Abandoned /Jikook ff./

49. rész

Jimin szemszög

- Biztos nem baj, hogy én is ott leszek? – kérdezte Jeongguk, miközben az utcán sétáltunk kézen fogva, ő pedig a másik kezében Dante pórázát tartotta.

- Nem hinném. Semmi titkos dologról nem fogunk beszélni, csak elmondja a férfi, hogy milyen lehetőségeim lennének az egyetemen, meg minden egyéb – mondtam Jeongguknak. Körülbelül másfél hónapja beszélt anya azzal a férfival, aki felhívott minket az amerikai tanulmányi lehetőséggel kapcsolatban, és mivel a válaszom nem volt, ezért nem siették el ezt a találkozó dolgot. Én meg mondom őszintén, már el is felejtettem, hogy meg lett beszélve egy találkozó, de anya ma reggel mondta, hogy délután kettő órakor találkozunk a férfivel. Jeongguk nagyon unatkozott otthon, ezért őt is magammal hoztam, és egy állatbarát kávézóba beszéltük meg a találkozót, így Dantet is el tudtuk hozni sétálni egyet. A válaszom továbbra is nem, nem fogok elmenni Amerikába, de jövőre lehet, hogy elgondolkodnék rajta.

- Azért elég menő, hogy lehetőséget kaptál egy olyan egyetemre, amit mindig csak a tévében hallottam – jegyezte meg Jungkook, mire én csak elmosolyogtam.

- Valóban menő. Jó is lenne ott tanulni. Ha a Stanfordon végeznék, olyan munkalehetőségeket kapnék később, hogy belegondolni is durva. Milyen extra lenne, ha a NASA-nál dolgoznék? Te jó ég, mennyit foglalkozhatnék a csillagokkal – gondolkodtam el én is.

- Olyan jó, hogy neked van elképzelésed, hogy mivel akarsz foglalkozni gimi után. Én azt sem tudom, hogy mit akarok tanulni. Őszintén szólva, nem vagyok egy IQ bajnok, szóval nem is akarok tovább tanulni, de valamit muszáj lesz – magyarázta Jeongguk.

- Nem muszáj egyetemre menned meg ilyenek, csinálhatsz valami képzést is, vagy nem tudom. Szereted a művészetet, keresgélj azzal kapcsolatban lehetőségeket, mert gondolom azt azért szívesen tanulod, meg csinálod, nem? – pillantottam Jeonggukra.

- De igen, azt szeretem csinálni. Majd körül nézek, hogy milyen lehetőségek vannak – mosolyodott el Jeongguk, és már egy kicsit boldogabbnak tűnt így, hogy rájött, van neki is lehetősége.

Kicsivel előbb megérkeztünk a kávézóba, mint két óra, de talán csak öt perccel, szóval nem kellett sokat várnunk, amíg a férfi is megérkezett, akivel anya beszélt telefonon. A neve Moon Minjae volt, körülbelül harmincöt éves lehetett, de egyébként nagyon fiatalos volt a kinézete. Szimpatikus volt már az első pillanattól kezdve, mert nagyon kellemes kisugárzása volt, és szerintem tele volt energiával.

- Gondolom, még mindig nem szeretnél jönni, igaz? – kérdezte Minjae, mikor már kihozták az italainkat.

- Nem, egyenlőre nem szeretnék menni, de ha végeztem a gimivel, akkor lehet, hogy szeretnék – mondtam.

- Biztos vagyok benne, hogy az egyetem jövőre is szívesen látna téged, mert ilyen zseniknek mindig van hely – mosolyodott el a férfi, majd bele kortyolt a kávéjába. – Mik érdekelnének? – kérdezte.

- Igazából minden. Nem tudom, hogy hogy mennek a dolgok Amerikában – mondtam zavartan.

- Hogy őszinte legyek, semmi különös nincs ott sem azért, csak mert neves egyetem. Rengeteg szak van, amik közül választani lehet, nagyon sok külföldi tanuló van ösztöndíjjal, közülük is a legtöbb ázsiai, szóval szerintem hamar be tudnál illeszkedni, és ezzel az intelligenciával, amivel te rendelkezel, szerintem egy darabig még újat sem tudnánk neked tanítani, vagy ha mégis, akkor nagyon hamar megértenéd. Milyen irányban gondolkodsz? Mi az, amivel foglalkozni szeretnél? – kérdezte Minjae.

- Ami azt illeti, matekból nagyon jó vagyok, de inkább a fizika érdekel, meg a csillagászat. Természetesen fizikából is nagyon jó vagyok, hiszen azok is számok, de kicsit izgalmasabb, mint a matek – magyaráztam, Jeongguk mellettem pedig csak csendben ült, és hallgatta, hogy miről beszélgetünk.