Abandoned /Jikook ff./

61. rész

Jeongguk szemszög

Életemben eddig kétszer repültem, mikor is nyáron a Jeju-szigetre mentünk, meg onnét haza, de az összesen egy-egy óra volt. Na, most én már az ötödik órában szenvedtem, és nem tudtam magammal mit kezdeni. Addig megcsináltam pár feladott házifeladatot Siyeon laptopján, amit indulás előtt küldött el az osztályfőnököm, megnéztem két részt egy sorozatból, de ezután már nem tudtam mit csinálni. Nem volt sehogy sem kényelmes, nem tudtam aludni a hangok miatt, és azért sem, mert izgatott voltam. Már nagyon vártam, hogy így két hónap után újra láthassam Jimint, még akkor is, ha nem lesz minden olyan, mint amilyen ezelőtt volt, vagy mint amilyennek elképzelem. Nekem csak az a fontos, hogy láthassam, hogy jól van, és élvezi az életét.

Az út felénél kicsit tovább voltunk már, mikor kaptunk vacsorát, vagy igazából nem is tudom mit. Ha koreai idő szerint számoltam, akkor körülbelül hajnali kettő volt, de igazából fogalmam sem volt, hogy milyen időzónában vagyunk, így betudtam éjjeli nasinak ezt az evést. Éhes voltam, szó se róla, szóval minden zokszó nélkül belapátoltam, amit kaptam, majd miután ezzel végeztem, megpróbáltam egy kicsit aludni. Ez olyan jól sikerült, hogy arra ébredtem, ahogy Siyeon kelteget, hogy mindjárt landolunk, szóval kaparjam össze magamat. Határozottan nem tartozik a kedven dolgaim közé a felszállás és a landolás, szóval csak csukott szemekkel vártam, hogy végre szilárd talajon legyünk megint, és mikor ez megtörtént, fellélegeztem, hogy biztonságban vagyunk.

- Mennyi az idő itt? – kérdeztem Siyeontól, mikor már leszálltunk a gépről, és a bőröndjeinket vártuk.

- Délután kettő – nézett a telefonjára Siyeon, én meg próbáltam ezt felfogni.

- Kedd? – néztem furán Siyeonra, mire ő elnevette magát.

- Nem drágám, hétfő délután kettő óra van. Tizenhat óra eltolódás van Szöul és San Francisco között, szóval itt még csak hétfő van – magyarázta Siyeon, de én csak arra tudtam gondolni, hogy akkor mi most konkrétan időt utaztunk.

- Ez tök menő! – mosolyodtam el, mire Siyeon és Hyojun is elnevette magát.

- Igen, menő, de szedjük össze a bőröndjeinket aztán menjünk, mert még van pár dolgunk, amíg találkozunk Jiminnel – mondta Hyojun, és pont ebben a pillanatban meg is pillantottuk a bőröndjeinket, szóval megindultunk értük.

Miután megszereztük a bőröndjeinket és elintéztünk mindent, amit kellett, kimentünk a parkolóba, és átvettük a hétre kibérelt autót. Én mondjuk ezt nem tudtam, de tény, hogy sokkal egyszerűbb minden, ha az embernek van egy autója, és akkor megy, meg oda, amikor és ahová akar. Meg nyilván kényelmesebb is, mint a tömegközlekedés, amit egyébként itt nem is ismerünk, szóval igen, minden szempontból jobb ez az autó.

Kiderült menet közben az is, hogy nem San Franciscoban, de még csak nem is San Joséban szállunk meg a héten, hanem San Maetoban, ami pont a két város között van félúton. San Mateo nagyjából húsz percre van autóval San Franciscotól, onnét pedig szintén húsz percre van San José, és az indok, amiért nem Jimin lakhelyén szállunk meg az az, hogy Siyeonnak és Hyojunnak sokkal szimpatikusabb volt ez a város, mint San José. Plusz mindössze húsz perc alatt ott vagyunk Jiminnél, mert ő pont a város szélén lakik és jár egyetemre, szóval pont tökéletes, nekem meg teljesen mindegy, hogy hol alszom.

Mindössze húsz perc alatt odaértünk a szállásra, ami egy nagyon szép hotel volt, pedig Siyeon és Hyojun azt mondták, hogy nem olyan puccos hotel. Nem tudom, hogy ők mihez vannak szokva, de nekem ez is elég puccos volt, és még úszómedence is volt, meg konditerem is. Nem mintha szükségem lenne konditeremre, mert nem vagyok túl sportos személyiség, de legalább van.