Abandoned /Jikook ff./

9. rész

Jimin szemszög

Pénteken Jeongguk érezhetően távolságtartóbb volt velem, mint azelőtt. Sejtettem, hogy a tegnap délutáni incidens miatt, pedig mondtam neki, hogy emiatt nem kell zavarban lennie meg ilyenek. Ha nem lenne nekem Wooyoung, akkor ezer százalék, hogy megcsókoltam volna Jeonggukot, de így eszemben sem volt. Vagyis de, elgondolkodtam rajta, de szerintem a megcsalás a legundorítóbb dolog a világon. Nem fogom megcsalni Wooyoungot, akármennyire is vonzódom Jeonggukhoz. Hiába nem beszéltem a barátommal szerda óta, és hiába van most mosolyszünet köztünk, attól még ez nem jogosít fel arra, hogy félrelépjek. Igen, bejön Jeongguk, kár lenne tagadni, de addig, amíg nem rendeztem mindent Wooyounggal, addig nem fogok lépni.

Mát bőven elmúlt a fürdés idő, a szobánkból már mindenki letusolt és az ágyában feküdt, de én még nem vettem rá magamat, hogy lemásszak az emeletről, és én is elmenjek fürödni. Szerintem este hét óta csak fekszek az ágyban, és zenét hallgatok, mert semmi máshoz nem volt kedvem. Ez az utolsó esténk itt, így még vacsorát sem kellett főznünk, szóval mondhatni, hogy majdnem unatkoztam.

- Jimin, úgy hallottam, hogy fél tizenegykor bezárják a fürdőket, szóval, ha nem mész el most zuhanyozni, akkor büdös maradsz! – szólt fel Seonghwa.

- És ha én büdös akarok maradni? – kukucskáltam le a fejemet lelógatva hozzá.

- Akkor a folyosón alszol – szólt közbe Mingi is, aki már aludni próbált szerintem.

- Jól van, akkor elmegyek gyorsan – sóhajtottam nagyot, majd nagy nehezen lekecmeregtem az ágyból, és összeszedtem a pizsamámat, meg a fürdős cuccomat. Belebújtam a papucsomba, majd szépen ráérősen indultam el a zuhanyzóba. Nem volt túl sok kedvem fürdeni, amúgy sem a szívem csücske ez a tevékenység, de már negyed tizenegy van, szóval ennél tovább már nem húzhatom el.

Éppen az imént hallgatott dalt dúdoltam halkan, mikor beléptem a fürdőbe, de egyből el is hallgattam, ahogy szembesültem azzal, hogy Jeonggukot megint bántalmazzák a helységben, ráadásul egyszerre hárman is. A már jól ismert srác, aki Jeongguk tegnapi elmondása szerint minden bizonnyal San lehetett, könyörtelenül térdelt bele Jeongguk hasába, aki ennek következtében térdre rogyott, de a fiú még ekkor sem állt le. Ismét lendítette a térdét, így sikeresen Jeongguk arcába térdelt bele, és a földet másodpercekkel később már vércseppek díszítették, én pedig eddig bírtam szó nélkül, de már így is lehet elkéstem.

- Mi lenne, ha a saját dolgoddal foglalkoznál, és nem azzal, hogy másokat versz meg? Feltételezem, hogy soha semmit nem ártott neked Jeongguk, szóval lennél szíves, és abbahagynád? Különben is, rohadtul nem fair, hogy hárman vagytok az egy ellen – szóltam hozzájuk idegesen, a három fiú pedig egyből felém fordult.

- Te ki a fene vagy? – kérdezte az egyik srác.

- Az nem tök mindegy? Csak fejezzétek be, és takarodjatok innét, vagy idehívok egy nevelőt! – fenyegettem meg őket, San pedig egyből ellépett Jeongguk mellől.

- Azért ne feledkezz meg róla, hogy nem lesz itt mindig a szőke herceged! – mondta még a fiú Jeongguknak, majd fogták magukat, és kisétáltak a fürdőszobából. Természetesen nem bírták megállni, hogy ne vállaljanak belém, de igazából teljesen hidegen hagyott, hogy mit csinálnak.

- Jól vagy? - térdeltem le Jeongguk mellé, aki továbbra is csak lehajtott fejjel térdelt a földön, és hagyta, hogy a vére oda csöpögjön.

- Persze, soha jobban – motyogta, én pedig megelégeltem, hogy nem tudom mi a baja, ezért az állánál fogva feljebb emeltem a fejét. A szemei könnyesek voltak, az orrából enyhén csurgott a vér, és szerintem a száját is elharapta, mert az is vérzett.