Abandoned /Jikook ff./

20. rész

Jimin szemszög

- Min agyalsz ennyire? – kérdezte Seonghwa hétfőn, mikor is a nagyszünetben az ebédlőben ültünk. Ő az ebédjét ette, én pedig csak a magammal hozott szendvicsemet majszoltam, mert otthon vár anya finom ebédje, és nem akarok tele lenni.

- Jeonggukon – válaszoltam tömören.

- Milyen értelemben? – faggatott tovább barátom.

- Vasárnap, mikor visszavittük, nagyon furán viselkedett. Nem beszélt velem, nem válaszolt nekem, még csak rám sem nézett, és anyáékkal sem nagyon beszélt, csak válaszolt, ha kérdezték. És mikor indultunk haza az otthonból, Jeongguk azt mondta, hogy már elbúcsúztunk egymástól, pedig nem is. Nem értem, hogy mi lehetett a baja – meséltem Seonghwanak.

- Lehet az volt a baja, hogy lesmároltad a buliban – rántott vállat Seonghwa, én pedig annyira meglepődtem, hogy majdnem megfulladtam attól a fél falat szendvicstől, ami a számban volt.

- Hogy mit csináltam? – kérdeztem vissza döbbenten, ugyanis nem akartam hinni a fülemnek.

- Nem csodálom, hogy nem emlékszel, mert atom részeg voltál – sóhajtott nagyot Seonghwa.

- De akkor sem értem, hogy ez miért zavarta annyira – tűnődtem el, és Seonghwa közben értetlenül bámult engem. – Ne nézz így, te is tudtad, vagy minimum érezted, hogy van közöttünk valami. Elcsattant néhány puszi, egy fél csók is, valamint többször is velem aludt Jeongguk, de azt beszéltük meg, hogy adunk még egy kis időt magunknak, hogy eldöntsük, mit akarunk. Ezért nem értem, hogy miért baj az, hogy megcsókoltam, mert tudom, hogy ő is akarta – magyaráztam.

- Akarta is, láttam rajta, de nem úgy, hogy közben te Wooyounggal nézel farkasszemet – mondta Seonghwa, én, pedig ha lehet, még jobban megdöbbentem.

- Tényleg ezt csináltam? – kérdeztem félve, ugyanis reménykedtem benne, hogy csak szívat engem.

- Igen. Jeongguk meg kiakadt, ezért ott hagyott téged, de te utána mentél. Azt mesélték, hogy kint is lesmároltál egy random srácot Jeongguk előtt, aztán lehánytad szegény gyereket – mesélte tovább Seonghwa, én pedig hirtelen undorodni kezdtem magamtól. Hogy tehettem ezt? Nem érzek semmit sem Wooyoung iránt, szóval fogalmam sincs, hogy miért akartam féltékennyé tenni, mert egyértelmű, hogy erről volt szó. – Mielőtt nekiállsz az önmarcangolásodnak, az tény, hogy nagyon görény voltál, de Wooyoung provokált téged, te meg részeg voltál – tette még hozzá.

- Az, hogy részeg voltam, nem mentség semmire. De Wooyoung meg elmehet a picsába, hogy mindent el kell basznia! Ki tudja, hogy mennyi ideig csalt engem, kihasznált engem, erre most még a Jeonggukkal való kapcsolatomat is elcseszte... - mérgelődtem magamban, és pont ekkor láttam meg az emlegetett szamarat vigyorogva felénk sétálni.

- Sziasztok! – ült le velünk szembe Wooyoung mosolyogva. – Hogy telt a hétvégéd? – nézett rám sunyin.

- Cseszd meg, de tényleg! – csaptam az asztalra egy kisebbet.

- Én? Ugyan miért? – kérdezte ártatlanul pislogva, ugyanakkor közben láttam, hogy az egész nyaka teli van szívásfoltokkal. Undorító.

- Miért kell mindent tönkre tenned? – kérdeztem tőle egyre idegesebben.

- Nem az én hibám, hogy segg részeg voltál, és nem bírtál magadnak megálljt parancsolni – rántott vállat.

- És az is az én hibám, hogy provokáltál engem? És az, hogy szarrá csaltál engem, vagy, hogy csak a hírnév miatt voltál velem? – tettem fel sorra a kérdéseket.

- Nehogy már az én hibám legyen, hogy ennyire kibaszottul naiv vagy! – csattant fel Wooyoung is, és már a fél ebédlő minket nézett.

- Undorító vagy, de tényleg... Nem tudom elképzelni, hogy mit szerettem benned. Nem vagy más, mint egy számító, és szánalmas lotyó– mondtam a szemébe nézve, ő pedig hirtelen fogta magát, felállt a székről, és az asztalon átnyúlva pofozott meg engem. – Tudod, kit pofozgass te szerencsétlen! – dühödtem be még jobban, majd a székemről felállva elkaptam a pulcsijának a nyakát, de ekkor Seonghwa lefogott engem.

- Ne csinálj semmi hülyeséget! – mondta nekem higgadtan, és örültem neki, hogy nem engedte, hogy bármit is csináljak.

- Park! Jung! Az irodámba! Most! – hallottuk meg az igazgató asszony harsány hangját, és meg is pillantottuk ideges lényét az ebédlő bejáratánál.

Seonghwa elengedett engem, és még a fülembe súgta, hogy maradjak nyugodt, majd Wooyounggal egyetemben megindultunk az igazgatónő felé. Sikerült az egész ebédlő figyelmét magunkra vonzani, így egy kicsit kellemetlenül éreztem magamat, de nem bírtam megállni, hogy ne rúgjam össze menet közben Woooyung bokáját, aki így sikeresen felnyalta a padlót.

- Jimin! Fejezd be, ha nem akarsz még nagyobb bajba kerülni! – kiabált rám idegesen az igazgató, de ezt kompenzálta a fél ebédlő nevetése.

- Ez a legkevesebb, amit érdemel – morogtam, majd tovább sétáltam.

Az igazgatói irodában egymás mellé leültettek minket az igazgató asszonnyal szemben, ő pedig mérgesen bámult minket. Kicsit arrébb húzódtam a székemmel, mert nem akartam ilyen közel ülni Wooyounghoz, mire az igazgató csak sóhajtott egy nagyot.

- Akkor mi is a probléma? – kérdezte.

- Az, hogy Wooyoung tizedikes létére akkora ribanc, hogy ekkorát még nem látott az egész világ – mondtam.

- Megtennéd, hogy nem hívsz ribancnak? Attól még, hogy téged megcsaltalak, nem vagyok az! – förmedt rám Wooyoung, mire én csak elnevettem magamat kínomban.

- Mi lenne, ha a párkapcsolati gondjaitokat nem az iskolában rendeznétek le? – kérdezte az igazgató asszony.

- Nincsenek párkapcsolati problémáink, mert szerencsére már nem vagyunk együtt – vágtam rá.

- Ez most nem érdekes. A lényeg az, hogy ezeket ne az iskolában rendezzétek le, és ne pofozgassátok a másikat, értve vagyok? Most egy szóbeli figyelmeztetéssel elengedlek titeket, de ha még egyszer ilyesmit látok, megy az írásos figyelmeztető is! – mondta komolyan az igazgató.

- Rendben, köszönjük szépen! – álltam fel a székből, majd jó mélyen meghajoltam. Egy igazgatói figyelmeztetés nem mutatna jól az egyetemi jelentkezésemben...

Wooyounggal egyszerre sétáltunk ki az irodából, és meg is próbált velem beszéli menet közben, csak én leszartam. Így is elkéstem az órámról miatta, így még magyarázkodhatok is a tanárnak, hogy hol a faszomban voltam, plusz még azt is ki kell találnom, hogy mi legyen Jeonggukkal. Hihetetlenül rosszul érzem magamat a történtek miatt, nem akartam, hogy ez történjen, de félek, hogy ezt nehéz lesz helyrehozni. Jeongguk egy érzékeny lélek, biztos, hogy ezzel nagyon padlóra vágtam és eljátszottam a bizalmát, szóval nem lesz egyszerű rendbe hoznom a dolgokat. Azt sem tudom, hogy hogyan álljak neki, lehet, hogy többet nem is akar majd jönni hozzánk, így nagyon nehéz a dolgom. De szemét voltam vele, megérdemlem, hogy szenvedjek, de Jeonggukért küzdeni fogok. Nem érdemli ezt, és én sem akarom ezt, szóval mindent meg fogok tenni, hogy visszanyerjem a bizalmát, és újra legyen esélye annak, hogy több legyen köztünk, mint szimpla barátság.

2023.06.17.