Abandoned /Jikook ff./

11. rész

Jeongguk szemszög

Jiminnel valóban elkészültünk tizenöt perc alatt, szóval utána már egyből indultunk is. Jimintől egy lenge sötétkék inget kaptam kölcsön, a fekete nadrágom pedig szerencsére tökéletes volt, így nem kellett azt is kölcsön kérnem. Kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mikor Jiminnel öltöztünk át, mert hiába látta már a felső testemet és a hátamat, ez a két testrészem mindig is nagy gyengeségem volt, és lesz is. A hátam teli van a szadista apám által okozott égési sérülésekkel, és a mellkasomon is van pár maradandó sérülésem, így sosem szerettem mások előtt öltözködni. De szerencsére Jimint cseppet sem érdekelte a testem, mert azzal volt egész végig elfoglalva, hogy ő is felöltözzön rendesen és befújja magát egy kis kölnivel, amiből rám is fújt, így én is illatoztam rendesen.

Mikor már Jiminék autójában ültünk, akkor jutott eszembe, hogy hol lehet Jimin testvére. Jimin azt mondta, hogy két évvel fiatalabb, mint ő, így ha minden igaz, akkor tizenöt éves. Simán lehet, hogy van jobb dolga is, mint egy random sráccal vacsorázni menni, így nem is agyaltam sokat rajta. Majd biztos találkozunk este, ha hazaértünk.

Ahogy leparkoltunk az étterem parkolójában, egyre jobban kezdtem izgulni. Már kívülről is egyértelmű volt, hogy egy eléggé puccos étterembe jöttünk, így szerintem érthető, hogy miért izgultam, és miért izzadt egyre jobban a tenyerem. Nem szoktam ilyen drága helyekre járni, az egyetlen hely, ahol enni szoktam az a suli menza és az otthon, meg szökő évente egyszer otthon, így kicsit új volt nekem ez a szituáció.

- Jó estét! – köszöntött minket mosolyogva a recepciós, vagy ki a fene, mert fogalmam sem volt, hogy hogy hívják az ilyen személyeket. – A szokásos asztal Park Hyojun néven, igaz? – kérdezte továbbra is mosolyogva a férfi.

- Igazából most négy személyre foglaltunk asztalt – mondta boldogan Hyojun, mire a vele szembe álló férfi körbekémlelt, és észrevett engem is.

- Ó, hát persze, hiszen most négyen vannak! Kövessenek, megmutatom az asztalukat! – mondta a férfi, majd elindult az asztalokhoz. Úgy tűnik, hogy Jiminék rendszeresen járnak ide vacsorázni, mert már ismerik őket. Csak az volt számomra kicsit fura, hogy csak most foglaltak négy személyes asztalt. Hiszen Jimin öccse is szokott jönni normális esetben, nem?

Miután helyet foglaltunk az asztalnál, kicsit feszengve, de körbenéztem. Nagyon sokan voltak még rajtunk kívül, mindenki csinosan volt öltözve, és ami még jobban szemet szúrt az az volt, hogy késsel és villával ettek az emberek, és a mi asztalunkra is az volt kikészítve. Nyilván ismerem ezeket az evőeszközöket is, így nem fogom nagyon beégetni magamat, de azért egy kicsit még mindig kellemetlenül éreztem magamat itt. Én nem ide való vagyok.

- Na, és fiúk, sikerült jól összeismerkednetek? – kérdezte Siyeon mosolyogva, miután egy pincér felvette az italrendeléseinket. Én csak buborékos vizet kértem, mert ez volt a legolcsóbb, és nem akarom, hogy sokat költsenek rám.

- Igen, Jimin már az első nap nagyon kedves volt velem, segített megcsinálni a matek házi feladatomat, és a suliban még egy ötöst is szerzett nekem, plusz a földbe döngölte a tanárom büszkeségét – meséltem Jimin szüleinek.

- Mit csináltál szegény tanárral? –sóhajtott nagyot Siyeon, és Jiminre pillantott.

- Csak megcsillogtattam a matek tudásomat és nyertem a fogadásunkban – rántott vállat Jimin, mire Hyojun és Siyeon is csak rosszallóan rázták a fejüket. Pedig szerintem tök menő volt, ahogy Jimin kikészítette a tanár urat.

- És mondd csak Jeongguk, mióta élsz az otthonban? – pillantott ismét rám Hyojun.

- Tíz éve. Hat éves koromba kerültem oda – válaszoltam.