Abandoned /Jikook ff./

64. rész

Jeongguk szemszög

- Jeongguk, én már öreg vagyok ahhoz, hogy sminkeljem magamat, nincs alapozóm – mondta Siyeon, miközben a szendvicsemet csinálta.

- Dehogy vagy öreg! – vágtam rá, mire Siyeon elmosolyodott.

- Akkor sincs alapozóm – ismételte meg magát, mire én csak sóhajtottam egy nagyot, és lehuppantam egy székre az étkező asztalnál.

- És most komolyan menjek be így iskolába? – kérdeztem, miközben kezemet a nyakamra csúsztattam, amin két lila szívásfolt is ékeskedett, amit Jimin két nappal ezelőtt csinált, mielőtt haza utaztunk volna. Nagyon hamar eltelt az egy hét. Olyan gyorsan szaladt az idő, hogy kettőt pislogta, és sajnos már szombat is volt, és indulnunk kellett haza. Sok közös programot csináltunk, meglátogattunk egy csomó helyet, és persze Jiminnel is sikerült néha kettesben lennünk... Ennek az eredménye a két folt a nyakamon, amiket az egyenruhám ingjének gallérja sem takar el, így tökéletesen szem előtt van.

- Kellett neked engednek Jiminnek, hogy piócáskodjon – rántott vállat Siyeon.

- Gondolod, tudok arra figyelni, hogy mikor szívja ki a nyakamat, ha éppen együtt vagyunk... - morogtam, ugyanis tényleg szinte sosem veszem észre. Olyan sokszor puszilgatja meg harapdálja a nyakamat, hogy fingom sincs, mikor szívja meg, mert sosem azzal vagyok elfoglalva.

- Hogy őszinte legyek, annyira nem érdekel, hogy mi történik köztetek, ami miatt nem tudsz figyelni arra, hogy ne szívja ki a nyakadat – mondta Siyeon mosolyogva, majd a kezembe nyomta a becsomagolt tízóraimat.

- Jó, de nem ez volt a lényeg – sóhajtottam ismét egy nagyot.

- Jeongguk, tizenhét éves nagy fiú vagy, úgy gondolom, hogy senkinek nem kellene elítélnie téged azért, mert együtt voltál valakivel. Ez a te életed, azt csinálsz, amit akarsz, és szerintem meg pont jó korban vagy ahhoz, hogy belekezdj ezekbe a dolgokba. Az már más kérdés, hogy Jimin egy kis seggarc, amiért ezt csinálta veled, és biztos kellemetlen helyzetbe fogsz kerülni, de ne foglalkozz vele! Igyekszünk december végéig elköltözni, az csak másfél hónap, utána meg sosem látod őket többet. Ha meg egy tanár szól be, akkor meg hívjon fel engem, és elmondom neki ugyanezt, mint amit neked most – mondta mosolyogva Siyeon, és közben a hajamat piszkálta, mert ez a mániája.

- Most tényleg seggarcnak hívtad a fiadat? – kérdeztem mosolyogva, mire Siyeon csak megforgatta a szemeit.

- Hogy téged idézzelek, nem ez volt a lényeg... Inkább menj, és szedd össze magad, mert el fogsz késni! – mondta Siyeon, nekem pedig egyet kellett vele értenem, mert már negyed nyolc volt.

Összepakoltam a sulis cuccaimat, megigazítottam a hajamat meg felvettem a kabátomat és a bakancsomat, majd már indultam is a metróra. Azért elég erős váltás volt a nagykabát meg a bakancs múlt héthez képest. San Mateoban kabát sem kellett, csak a hét vége felé egy pulcsi, mert, ahogy beléptünk a novemberbe, kicsit elkezdett ott is lehűlni a levegő, de még úgy is melegebb volt ott, mint itt. Hogy őszinte legyek, nagyon várom már, hogy kiköltözzünk Amerikába, mert egyrészt ezt a nagyon hideget sem szívlelem annyira, plusz egy csomó új dolog és kaland vár ott. Na meg természetesen Jimin is ott lesz, de azért az is csábító, hogy pár év múlva tökéletesen fogok beszélni angolul, ugyanis addig tervezünk maradni, amíg Jimin nem végez az egyetemmel, ami öt-hat év lehet, pontosan nem tudom. Azért durva belegondolni abba, hogy Jiminék ezt megengedhetik maguknak, mert ehhez nem kevés pénz kell, de azt hiszem, hogy Siyeon és Hyojun rendesen megdolgoztak a pénzükért, és biztos, hogy nem csak az ölükbe hullott.

Már majdnem háromnegyed nyolc volt, mire beértem a suliba, de ez pont tökéletes idő volt, szóval teljes nyugalomban tettem le a kabátomat a szekrényben, és cseréltem át a cipőmet. Gondolkodtam rajta, hogy gyorsan felhívom Jimint is, mert náluk délután van, és tudnánk beszélni egy kicsit, de végül elvetettem az ötletet, mert itt nem tudnék nyugodtan beszélgetni vele. Úgyis lesz osztályfőnöki órám ötödik órában, azon meg úgysem csinálunk majd semmi különöset, szóval tudok majd írni neki.