Abandoned /Jikook ff./

3. rész

Jimin szemszög

Estefelé volt egy kis ismerkedés a többi itt élő gyerekkel, de nem volt túl hosszú ez a dolog, mert mivel ők a héten ugyanúgy járnak iskolába, ezért nekik készülniük kellett holnapra. Mi a többiekkel fent voltunk a szobánkban, beszélgettünk, pihentünk meg játszottunk is ezt-azt, plusz vacsorát csináltunk a többieknek. Ezt már Mijoo kicsit jobban felügyelte, mert nem akarta, hogy háromszáz gyerek éhen maradjon... Kilenckor aztán Mijoo szólt nekünk, hogy lassan induljunk el fürödni, mert tízkor nekünk is takarodó van. Kicsit lesokkolt, amikor közölte velünk, hogy mindössze három percünk van lezuhanyozni, és utána eláll a víz. Persze újra tudod indítani, ha elzárod és megnyitod, de azt mondta, hogy örülne neki, ha betartanánk ezt a három percet és sportszerűek lennénk, mert jó lenne, ha mindenkinek jutna meleg víz. Nos, három perc alatt még csak vizes sem lesz a testem, nem hogy le is fürdök teljesen... Ez érdekes lesz.

- Nagyon nagy szemét lennék, ha háromszor is újra nyitnám a vizet? – kérdezte Sehun, miközben a kis fürdős cuccunkkal sétáltunk az emeleten lévő fürdő felé.

- Eléggé – sóhajtottam nagyot, ugyanis valóban szemét húzás lenne, ha háromszor annyi ideig zuhanyozna, mint szabad.

- Hat napot csak kibírsz úgy, hogy nem áztatod magadat szottyadt mazsolává – szólalt meg mögöttünk Seonghwa.

- De bőröm igényli a megfelelő hidratációt – érvelt továbbra is a hosszú fürdés mellett Sehun.

- A forró vizes fürdő kiszárítja a bőrt, különösen a könyöködet és a sarkadat, valamint öregíti is a bőrödet, ha mindennap húsz percet állsz alatta. Szóval ennyit a hidratációról – jegyeztem meg.

- Jól van zsenikém, ilyenkor igazán visszafoghatnád a tudásodat, mert ez eléggé lehangoló volt – forgatta meg a szemeit Sehun, mire én csak elnevettem magamat.

Mikor a fürdőkhöz értünk, egy olyan szituációba csöppentünk bele, amibe szerintem nem kellett volna. Mi az előtérben álltunk a fiúkkal hárman, ahol csapok voltak csak, de tökéletes rálátásunk volt a zuhanyzókra is, ahol egy ismeretlen srác éppen felkente Jeonggukot a falra. Kíváncsi voltam, hogy mi fog történni, ezért jeleztem a fiúknak, hogy maradjanak csöndben, és várjuk ki, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége.

- Attól még, hogy te kaptad ezt a feladatot és te pesztráltad őket ma, ugyanúgy egy senki vagy! – mondta az ismeretlen srác Jeongguknak, miközben a falhoz szorította őt és egyik kezével erősen összeszorította a fiú arcát.

- Tudom – mondta halkan Jeongguk.

- Helyes! Örülök neki, hogy tudod hol a helyed – engedte el a srác Jeonggukot, majd, mint aki jól végezte dolgát, el akarta hagyni a fürdőt, csak mikor megfordult, akkor szembe találta magát velünk. Egy pillanatra meglepődött, de aztán nemes egyszerűséggel elsétált mellettünk. Jeongguk egy kicsit ijedten nézett ránk még egy pár pillanatig, de aztán összeszedte a motyóját, és inkább odament egy zuhany kabinhoz. Gondolom ez volt az eredeti terve is, csak ez az élettelen elkapta.

A fiúkkal nem szóltunk egy szót sem, csak mi is odamentünk egy-egy kabinhoz, és néma csendben vetkőzni kezdtünk, miközben próbáltuk megtárgyalni az előbb látottakat csupán a nézésünkkel. Ez egészen addig sikerült, mígnem valami más elterelte a figyelmünket. Jeongguk már alsónadrágra vetkőzött és a többi ruhadarabját letette a kis polcra, ami a kabin külső oldalán volt. Nem is ez volt az, ami úgy igazán elterelte a figyelmünket, hanem az, hogy a hátán öt darab kör alakú kis égési sérülésszerű seb volt, valamint egy hosszabb csík is. Seonghwaval és Sehunnal egyből összenéztünk, de nem tudtunk egymásnak semmit sem mondani, mivel Jeongguk is jelen volt, ezért inkább mi is levetkőztünk és nekiálltunk zuhanyozni. Valahogy sejtettem, hogy hogyan keletkeztek azok a sebek, de egy kicsit reménykedtem benne, hogy mégsem használták szegény gyerek hátát hamutartónak, mert az kegyetlen. Remélem, valami nagyon nagy félreértés van itt.