Abandoned /Jikook ff./

32. rész

Jeongguk szemszög

Gahyeonnal nagy nehezen találtunk egy fagyi árust, és tényleg vettünk fagyit abból a pénzből, amit Siyeon adott nekem. Eléggé meleg volt már, ugyanis lassan június közepe van, így már jócskán beköszöntött a nyárias idő, és jól esett egy kis hideg a szervezetünknek. Már a fagyival a kezünkben besétáltunk a park közepére, és az ott lévő kicsi, mesterséges tó partjára ültünk le, hogy nyugiban elfogyaszthassuk a hideg édességet. Hiába ült mellettem Gahyeon, és hiába figyeltem a tó vizét meg a rajta úszó kacsákat, folyamatosan csak Jiminen járt az eszem. Tényleg nem értettem, hogy miért kellett ennyire kiakadnia, és miért nem kérhette meg szépen a szüleit, hogy rakják át máshová azt a képet. Persze sajnálom, hogy ennyire rosszul érintette ez őt, és egyébként meg is értem, de nem kellett volna ennyire durván kezelnie ezt a helyzetet.

- Nagyon csöndes vagy – szólalt meg Gahyeon egy pár perccel később.

- Ne haragudj, csak nagyon elgondolkodtam valamin – mondtam, és közben le sem vettem a szememet a vízről.

- Történt valami? Esetleg közted és a pasid között? – kérdezte Gahyeon, és őszintén szólva, nem lepődtem meg annyira, hogy egyből beletrafált a dologba. Valahogy mindig megérzi, hogy mi a baj.

- Nem hinném, hogy a pasim – nevettem el magamat egy kicsit, de inkább volt ez fájdalmas nevetés, mint boldog – Odaadtam nekik a festményt tegnap. A szüleinek nagyon tetszett és ki is rakták a nappaliba a falra, de Jimin este kiakadt, hogy őt nagyon zavarja, hogy folyton látja a halott öccsét – kezdtem bele a mesélésbe.

- Mi? Az öccse meghalt? – nézett rám meglepetten Gahyeon, mire én csak bólintottam egyet. – Akkor nem csodálom, hogy rosszul érintette az a festmény – húzta el a száját a lány.

- Nekem sem az volt a problémám, hogy kiakadt, hanem az, ahogyan beszélt velem. Szemét volt, és olyan lenézően beszélt velem. Aztán ezek után elment inni, én pedig éjjel megkerestem, mert rossz érzésem volt, és meg is találtam teljesen részegen egy járdán feküdni. Akkor bocsánatot kért, és teljesen normális volt. Reggel meg másnaposan megint egy seggfej volt velem, ezért én is kiakadtam neki. Szóval most fasírtban vagyunk, ő meg még féltékeny is rád egy kicsit azt hiszem – mosolyodtam el egy kicsit ismét a mondandóm végére, mert azért vicces volt Jimin feje, mikor megtudta, hogy egy lánnyal fogok találkozni. Azért igazán ismerhetne már annyira, hogy tudja, én hűséges és őszinte vagyok.

- Hát... Azt mondtad, hogy ez a harmadik alkalom, hogy náluk vagy, igaz? – kérdezte Gahyeon, én pedig csak bólintottam egyet. – Akkor hiába hiszed azt, hogy ismered őt, valójában kicsit sem ismered. Lehet, hogy smároltatok és csináltatok ezt-azt, de két hét alatt nem lehet kiismerni egy embert Jeongguk. Türelmesnek kell lenned, és tényleg ki kell ismerned Jimint ahhoz, hogy tudd, mi idéz elő ilyen hisztiket, és mit nem szabad csinálnod vagy mondanod. Most megcsapott téged a szerelem rózsaszín ködje, és eddig abban éltél, de mint látod, nem lesz mindig minden tiszta happy – mondta bölcsen Gahyeon.

- Teljesen igazad van, de ha én türelmes vagyok, akkor Jiminnek is annak kellene lennie, nem? Mármint, neki is figyelnie kellene arra, hogy nekem mi esik rosszul. Őt rosszul érinti, ha az öccséről beszélünk, engem pedig az, ha a szüleimet szóba hozza. Szerintem nem olyan nagy kérés, hogy ne beszéljen róluk – elmélkedtem továbbra is.

- Igen, ez így lenne fair. Neki is figyelnie kellene rád, csak úgy néz ki, hogy ő túlságosan el van foglalva magával. Már megint éretteb vagy, mint egy idősebb – sóhajtott nagyot Gahyeon, én pedig csak elkuncogtam magamat, de igaza volt. Sokszor előfordul, hogy felnőtteknél is éretteb vagyok, és Jimin hiába rendelkezik átlagon felüli intelligencia szinttel, a viselkedésében ez nem látszik meg.