Abandoned /Jikook ff./

50. rész

Jimin szemszög

- Tessék? – kérdezte anya, láthatóan összezavarodva.

- Jeongguk és én együtt vagyunk. Mint egy pár – ismételtem el újra a dolgot, mert anya nem igazán fogta fel.

- Most csak vicceltek, igaz? – szólt közbe apa is, és Jeonggukra nézett, aki csak fülét-farkát behúzva ült a kanapén, és fel sem mert nézni a szüleimre.

- Nem – válaszoltam, és ezt egy jó másfél perces csend követte.

- Mióta? – kérdezte végül anya, és láthatóan egyáltalán nem örült a hírnek.

-Már az első héten, amikor ott voltam náluk tettünk lépéseket egymás felé, de Wooyoung miatt nem csináltunk semmit. Aztán ahogy egyre többet találkoztunk, rájöttünk, hogy nagyon is kedveljük egymást, és júniusban, mikor Jeongguk ideköltözött, akkor mondtuk ki igazán, hogy együtt vagyunk – meséltem a dolgokat.

- Komolyan nem hiszem el, hogy ezt műveltétek a hátunk mögött – horkant fel apa.

- Csináltatok bármi mást is csókon kívül? – kérdezte anya, de én nem értettem, hogy ez miért is olyan fontos.

- Igen – válaszoltam őszintén.

- Mit? – kérdezett vissza azonnal anya.

- Mindent – mondtam, ugyanis nem akartam részletezni.

- Nagyszerű... mindent... - mosolyodott el anya gúnyosan, én pedig Jeonggukra pillantottam közben, aki szintén rám nézett, és láttam a szemeiben, hogy nagyon fél a következményektől. Halványan elmosolyodtam, hogy egy kicsit megnyugtassam, mert valahogy meg fogjuk oldani ezt a szituációt, csak még nem tudom, hogyan.

- Sosem csalódtam még benned ekkorát Jimin – szólalt meg ismét apa, én pedig értetlenül néztem vissza rá.

- Mert, hogy? – kérdeztem vissza.

- Komolyan megkérdezed, hogy miért? – emelte fel a hangját apa, amin én rendesen meglepődtem, mert még sosem hallottam kiabálni. – Elcsábítottad Jeonggukot, elvetted egy teljesen ártatlan tizenhat éves fiú szüzességét, mikor neki még csak fogalma sincs arról, hogy mi az a szeretet! – kiabált tovább apa.

- Wooyoung is tizenhat volt mikor elvettem a szüzességét, az miért nem zavart? – emeltem meg én is egy kicsit a hangomat, mert nem tartottam fairnek, hogy ezt mondta most. Úgy beszél, mintha megerőszakoltam volna Jeonggukot, holott ez rohadtul nem így volt.

- Azért, mert Jeongguk egy kicseszett burokban nőtt fel, érted? – szólt közbe anya is. – Wooyoung egy hímringyó, ezt tudjuk nagyon jól, de Jeongguk úgy nőtt fel, hogy nem voltak szülei, bántalmazták, senki sem szerette őt, és ő sem szeretett senkit, persze, hogy megragadja az első adandó alkalmat, amikor szeretetet kap! Te meg ezt undorító módon kihasználtad. Jeongguk csak azt akarta, hogy szeresse valaki, te meg ezt művelted vele – dühöngött anya, nekem pedig kezdett hihetetlenül rosszul esni az a sok dolog, amit a fejemhez vágtak. Rohadtul nem tudnak semmit...

- Igazából én kezdeményeztem... és Jimin semmit sem tett az akaratom ellenére, mindenbe beleegyeztem, sőt, szerettem is volna – szólalt meg Jeongguk halkan.

- Ne védd Jimint ezek után! – szólt rá apa, én pedig komolyan nem ismertem a szüleimre. Tudtam, hogy ki fognak akadni, de hogy ennyire...

- Mi lenne, ha meghallgatnátok minket rendesen? Csak mert úgy alkottok most véleményt, hogy halványlila gőzötök sincs, hogy igazából mi a fasz történt közöttünk, és ha esetleg meghallgatnátok a mi szemszögünket is, akkor rájönnétek, hogy Jeongguk szeret engem, én is őt, és kurvára nem használtam ki őt! – magyaráztam idegesen.