Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

81.rész

-Félsz? - kérdezte Luna, miközben az erdőben sétáltunk, ahova Yoongi lett eltemetve.

-Nem, tudod nekem ez a hobbim. Holtakat feltámasztani.

Már a sokadik ágban botlottam meg. Ilyen sötétben nem látni az orromig sem. Hátra kaptam a fejem valami zajra és a legjobb barátomat láttam elterülve a földön.

-Jól vagy? - kiabáltam hátra neki.

-Én igen. De szerintem ő nem. - futott hozzám, amikor felfogta, hogy talált egy halott embert.

-Itt sok halott van. A szegények temetőjeként emlegetik ezt az erdőt. Akinek nincs elég pénze, ide hozza a halottakat.

Ez az aranyos és rövid történet ha lehet mégjobban megijesztett. Jó tudni, hogy lehet valaki "sírján" mászkálok éppen. Az sem lepne meg, ha elkapná a bokámat és magával rántana.

Amikor a célhoz értünk mély levegőt vettem. Ha abban nem is halok bele, hogy Yoongi életre kel.. Taehyung fog kinyírni engem, mert megállapodást kötöttem vele.

-Ahogy mondtam Jimin. Ülj le oda. - mutatta a helyet, ahova le is tettem a seggem. Csak remélni tudom, hogy nem valakin ülök. - Koncentrálj és mond majd utánam. Hobi, ha jönne valaki erre, tartsd távol. A legkisebb zaj is képes megzavarni minket és akkor biztos, hogy meghalunk.

A kezem rettenetesen remegett de meg kellett emberelnem magam. Most nem szúrhatom el.

-Tessék. - adott felém egy kést. - A véredre szükség lesz.

Végighúztam a tenyeremen az éles tárgyat. A seb nem gyógyult be, annál jobban égett a terültet és nagyon fájt.

-Normális, ha egyre jobban fáj?

-Igen. Sötét mágia. Nem lesz kellemes. - vágta ő is meg a tenyerét.

Behunytam a szemem és próbáltam megnyugodni és koncentrálni. A vadul dobogó szívem szépen lassult, az idegesség is már kezdett elszállni belőlem. Remélem csak az idegesség távozik el és a lelkem bennem marad.

Megvártuk, amíg a hold teljesen fel nem kell. Szép volt, vörös színe volt. Csodálnám még, ha lehetne.

Luna után mondtam folyamatosan a szöveget. Egy idő után már a hangját nem hallottam, csak a körülöttem áramló energiát éreztem. Ami nem kicsit fájt. A testem minden porcikája égett, mintha tűzbe dobtak volna.

Éreztem, ahogy egy könnycsepp végig gördül az arcomon, ami hűsítí felforrósodó bőrömet.

Kinyitottam a szemem. Nem csoda, hogy olyan érzésem van , mintha égnék. Hatalmas lángok vettek körül minket. Ha kicsit is megmozdulok biztos vagyok benne, hogy élve égek el.

Újra  a túlvilágon találtam magam, oldalamon Lunával. De most ez a hely kevésbé tűnt "barátságosnak". Eddig minden hideg volt itt, most forróságot éreztem.

-Jimin, siess. Ott fekszik Yoongi, ugyanezt meg kell ismételni itt is. - fogta meg Luna a kezem és magával húzott.

Amikor azt hittem, hogy ennél fájdalmasabb nem lesz. Nagyon nagyot tévedtem. Megcsináltunk mindent, amit kellett és kétszer annyira fájdalmas volt. Legszívesebben üvöltöttem volna a kín miatt de nem tehettem meg, koncentrálnom kellett. Minden erőmmel erre kellett gondolnom.

Egy hatalmas fény vakított el és újra az élők között találtam magam. A fejem rettenetesen fájt, forgott velem minden. Szédültem és még az ülés is nagyon nehezen ment. A talajba kellett kapaszkodnom, hogy ne dőljek el.

Még annyit láttam, hogy Yoongi hirtelen kapott levegő után és ült fel a helyéről. Utána sötétségbe borult minden. De legalább élt. Még akkor is, ha belehalok most.