Abandoned /Jikook ff./

44. rész

Jeongguk szemszög

- Sikerült bepakolnod mindent? – nyitott be Siyeon a szobámban, miközben én még félig alva az ágyamon ücsörögve bólintottam egyet. – Mondjuk nem is kell olyan sok minden, mert csak négy napra megyünk – tette még hozzá Siyeon, majd kicipzározta a kis bőröndömet, amit adtak nekem. Mint a hét elején kiderült, csütörtöktől vasárnapig nyaralni megyünk a Jeju-szigetre, és ma van csütörtök hajnal, azaz nem sokára indulunk. Meg mondom őszintén, egyszerre örültem neki nagyon, és egyszerre kívántam a hátam közepére se ezt a nyaralást. Egyrészt nagyon izgatott voltam, mert még sosem voltam a tengernél, és repülőn sem ültem, szóval azért tényleg vártam ezt a nyaralást, másrészt viszont nem akartam menni, mert Jiminnel egy szobában leszünk, és még mindig nem túl fényes a hangulat kettőnk között. Nem az, hogy össze vagyunk veszve, csak nekem szimplán rosszul esett, amiket mondott egy hete, ő pedig nem fogta fel, hogy mi a bajom, ezért azóta külön alszunk, nem túl sokat beszéltünk, és most viselkedünk nagyjából úgy, mint a testvérek. Csak akkor beszélünk, ha muszáj, és sajnos, vagy nem sajnos, de nekem nagyon hiányoznak Jimin ölelései és csókjai, de világosan megmondta, hogy ő nem akarja, hogy örökbe fogadjanak a szülei, szóval nincs értelme tovább mélyíteni a kapcsolatunkat, mert ezek szerint úgysem fog sokáig tartani. – Még mindig fasírtban vagytok Jiminnel? – sóhajtott nagyot Siyeon, miközben leült mellém, miután végzett a bőröndöm átnézésével.

- Nem is az, hogy fasírtban vagyunk, csak nem tudom. Most nem vagyunk úgy összenőve, mint általában – tűnődtem el.

- Összevesztetek valamin? – kérdezte Siyeon.

- Nem, csak Jimin megbántott egy kicsit, és nem is veszi észre – mondtam lehajtott fejjel.

- Szerintem észrevette, csak túl nyuszi ahhoz, hogy leüljön veled beszélni, és bocsánatot kérjen. Tudod milyen Jimin, sajnos már sokszor megbántott téged, de idővel mindig megjött az esze. Remélem most is meg fog, mert nem szeretném, ha nem sikerülne jól ez a nyaralás – magyarázta Siyeon, és egyébként igaza volt, mert Jimin mindig észhez tért, csak sok idő kellett hozzá.

- Majd csak rájön, hogy mit rontott el – mosolyodtam el egy kicsit, de közben nagyon bűntudatom lett, szóval nem volt az igazi mosoly. Siyeon és Hyojun egész nyáron dolgoztak, és ez a nyaralás lenne nekik a kikapcsolódás, mi meg Jiminnel éppen rosszban vagyunk. Ez biztos elrontaná ezt a négy napot, én pedig nem szeretném, hogy Siyeon és Hyojun miattunk ne éreznék jól magukat, szóval muszáj lesz nekem megtennem az első lépést Jimin felé, mert ki kell békülnünk, mire indulunk.

- Biztos vagyok benne! Húsz perc, és kész a reggeli, addig még tudsz egy kicsit pihenni! – mondta Siyeon, majd adott egy puszit a fejemre, és távozott a szobámból.

Vettem egy jó mély levegőt, majd lassan kifújtam azt, hogy egy kis energiát gyűjtsek a beszélgetéshez. Kicsit kezd elegem lenni abból, hogy Jiminnek folyton van valami problémája, és mindig én jövök ki szarul belőle. Eddig akárhány veszekedésünk volt, az összes miatta volt, és mindig én voltam az, aki megbántódott, és még így is én futottam Jimin után. Jó, volt, amikor ő kért bocsánatot, de meg kellene emberelnem magamat, mert ez így nem jó, hogy bocsánatot kérek azért is, mert levegőt veszek. Csak az a baj, hogy túlságosan szeretem Jimint, és túlságosan ragaszkodom hozzá, ezért nem tudom elviselni, ha valami probléma van kettőnk között, és szívem szerint már a balhé után kibékülnék vele. Fene a jó szívemet.

Miután kicsit összeszedtem magamat, elindultam Jimin szobájába, mert hallottam, hogy már ébren van és pakolászik. Tényleg jó lenne, ha meg tudnánk beszélni a dolgokat, mert nem akarom elrontani Siyeon és Hyojun nyaralását, amit már annyira vártak.