Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

19.rész

Az éjjel nem mentem haza, nem érdekelt. Most Jimin fizikai és lelki állapota mindennél fontosabb volt.

Az éjjel nem sokat aludt. Gyakran riadt fel sírva. Ezért sem akartam haza menni, meg azért sem, mert a bátyám fejét a helyéről szedném le.

Mérhetetlen düh foglalt helyet bennem. Jungkook sose volt az a minta ember, aki díjat kap a számtalan jó tette miatt. Sőt nagyon is az ellenkezője volt. Könnyű szerrel öli meg az embereket, mintha csak  eltörhető tárgyak lennék, hiszen talál majd mást.

Nem volt eddig sem ínyemre, hogy öli az embereket, mintha csak a kaszásnak dolgozna de most, hogy Jimint bántotta. Most, hogy azt a személyt bántotta, aki nagyon rövid idő alatt vált számomra iszonyatosan fontossá, valami bekattant nálam.

Fogalmam sincs, mire föl volt az a hatalmas védőösztönöm Jimin iránt. Barátok vagyunk, barátok védik egymást, nem? Túl rég volt, hogy barátaim lettek volna. De arra rá kellett jönnöm: egy barátomat sem akartam még ennyire megvédeni. Többször gondoltam rá, hogy szerelmes lettem Jiminbe de ez lehetetlen. El kell nyomnom az érzéseimet iránta.

Ha ez az érzés, ami kialakult bennem, több,mint a barátság iszonyatosan nagy szarban vagyok. Elvégre, ha működne a kémia köztünk és valahogy összekeverednénk. Egy idő után elveszíteném. Hiába egy ősi boszorkány család vagy mi sarja. Azok nem élnek örökké. És egy olyan veszteséget nem élnék túl.

Jimin

Yoongi szokatlanul frusztrált volt. Igaz, a suliban szinte egy szó nem hagyta el a számát és emiatt Yoongi csak dühösebb lett Jungkookra. Pont ezt nem akartam. Nem akartam családi vitát szítani. Komolyan mondom csak ehhez érték:bajkeverés.

Épp amikor az utcán sétáltunk fel Yoongi hirtelen állt meg. Izmai megfeszültek, idegei szinte pattanásként feszültek meg. Kezein az erek erősen kirajzolódtak.

Szemében a barnás árnyalat elhalványodott és a vörös színeiben játszott. Értetlenül néztem rá ugyanakkor eléggé megrémisztett. Nem keltett bennem túl jó benyomást, valami baj volt.

-Yoongi, mi a baj? - kérdeztem rá óvatosan. Fogalmam sincs, hogyan kéne kezelni egy megörült vámpírt.

-Vért érzek. - szippantott mélyet a levegőbe, minek hatására szeme teljesen vörösben úszott. - a házunkból. - rohant el szélsebesen a házuk irányába.

Bármennyire is tartottam attól, hogy én oda bemenjek meg kellett tennem. Aggódtam Yoongi iránt. Mi van, ha valami csapda és Jungkook akarja haza csalni? A tőlem telhető leghalkabb léptekkel mentem be a házba.

-Yoo, állj le. - hallottam Namjoon hangját. - Idd meg ezt. - tolt valamit szája elé. Gondolom vért volt, mert úgy itta az a valamit, mintha élete múlna rajta.

-Mi történt? - kérdeztem nagyon halkan, hogyha Jungkook itt van. Ne halja meg.

-Yoongi a vér szagára begőzölt,tanulnia kell még. - mosolygott Namjoon az öccse hátát lágyan ütögetve.

-Milyen vért? . - suttogta falfehéren.

-Jungkookot a pincébe zártam a tette miatt. Ki akar törni onnan és valószínűleg az egész keze vérben forog,amiért üti a rácsokat. De pár napig ott is marad még. - közölte a lehető legtermészetesebben.

Lehet, hogy ez náluk valami családi kikapcsolódás egymást bezárni egy pincébe és ezért tudta halálos nyugalommal közölni velem. Olyan volt, mintha csak azt közölné velem, hogy süt a nap.

Yoongi erősebben szívta azt a kis tasakot néha begorpasztva azt. Mostmár biztos voltam benne, hogy az vér.

Yoongi

Egy pár pillanat erejéig a vér szaga teljesen köddel lepte el az agyamat. Szerencsére ott volt Namjoon és tudott adni egy kis vért.

Az viszont meglepetésként ért, hogy Jungkookot a pincébe zárta. Megnyugtatott, ugyanakkor tudtam, hogy azok a rácsok nem fogják tudni sokáig visszatartani. Ha ki akar jönni, ki is fog.

Hirtelen egy hangos csörömpölést lehetett hallani a pince felől. Ha ez most Jungkook...

Namjoon tuti éheztette, egy éhes és dühös vámpír. Vért akar. Jimin az aki ember, de belőle sem tud inni. Ettől még jobban dühös lesz és ismerem annyira, hogy megöli.

És, ha ez Jungkook volt... Jimin veszélyben van.