Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

38.rész

Jimin

Remegtem, mint a nyárfalevél de muszáj volt elmondani mindent Hobinak. Igaza volt Yoonginak, tisztázni kell a dolgokat. Biztos aggódik, ahogy ismerem és nem akarom, hogy magát hibáztassa valamiért.

Ez az én hülyeségem volt, változtatni kell a felfogásomon és túllépni. Idővel, de túl kell lépjek.

A legjobb barátom háza előtt álltam és most először fordult elő, hogy nem merek kopogni és bemenni sem. Hiába volt ott mellettem Yoongi, fogta a kezem és támogatott. A kezem megállt a levegőben és tovább nem ment.

Amikor Yoongi megelégelte, hogy nem is megyem be, se nem kopogok fogta magát és kettőt dörömbölt rajta. Rajtam a pánik akkor lett úrrá. Miképp mondjam el neki, hogy egy olyan szörny vagyok, aki vért iszik ja és ha ez nem lenne elég, amúgy még boszi is vagyok. Ha megutál?

Hobi nyitotta ki az ajtót és egyből a nyakamba ugrott. Szeritem sokat fejlődtem, mert csak egy kicsit ugrottam volna a nyakának. Majd egyszer elérem, hogy ne akarjam lecsapolni.

-Azt hittem haragszol rám, amiért lefeküdtem Jungkookkal. - suttogta még mindig engem ölelve.

Hirtelen toltam el magamtól.

-Na ez meg ne forduljon a fejedben! Soha de soha nem fogok ezért haragudni rád, oké? Mondtam ezért nem te tehetsz.

-Miért nem? Jungkook visszajött hozzám, azt mondta, hogy emlékezzek az egész éjszakára,amit eddig elfelejtettem. És minden apró részt látok magam előtt. Tudod mi a legrosszab? - nézett rám ijedten.

-Micsoda? - kérdeztem miközben beljebb toltam a házba.

-Hogy élveztem. - szipogta.

-És? Ez rendben van. Akkor sem a te hibád volt. Ezt mindjárt megérted miért mondogatom.

Ez a kijelentése nagyon meglepett, de tényleg nem önszántából tette. Vagyis de, csak igézés hatása alatt. Abban meg semmi rossz nem lesz, hogy élvezi a dolgot. Lehet Jungkook tud jó is lenni valamiben. Kivéve ha erőszakkal teszi.

-Szüleid itthon vannak? - kérdezte Yoongi.

-Anya a nagyinál alszik, anyu meg késő estig dolgozik. Szóval, nem, nincsenek.

-Ez tökéletes! Akkor.. Leülnél? El akarok mondani egy eléggé komoly dolgot. - néztem Hobi értetlen szemeibe.

Elkezdeni nagyon nehéz volt. Yoongi a hátamat simogatta biztatás képpen de nagyon nem segített.

Nagy sóhajt véve elkezdtem mesélni mindent a legelejétől. Hogy Yoongi körül milyen fura dolgok voltak, hogy az álom, ami vámpírokról szólt nem is álom volt, hanem a valóság. Itt egy kicsit felkuncogott de a komoly fejemet elnézve inkább csöndben maradt. Ezután folytattam, hogy Jungkook közölte velem, egy ősi boszi család tagja vagyok, akik nagy erővel bírnak. Szóba került az is, hogy ezt Jungkooknak nem tetszett, ezért megitatott a vérével és eltörte a nyakam, ezáltam én is vámpír vagyok. Egyszóval egy vámpír, aki varázsol. Létezik erre külön szó? Bem hinném.

Ezután jött igazán a mélység. Megemlítettem, hogy a szüleim meghaltak. Vagyis Jungkook ölte meg őket és én Luna segítségével dumáltam velük az elmúlt pár napban. Nem hinném, hogy Hoseok ezt elhitte de ekkor megölelt és nyugtatott, ami jól esett.

-Chim, nagyon sajnálom, ami a szüleiddel történt. Nekem is olyanok voltak, mint a szüleim. - mondta rekedtes hangon a sírás után. - Viszont azt nem tudom elhinni, hogy te vámpír vagy. Vagy varázsló, boszi.

-Valahogy éreztem de tényleg az vagyok. - sóhajtottam.

-De vámpírok nem léte.. - kezdte mondani de Yoongi félbeszakította azzal, hogy egy kulcsot döfött a combomba.

-Meg vagy hülyülve? Mi a bajod? - pattant fel Hobi.

Nem sokáig pattogott, mert a kulcsot kihúztam a seb meg lassan eltűnt.

-Ez mi a szar. - suttogta.

-Mondtam, vámpírok vagyunk. - vontam vállat.

-De akkor minden igaz, amit mondtál. Yoongi is és az egész családja egy vámpír. Egy vérszívóval bújtam ágyba. Úgy, hogy meg voltam ígézve, tehát én nem is akartam? - tépte haját.

-Hidd el, meg akartam ezért ölni. - csúsztattam a hátára a kezemet.

-Most ezzel aztán rohadtul meg vagyok nyugtatva. - csattant fel. - Ne értsd félre, nem kell félned, hogy gyűlöllek. Szeretlek ugyanúgy. Én.. Én csak nem tudom felfogni, hogy Jungkook konkrétan megerőszakolt. Ezt annak lehet nevezni? Persze, hisz nem akartam. De vissza gondolva jó volt. Úristen.

Vártam, hogy ki fog akadni Hobi.. Na de, hogy ezen? Azt hittem teljesen megutál, kidob a házból és az anyukájaival együtt olyan messzire megy, hogy lehetetlen lenne megtalálni.

Ehelyett szeret ugyanúgy, csak Jungkookot utálja. Ez valahol megnyugvás számomra.

-És akkor az erődet csak akkor nem tudod irányítani, ha az érzelmeid sem? - kérdezte miután kicsit többet meséltem neki erről az egész helyzetről, ami engem vesz körül.

-Igen, pontosan. De, amikor dühös vagyok, akkor annyira nem szabadul el. - bólogattam.

-Miket csinálsz olyankor? - csúszott hozzám közelebb.

-Öhm. Eltüntettem néhány ruhámat. Tárgyakat dobálok,néhány fát is kidöntöttem. Az ágyamat mozgattam. - soroltam.

-Miközben rajta voltunk. Ja, és a lámpákkal sincs kibékülve. - tette hozzá Yoongi.

-Tényleg! Akkor te csaptad le a fél városban a világítást? - kérdezte Hobi. - Mit élveztél te annyira, hogy áramszünetet csináltál?

Yoongi elnevette magát, nekem pedig égett a fejem rendesen.

-Mi az? Mondd már!

-Semmit. Tényleg, semmit. - ráztam a fejem és legszívesebben az ablakon ugrottam volna ki.

-Ez gonoszság! Akkor nagyon meg voltam ijedve, hogy történt valami. Te meg ott nyugiban voltál Yoongival és el sem mondod mi történt aznap este. - tette karba a kezét. - Jézusom! Jézusom! Jézusom! - esett le neki, hogy mit műveltünk. - Ti ketten akkor...el is felejtettem! Azért remélem, hogy a legközelebbi szexnél nem csapod le az áramot.

-Hobi! - ütöttem vállon. Így is eléggé gáz volt a szitu, nem akarok plusz egy lapáttal.

-És akkor most ti jártok?

-Öhm, nem..vagyis.. Nem? Vagy... Nem- habogtam. És nem én voltam az egyetlen, Yoongi sem tudott erre mit mondani.

-Szóval nem jártok, de azért te szinte Yoongi ölében ülsz, aki folyamatosan vagy a válladat karolja át, vagy a derekad vagy éppen a combodat basztatja. Értem, akkor nem jártok.

Végre nem csak én éreztem magam kínosan, még Yoongi is. Kedves legjobb barátom meg folyamatosan nevetett a nyomorunkon. Hirtelen nem csak nekem volt szimpatikus az ablakon való kiugrás.

De ettől függetlenül nagyon örültem neki, hogy Hobi még így is szeret. Ilyen nem is tudom miként.