis az voltam.

A lány nagyon szép volt, magasabb volt Yoonginál. Barna haja volt és zöld szeme. Könyörgöm, ha vele kell "versenyeznem" a rajthoz sem állok. A fekete top és a fekete rövidnadrág nagyon jól állt rajta, még az a csizma is, amiben csoda, hogy tudott járni.

Arca is nagyon szép volt, sima. Semmi hiba. Honnan jött ez a lány? Tuti nem ember vagy valami erősen megszállta, mert így kinézni..

Yoonginak igaza volt, amikor azt mondta jó színe van. Én meg, ahogy meghaltam, olyan sápadt lettem, mint a fal. Ezt valami helyre tudná hozni? Valami varázslat erre nincs?

-Szia. - nézett el Yoongi válla felett a lány és egy hatalmas mosollyal köszönt nekem.

-Szia. - az én hangom kevésbé tűnt lelkesnek. Nem hittem, hogy észrevesz.

-Luna vagyok. - lépett hozzám és a kezét nyújtotta.

-Jimin. - fogadtam el a felém nyújtó kezét. Ez volt életem egyik legkínosabb bemutatkozása.

-Érted jöttem! - kiáltott fel hirtelen.

Megrökönyödve néztem rá. Egy ilyen kijelentést nem tudtam bíztatónak venni. Ránézésre a lány nagyon szép volt, de a ruhája alapján előbb mondanám rá, hogy valami démonvadász. Nagyon remélem, hogy nem ez a helyzet és nem akar valahol az erdőben ledöfni.

-Tessék? - kérdeztem kicsit magasabb hangon, mint, ahogy kéne.

-Namjoon mondta, hogy neked kell segíteni. Ő a boszorkány, nem? - fordult Yoongi felé.

-De, igen. - bólintott.

A fonalat egyre jobban kezdtem elveszíteni. Yoongi látva az értetlen fejemet ült le mellém és végre magyarázni kezdett.

-Ő, Luna. Ez már tiszta sor. Boszorkány és tud neked segíteni. De, hogy Namjoon őt hozza el ide neked, arra nem számítottam.

-Ki mást? - lépett be Namjoon a szobába és homlokon csókolta a lány, majd leült mellé.

-Szegény, magyarázni nem tudtok normálisan. Most nézzetek rá, szerintetek érti mi van itt? - mutatott rám a lány.

-Na banya, akkor mesélj te. - vetette oda Yoongi nevetve.

-Boszorkány vagyok. A családod egy részét ismertem, tudom milyen erő van benned és komolyan irigy vagyok rád. - boxolt a vállamba. Meglepődtem, hogy milyen erő van benne. - Előbb is jöttem volna, csak halott voltam. - mondta ki egyszerűen,mintha csak az időjárásról beszélnénk. - Szerencsére Namjoon pontosan tudta mikor térek vissza.

-Még szép! Vártalak, sok-sok éven keresztül. - fonta a kezét a lány dereka köré.

-Szóval én tudok segíteni neked. Persze, ha szeretnéd.

Magam elé bámulva meredtem a padlóra. Tényleg jól jönne a segítség és amíg tanulok el tudom felejteni a szüleimet és Yoongi és a köztem kialakult valamit.

Vadul bólogattam beleegyezve, hogy akkor ő lesz a tanárom.