Abandoned /Jikook ff./

41. rész

Jimin szemszög

- Jeongguk! – kiáltottam el magamat, amint beléptem a házba. Anya és apa nincsenek itthon, ugyanis behívták őket a munkahelyükre valami fontos dolog miatt, nekem pedig találkoznom kellett Seonghwaval, mert megkért, hogy segítsek neki ruhát venni, így egyedül Jeongguk volt ma itthon. Kicsit rosszul éreztem magamat, amiért egyedül hagytam itthon, de nem voltam el olyan sokáig, csak pár órát, szóval remélem, hogy feltalálta azért magát.

- Igen? – jött ki Jeongguk a konyhából, kezében egy tál müzlivel, és közben azt eszegette.

- Az az ebéded? – kérdeztem tőle mosolyogva, miközben lerúgtam a cipőimet.

- Nem, már ettem rendes ebédet, ez a desszert – magyarázta teli szájjal, és közben még egy kanállal tömött a szájába a müzliből. Jeongguk egyre jobban otthonosan érzi magát nálunk, és már nélkülünk is mer enni, meg keresgélni a hűtőben. Most is éppen ez történt, és már teljesen úgy mozog itt, mintha otthon lenne. Bár, szerintem már úgy érzi, hogy ez az otthona, én pedig ennek nagyon örülök.

- Akkor, amíg te a desszertedet eszed, addig én megebédelek – mondtam, majd elindultam a konyhába, hogy merjek magamnak ebédet. Jeongguk is követett engem, és leült az asztalhoz, amíg én az ételt melegítettem, és tovább eszegette a müzlijét. – Szóval azt akartam amúgy mondani – kezdtem bele, miközben leültem Jeonggukkal szembe az asztalhoz az ebédemmel. – hogy este lesz megint egy buli ott, ahol voltunk, és, hogy nincs-e kedvünk elmenni – fejeztem be a mondatot.

- Felőlem elmehetünk. Úgyis unatkoztam ma – rántott vállat Jeongguk.

- Okés, akkor mondom Seonghwanak, hogy vegyen nekünk jegyeket – mondtam.

- Jó, de csak akkor megyek, ha nem leszel részeg, és nem hagysz magamra! – jelentette ki Jeongguk.

- Nyugi, nem iszok, és nem is hagylak el. A pasim vagy, és ha nem vigyázok rád, és nem tudják, hogy foglalt vagy, akkor mindenki rád hajt majd – nyugtattam meg Jeonggukot.

- Helyes, én is így gondoltam! – mosolyodott el, majd tovább ette a müzlijét.

Ebéd után befeküdtünk a szobámba, és úgy döntöttünk, hogy keresünk valami filmet vagy sorozatot, mert még csak délután három volt, és ebéd után amúgy is kell egy kis szieszta. Találtunk egy jónak ígérkező bankrablós sorozatot, amit már többen is ajánlottak nekem, szóval annak álltunk neki, de csak azután, hogy szereztük nasit a konyhából. Nagyon meleg volt, szóval a légkondit is bekapcsoltuk, meg lehúztuk a redőnyt is, és most kivételesen nem összebújva néztük a sorozatot, mert összeizzadtunk volna.

Megnéztünk két rész a sorozatból, de aztán Jeongguk is, meg én is bealudtunk, és egészen este nyolcig húztuk a lóbőrt. Én elfáradtam a vásárlásban, Jeongguk pedig a semmit tevésben, szóval jó is volt, hogy aludtunk egyet a buli előtt. Amúgy is csak tizenegy körül megyünk majd oda, mert addig semmi érdekes nem lesz, szóval abszolút ráérünk készülődni. Mindketten elmentünk zuhanyozni, aztán megvacsoráztunk anyával meg apával, utána pedig gyorsan elvittük Dantet sétálni egyet. Miután hazaértünk, kiválasztottuk, hogy mit veszünk fel, és nekiálltunk úgy rendesen készülődni. Én egy sima fekete farmert meg egy fehér, mély kivágású fehér pólót vettem fel, Jeongguk pedig szintén egy fekete farmert, és egy piros, lenge inget. Hagy ne mondjam, hogy mennyire dögösen nézett ki benne, hát még akkor, amikor a haját is beállította – ami egyébként csak annyi volt, hogy beletúrt.

- Röpke egy hónap alatt egy igazi férfit csináltunk belőled – öleltem át Jeongguk derekát, mikor végzett az öltözködéssel.

- Hát azért egy igazi férfitől még messze állok, de határozottan nem vagyok már olyan szerencsétlen, mint voltam – mosolyodott el Jeongguk, majd nyomott egy puszit az ajkaimra, de nekem ennyi nem volt elég, szóval utána hajoltam, hogy egy rendes csókot is kaphassak. – Milyen kis mohó valaki – vigyorodott el Jeongguk, mikor elhajoltam tőle.