Abandoned /Jikook ff./

18. rész

Jeongguk szemszög

- Vigyázz Jeonggukra, ne igyon sokat, és te se segg részegen gyere haza légy szíves! – adta ki a parancsokat Siyeon Jiminnek, miközben a cipőinket vettük fel. Szombat este van jelenleg, és mivel Jimin tegnap kitalálta, hogy elmegyünk bulizni, ezért este tízkor már menetre készen is álltunk. Nem igazán vagyok egy bulizós típus, de azért izgatottan várom, hogy mit rejteget számunkra az este.

- Miért ne ihatna? Mindjárt tizenhét éves, én ilyenkor már vagy ötször ittam magam hányásig – magyarázta Jimin.

- Mert holnap visszük vissza az otthonba, és szerinted mennyire értékelnék, ha másnaposan vinnénk haza? – kérdezte Siyeon csípőre tett kezekkel. Igaza volt, biztos nem díjaznák a dolgot, de egy kicsit jobban zavart az a dolog, hogy holnap vissza kell mennem abba a porfészekbe. Szerintem ez az egy hét volt életem legjobb hete, és ezek után visszamenni az otthonba... kész rémálom. Azt kívánom, hogy bárcsak itt tudnék még maradni egy kicsit, de nyilván egyszer minden jónak vége szakad, és minden visszaáll a régi kerékvágásba.

- Ne aggódj, egy kortyot sem fogok inni – mosolyodtam el egy kicsit.

- Mindenki ezt mondja... Jimin is ezt mondta az első alkalommal, aztán hajnali háromkor hívott minket egy barátja, hogy menjünk érte, mert kiütötte magát – mesélte nevetve Jimin apuja, és még én is megmosolyogtam a történetet.

- Hát most, na, a legjobbak is hibáznak néha – rántott vállat Jimin, majd leakasztotta a szögről a kocsikulcsot, meg a lakáskulcsot. – Nyugi, nem lesz semmi baj, vigyázni fogok Jeonggukra, és legkésőbb négykor itthon vagyunk, oké? – kérdezte Jimin, mire anyukája csak bólintott egyet.

Nagy nehezen elengedtek minket Jimin szülei, így negyed tizenegykor már Jimin autójában ültünk, és a szórakozóhely felé tartottunk. Elvileg az összes srác itt lesz a buliban, akik az otthonból jöttek, és természetesen majdnem Jimin egész osztálya is. Kicsit azért feszengek a dolog miatt, mert amúgy sem tudom elengedni magamat olyan könnyen, hát még ennyi ismerős között? Szerintem egész végig csak egy helyben fogok állni, és a többieket nézni.

- Izgulsz? – fordult felém Jimin mosolyogva, mikor megálltunk egy piros lámpánál.

- Nem, miért? Kellene? – kérdeztem zavartan, mire Jimin csak elkuncogta magát.

- Nem feltétlen. Lesz egy csomó ember, és ezzel a kinézettel simán felszedhetsz akárkit – mondta Jimin, miközben újra elindultunk.

- Nem szeretnék senkit sem felszedni – húztam összébb egy kicsit magamat, ugyanis nem értettem, hogy ezt most miért mondja. Én csak őt akarom.

- Attól még ez nem változtat a tényen, hogy irtó helyes vagy. Jól áll ez az ing, és én nem nagyon hordom, szóval nyugodtan meg is tarthatod – mondta Jimin, nekem pedig egy apró mosolyra húzódtak az ajkaim, mikor azt mondta, hogy helyes vagyok. Mivel nem nagyon hoztam bulizós ruhát, ezért ismét Jimin adott kölcsön ruhát, ugyanazt a kék, lenge inget, mint múlt héten, amikor vacsorázni mentünk. Kényelmes volt egyébként, puha volt az anyaga, és egyáltalán nem feszült rajtam, mint a rendes ingek, mert ennek más volt a fazonja.

- Köszönöm – motyogtam halkan, ugyanis még mindig el voltam varázsolódva Jimin apró bókja miatt.

Fél tizenegy körül értünk oda a helyszínre, és már a parkolóból hallani lehetett a hangos zenét, és az emberek éneklését. Nem tűnt annyira nagy helynek, szóval azért olyan sokan nem lehetnek, de azért még mindig van némi kétségem efelől a buli felől. Nem az én stílusom.

A bejáratnál egy benga biztonsági őr állt, aki mindenkitől elkérte a személyiét, mert csak tizenhat éves kor felett lehetett bemenni. Szerencsére már bőven elmúltam tizenhat, szóval minden gond nélkül beengedett minket a pasas. A vékony kabátjainkat leraktuk a ruhatárba, Jimin pedig a farzsebébe rakta a kis bilétát, amit kaptunk, majd megindult a tömeg felé. Igyekeztem nem szem elől téveszteni, mert az egyenlő lett volna a vesztemmel, szóval teljesen mögötte totyogtam, egészen addig, mígnem elértünk pár asztalhoz, ahol Seonghwa, Sehun, és még Jimin csomó osztálytársa volt, és az én otthoni ismerőseim is. Jó, az túlzás, hogy ismerősök, de na, egy helyen lakunk.