Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

51.rész

Túl hosszú ideje megyünk már az ellenkező irányba. És, ahogy sejtettem előttünk semmi nem volt. Már a virágos rét helyett is inkább csak kopárság volt. Még fű sem nőtt, nem még virág.

Taehyung folyamatosan mosolygott és kedvesen bánt velem én viszont nem bízok benne. Valamiért rossz érzésem van, ha mellette vagyok. El akarok menni innen.

Már nem is megyek, Tae húz maga után. Gyenge és erőtlen vagyok, szédülök és még szakad rólam a víz is. Fogadni merek, hogy a lázam is felment.

-Meddig kell még menni? - kérdeztem.

-Mindjárt ott vagyunk. Bírd ki.

Ezt mondta már vagy egy órája is.

-Rossz fele megyünk. - nyöszörögtem és próbáltam megfordulni de ő idegesen fordított vissza.

-Jimin, a szerelmem vért köhög fel, majd gondolod, hogy teljesen rossz irányba vezetnélek? - förmedt rám.

-Igen. - mondtam ki teljesen őszintén.

Nem tudom, hogy ő egykor milyen ember volt. Talán kedves, szava hihető, tisztelettudó és minden egyéb aranyos dolog de most már nem él. Lunától megtanultam, hogy ilyenkor a leggondoszabb démonok is lehetnek és ez eléggé elrémisztett attól, hogy bármilyen szellemben is megbízzak.

-Rosszul tudod. De, ha annyira akarod akkor indulj meg arra. - mutatott a hátam mögé. - Elvégre a vámpírok, ha el is véreznek újra elédnek. Mit neki egy kis alvás, nem?

Taehyung kiválóan hatott az érzéseimre. Hiába vámpír, nem akarom, hogy elvérezzen. Hezitáltam.

Alig tudok menni, ő húz maga után és lehet, hogy tényleg jó irányba vezet. De az is kehet, hogy meg kéne fordulnom és amennyire csak tudok sietek.

Yoongi

Jimin és Jungkook láza egyre feljebb ment. Forró volt a bőrük és nagyon rosszul néztek ki. Mi van, ha bajban vannak? Ennél is nagyobb bajban?

-Yoongi, nem lesz semmi baj! Fel fognak kelni. - simogatta a hátam Luna.

-Tényleg? Megmondanád, hogy mikor? Nagyon nem úgy néznek ki, mint akik fel akarnának ébredni. Sőt, élet alig van bennük. Hogy vagy képes ilyenkor nyugtatgatni? - húzódtam el tőle.

-Yoo.. Akár hiszed, akár nem.. Én is megkedveltem Jimint. Jungkook... Nos, ő Jungkook de attól még nem akarom, hogy ne ébredj én fel. - tette hozzá gyorsan és a kezét felemelte maga ele, védekezésképp. - Én is aggódom, hogy nem fognak magukhoz térni. Nagyon rosszul érzem magam, amiért egyedül küldtem el őt oda. Hiba volt, nagyon nagy hiba. De nem segít rajtuk, ha veszekszünk. Oké? - ült le mellém és elem tolt egy tasak vért.

Lunára néztem és azzal a lendülttel vissza is adtam neki. Semmi kedvem nem volt enni, nem voltam éhes. A figyelmem csak Jimin kötötte le és az, hogy egyre lassabban lélegzett.

-Ennedd kell. Tegnap sem láttalak vér közelében. - szidott le.

-Mert nem is voltam. - vontam meg a vállam.

-Yoongi. Ne hanyagold el magad ezért. Ha a barátod vissza fog jönni és elmondom neki, hogy nem ettél.. Lesz neked ne mulass!

-És ha nem fog vissza jönni? Tudod én azt kívánom, hogy bárcsak itt lenne és leszidna, kiabálna velem azért, amiért nem kajálok! Csináljon bármit, csak legyen itt! Nem hiszem el, hogy nincs megoldás erre..

-De van, várni kell. Csak azt tehetjük.

Remek. Reményteli várakozás legyen?Ezt várják el? Akkor legyen! Én itt fogok ülni, a földön és várni fogok. Én leszek az első, aki látni fogja, hogy megmozdulnak.