Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

61.rész

Jimin

A mai nap Yoongival nagyon jól telt. Szerintem sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Ez egy tökéletes nap volt.. Vagyis félig. Kisebb dolgokat teljesen elfelejtettem. Nem is emlékeztem rá, hogy már jártam bizonyos helyeken. És ez nem csak egyszer fordult elő, hanem többször is. Betudtam annak, hogy nem arra figyeltem, hogy hol vagyok. Hanem, hogy kivel.

-Olyan gyorsan elment az idő. - ültem fel a konyhapultra.

-De jól érezted magad?

-Nagyon. - bólogattam. - Nem eszünk valamit? - kérdeztem, miközben már a hűtő legmélyén jártam.

-Itt normális kaját nem találsz, csak vért.

-Tudom. De az is jó. Éhen halok. - sóhajtottam.

-Te egész nap. - nevetett.

Pár pillanattal később már Jungkook szobája előtt álltam. És fogalmam sincs, hogy miképp kerültem ide vagy egyáltalán miért vagyok itt, amikor nem akarok tőle semmit.

Jungkook

Épp készültem, hogy elhagyjam a szobámat. Kinyitottam az ajtót, ami mögött Jimin állt. Úgy döntött, hogy én nem megyek ki a szobából és ő pedig bejön.

-Szeretnél valamit? - kérdeztem, miközben folyamatosan befelé lökdösött.

-A stílusod nem változik. - nézett körül a szobámba.

-Tessék? - ráncoltam a homlokomat.

Úgy csinál, mintha száz éve nem látta volna a szobámat.

-Nem érdekes. Figyu. - ültetett le az ágyra. - Mit gondolsz arról, hogy Taehyung egy másik világban van?

-Jimin, ezt már megbeszéltük. - forgattam a szemem. - Nem fogom feladni, tudod jól. Nem mondok le Taehyungról.

-Nagyszerű. - csillantak fel a szemei, mire értetlenül néztem rá. Eddig totálisan ellenezte ezt az egészet. - Mármint, hogy ennyire szereted. - nézett a szemembe.

Hogy ők ketten mennyire hasonlítanak. Nem csak a személyiségük egy része de még olyan tekintettel ist képes rám nézni, mint ő.

Már megint olyanokat képzelek, amik nem történhetnek meg. Mostanában egyre többször.

Megfogtam Jimin karját és kifelé kezdtem el húzni, mielőtt még bármit is megcsinálok a képzelgéseimből.

-Jó éjt. - próbáltam valamennyire kedvesen elköszönni tőle és reménykedtem, hogy nem sértődik meg.

-Jó éjt, Jungkookie. - mosolygott és befutott a saját szobájába.

Jungkookie... Taehyung óta senki nem hívott így. Kikészít ez a fiú.

Jimin

-Merre voltál? - kérdezte Yoongi.

Már megint kiesett néhány dolog. Előbb még Jungkook szobája előtt álltam, most meg újra a sajátomba voltam.

-Őszintén? Nem tudom.

Kezd megijeszteni a dolog és láttam Yoongin, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Szinte másodpercek alatt rontottunk be Namjoon szobájába,ahol már mind a ketten pihentek. Úgy éreztem magam, mint a gyerekek, akik a szülei szobájába mentek, mert baj van.

-Történt valami? - ült fel Luna kócos hajjal.

-Igen. Tuti nem stimmel valami Jiminnel. - mutatott rám Yoongi.

-Miért?

-Először is. Rohadt sokat eszik. - kezdte ezzel.

-Terhes! - mondta ki egyszerűen Luna, mire Yoongi egy pillanatra lefagyott, velem együtt. - Vicc volt. - nyugtatott meg minket.

-Másodszor. - folytatta. - Kiesnek neki dolgok.

-Nagyon sok dolog. Először voltam a konyhába, utána valahogy Jungkook szobája előtt voltam és megint arra emlékszem, hogy már Yoongi mellett vagyok.

-Ilyenek velünk előfordulnak. - állt fel. - Kezdetben én is sok dolgot elfelejtettem, megkapod az erőd, erősödik. Ez normális, ha elfelejted mit csinálsz. Képzeld én ezt hittem, hogy a lelkem egy részét megszállták. Hasonló jelei vannak.

-Oké. Akkor ez normális lenne, ha nem rólunk lenne szó. Mi van, ha Jimin lelkét valami elrabolta? - tette fel azt a kérdést, ami bennem is azonnal megfogalmazódott.

-Yoongi. Ki szállta volna meg? Azt, csak démonok tudják.