Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

54.rész

Ahogy mondtam először egy fagyizni vittem el ezt a durcás, nagyranőtt ovist. Hiába nem örült neki, én vittem magammal. Ha ennyire emberként akar élni, akkor megmutatom neki. Kettőnk közül én emlékszem jobban arra, milyen az.

Amúgy is.. Szenvedjen csak. Miatta lettem akaratomon kívül vámpír, szóval megérdemli.

Szinte élvezettel néztem végig a fancsali képet, amit vágott, miközben azokat a hideg gombócokat ette.

-Ne élvezd ennyire a szenvedésem, jó? - nézett rám mérgesen.

-De, élvezem. És egésznap élvezni fogom. Most pedig egyél. - nyomtam a kanalat a szájába.

-El is felejtettem mennyire nem szeretem ezeket. - forgatta a szemét.

Erre a kijelentésre felkaptam a fejem. Még sós hallottam egy ember szájából sem, hogy nem szereti a fagyit. Köztudott az a gyógyír mindenre. Szomorú vagy? Fagyi! Boldog vagy? Fagyi! Szakítás? Fagyi! Unatkozol? Fagyi! Ilyen egyszerű.

-Kóstold meg ezt. - toltam felé az én adagomat. - Ez csokis, ez epres, ez meg banános. - soroltam az ízeket.

Még egy kicsit gondolkodott, de tudta, én nem adom fel, szóval végig kóstolta az összeset. Annyira tudtam, hogy lesz kedvence. A banánosat nem is egyszer kóstolta meg.

-Finom? - mosolyogtam büszkén.

-A banános igen. - bólogatott.

-Akkor tessék, edd meg azt. Ezt meg add ide, nem pazarlunk. - vettem el az ő adagját, hogy megegyem, mert ő biztos, hogy nem fogja.

-Mennyit bírsz te enni? Ezt Yoongi, hogy bírja? - nevetett.

-Azt mondod sokat eszek? Akkor nehéz vagyok? - raktam össze azt, ami valószínűleg nem is igaz.

Lehet túl hisztis vagyok mostanában.

-Nem! Nem! Nem úgy értettem. - tette fel a kezét védekezően.

-Persze! Nem hiszek neked. - tettem karba a kezem. Természetesen rájátszottam, ennyire még én sem vagyok nyűgös.

-Jimin. - jött közelebb. - Tényleg nem úgy gondoltam, na! Bocsánat. - lökte meg a vállam.

Felnéztem és muszáj voltam elnevetni magamat. Vicces volt és aranyos, ahogy zavarban volt és győzködte nekem, hogy hülye vagyok.

-Tudom. De kicsit szenvedj már. - kacsintottam.

Jungkook

Nehéz ez a mai nap nekem. Nagyon nehéz. Nem elég, hogy Taehyung valami démon cucc lett, még Jiminnel is kell lennem. A Taehyung dolgot meg fogom oldani, csak ki lehet űzni belőle azt a valamit, ami megszállta, mert nem hiszem el, hogy ő rossz dolgokat tett volna, míg élt. Az lehetetlen.

Valóban én kezdtem ezt az emberi dolgot, de nem éppen így akartam folytatni. Ez a fiú mellett elég nehéz másra figyelni. Vonza a tekintetem minden mozdulata, még a szívem is megmelengeti.

Nehéz számomra nem kedvelni, ha még ennyira aranyosan is viselkedik velem. Pedig megérdemelném, hogy élve ásson el. Aztán ki ásson és újra el.

Még Taehyunghoz is elvitt, azt sem kellett volna neki.

Meg ez az egész fagyis dolog. Ott le is ragadtam, hogy az egy teljesen meghitt dolog, ha egymás kajáját eszitek de azt hiszem ez már ki is ment az akkori "divatból". Mindenesetre nekem jól esett, még az is, hogy eljátszotta haragszik rám.

Így ne szeressem. Öcsi, én teljesen megértelek, hogy mit látsz ebben a fiúban.

Az sem segített a helyzetemen, hogy kézen fogva húzott magávak további sétára. Yoongi, megígérem, hogy próbálom nem megcsókolni.