Abandoned /Jikook ff./

Prológus

Jimin szemszög

- Ne nézz így, jó lesz ez! – próbált lelkesíteni anya hétfőn reggel indulás előtt.

- Azzal nincs problémám, hogy mi megyünk, mert egy hetet ellógunk suliból, de nem értem, hogy nekik miért kell jönniük. Sőt, azt sem értem, hogy nekünk miért kell egyet befogadni! – magyaráztam anyának, miközben a cipőfűzőmet kötöttem be.

- Jimin, valld be, hogy nem is az a baj, hogy befogadunk egyet, hanem az, hogy Jihyun szobájában fog aludni, igaz? – sóhajtott nagyot anya.

- Nem csak ez, de igen, ez a fő ok. Az Jihyun szobája! – mondtam idegesen.

- Szerintem nem haragszik, hogy egy árva fiú alszik majd az ágyában pár napig. Nem költözik ide, csak hat napot lesz itt – mondta anya.

- És honnan tudod, hogy nem haragszik? Beszéltél vele, vagy mi? – idegeskedtem továbbra is, mert nem elég, hogy rajtam fog lógni hat napig egy random árvaházi srác, de még az öcsém szobájában is fog aludni.

- Nem beszéltem vele, de tudom, hogy nem zavarja a dolog. Jihyun nem olyan fiú, akit ez zavarna – mosolyodott el anya szomorúan, mire nekem kicsit bűntudatom lett.

- Sajnálom, csak... - kezdtem bele, de anya félbeszakított.

- Tudom, ha tehetnéd, akkor életed végéig sem mozdítanál el semmit abban a szobában, de gondolj arra, hogy egy nagyon rossz sorsú fiúnak milyen szép életet tudunk varázsolni hat napra – simított anya az arcomra, majd a végén egy puszit is nyomott a homlokomra.

- Igazad van, erre kell inkább gondolni – mosolyodtam el én is, és átöleltem anyát.

- Vigyázz magadra, és ne felejtsd majd ott a fiút a parkolóban, ha hazaértetek, oké? – kérdezte anya, mire én elnevettem magamat. Végül is, egyébként jogos a feltevés, hogy ott hagynám véletlen.

- Rendben, igyekszem! De most már indulnom kell, mert itthon fognak hagyni! – szedtem össze a motyóimat, majd még egy búcsú puszi után elindultam lefelé.

Meg mondom őszintén, hogy semmi kedvem nincs ehhez a kiránduláshoz. Amúgy sem rajongok az osztálykirándulásokért, ezért ehhez a büntetés kiránduláshoz meg pláne nincs kedvem. Persze erre év közben kellett volna gondolnunk, amikor is sorra csináltuk a rosszabbnál rosszabb csínytevéseket, vagy amikor elkergettük az irodalom tanárunkat. Igen, valóban megérdemeljük a büntetést, mert tényleg nagyon kezelhetetlenek vagyunk és rosszak, de azért kicsit túlzásnak tartom, hogy egy egész hetet egy külvárosi árvaházban kell töltenünk. Máshogy is meg lehetne tanítani minket a tiszteletre meg ilyenekre, de persze az osztályfőnökünknek ezt kellett kitalálnia. És ha még ez nem lenne elég, tíz árvát magunkkal hozunk, és egy hétig nálunk lesznek elszállásolva. Anya amint meghallotta ezt, egyből jelentkezett is, hogy befogadunk egyet, így nekem választásom sem volt, csak bele kellett törődnöm, hogy egy hétig pesztrálnom kell egy ismeretlen srácot. Igazán fantasztikus lesz...

Nagyjából negyed óra alatt a suli előtti parkolóba értem, ahol már az osztály nagyja gyülekezett. Kivettem az csomagtartóból a sport táskámat, majd az autómat beriasztva a többiekhez sétáltam.

- Azt hittem, hogy el sem jössz – köszöntött Seonghwa egy pacsival, majd egy öleléssel is megajándékozott.

- Mertem volna nem eljönni... Anyám képes lett volna szerintem utánatok vinni – nevettem el magamat, és a többiek is csatlakoztak hozzám.

- Csak nekem nincs kedvem egy cseppet sem menni? – kérdezte Yoora, az egyik osztálytársunk.

- Szerintem senkinek sincs kedve menni. Szívesebben beülnék most Seo tanár úrhoz egy történelem órára, minthogy egy hétig árva legyek – mondta Sehun.