Abandoned /Jikook ff./

47. rész

Jeongguk szemszög

Mint ahogy mondani, szokás, egyszer minden jónak vége szakad, és ez igaz volt a nyaralásunkra is. Szép négy napot töltöttünk el a Jeju-szigeten, és az utolsó két napra össze is kaptam magamat, hogy ne csak aludjak, szóval sikerült maximálisan kihasználni ezt a kevés időt. Mióta Jiminnel lefeküdtünk, valahogy mintha sokkal szorosabb lenne a kapcsolatunk. Nem tudom, miért érzem ezt, mert semmi változás vagy ilyesmi nem történt, csak valahogy sokkal közelebb érzem magamat Jiminhez most, mint a nyaralás előtt. Benne lehet a dologban, hogy most már tényleg mindent átéltünk együtt, és nincsenek gátlásaink sem ezek után, de mindenesetre, én nagyon örülök neki, hogy most így állunk. Örülnék neki, ha most már minden rendben lenne, de ehhez az kellene, hogy Jimin szülei tisztában legyenek a kettőnk kapcsolatával, de ez nyilván nem fog megtörténni, mert Jimin még mindig nem akarja elmondani nekik. Nem tudom, hogy meddig akar titkolózni, és sunyiban csinálni a dolgokat, de kezd kicsit nyomasztó lenni, hogy nem érhetek hozzá nyilvánosan úgy, ahogy akarok, és hogy folyton arra kell koncentrálnom, hogy ne buktassam le magunkat. Biztos vagyok benne, hogy Siyeon és Hyojun nem akadnának ki, szóval nem értem, hogy Jimin miért gondolja túl ezt a dolgot ennyire.

- Pakoltam nektek egy csomó ételt, remélem elég lesz négy személynek, meg raktam be sütit is, amit délelőtt csináltam – mondta Siyeon a konyhában indulás előtt. Már pár napja haza értünk a nyaralásról, és Gahyeon felhívott egyik nap, hogy nincs-e kedvem csinálni valamit, szóval feldobtam az ötletet, hogy menjünk el négyesben valahová. Persze Gahyeon egyből igent mondott, és tisztára belelkesedett, szóval ma délután elmegyünk kirándulni négyesben. Vagyis hatosban, mert Dante is jön, meg Yubin kutyája is, ugyanis megint oda megyünk, ahová múltkor Jiminnel mentünk, csak most piknikezünk is egyet. – Egyedül innivalót nem tudtam rakni, mert vízen kívül nincs itthon semmi, szóval azt vegyetek menet közben – folytatta Siyeon, és a kezembe nyomta a kosarat. Hihetetlen, de van egy olyan piknikes kosaruk, amiket mindig a filmekben szoktam látni, és abba pakolt nekünk dolgokat.

- Jó, majd megállunk egy kisboltban odafelé – mondta Jimin, és közben megindultunk kifelé. Én vittem a kosarat, ő pedig Dantet fogta pórázon, szóval tökéletes volt a munkamegosztás.

- Legközelebb most már négyesben menjünk, jó? – kérdezte Siyeon, mire én csak elmosolyodtam.

- Rendben, legközelebb veletek megyünk – mondtam, mire Siyeon is elmosolyodott.

Még egy gyors puszit kaptunk mindketten Jiminnel, és már indultunk is, mert nem meglepő módon késésben voltunk. Jimin autójában beraktam hátra a kosarat, én pedig beültem előre, és Dantet is az ölembe vettem, bár ez már egy kicsit nehézkes volt. Már lassan egy hónapja velünk van, és azóta nagyon sokat nőtt. Esküszöm, az alatt a négy nap alatt is nőtt, amíg mi nyaraltunk. Mondjuk nem lesz olyan nagy, körülbelül a térdemig fog érni, ha teljesen felnő, de azért ahhoz képest, hogy elfért a két markomban, már most sokkal nagyobb. De ahogy nő, egyre szebb, én pedig nem győzők gyönyörködni benne.

- Mit kérsz inni? – kérdezte Jimin, mikor leparkolt a bolt előtt, ugyanis csak ő megy be, én pedig maradok itt kint Danteval.

- Tejet – válaszoltam.

- Tejet? – kérdezett vissza Jimin meglepetten, mire én csak bólintottam egyet, hogy igen, jól hallotta. – Jól van, hozok neked tejet – mosolyodott el Jimin, majd már ki is szállt az autóból, és elindult a bejárat felé. Amíg Jimin bent volt a boltban, én írtam Gahyeonnak, hogy egy kicsit késni fogunk, de az volt a válasz, hogy ők is, szóval teljesen jók voltunk. Nem is értem, hogy miért gondoltam azt, hogy két lány időben odaér, ráadásul Gahyeonról van szó, aki annyira szétszórt, hogy mindig ötször vissza kell mennie valamiért.