Abandoned /Jikook ff./

34. rész

Jimin szemszög

- Pár perc alatt összepakolok, sietek! – mondta Jeongguk mosolyogva, mikor beléptünk az otthonba.

- Megyünk mi is, és segítünk – mondta anya, mire Jeongguk megállt.

- Nem kell, tényleg gyorsan meg leszek – mosolygott továbbra is a fiú, és egyáltalán nem is sejtette, hogy valami készülőben van. Azért akar anya annyira segíteni neki, mert most minden cuccát össze kell pakolnia Jeongguknak, mert egész nyárra jön.

- Tudod, ami azt illeti... - kezdett bele anya, miközben ránk pillantott, és miután apa mosolyogva bólintott egyet, folytatta is. – Arra gondoltunk, hogy, ha lenne kedved, akkor összepakolhatnád mindenedet, és egész nyárra odaköltözhetnél hozzánk. Persze csak akkor, ha te is szeretnéd, csak gondoltuk biztos jobban éreznéd magadat velünk, mint itt egyedül – magyarázta anya, és láttam Jeongguk fején, hogy még nem teljesen fogta fel az előbb hallottakat.

- Tessék? – kérdezett vissza Jeongguk halkan, mire mi csak elnevettük magunkat.

- Jól hallottad drágám! Szeretnél egész nyáron nálunk lakni? – kérdezte ismét anya, miközben Jeongguk hajára simított.

- Tényleg? Ezt komolyan kérdezitek? – nézett ránk mosolyogva Jeongguk, de szemeiből közben potyogtak a könnyek.

- Persze – vágta rá apa.

- Igen, nagyon szeretnék! Sőt, még annál is jobban! – mondta lelkesen Jeongguk, és arcán hatalmas mosoly terült el, de a szemeiből még mindig folytak a könnyek. Hirtelen átölelte anyát, de olyan szorosan, hogy azt hittem anya összeroppan. – Köszönöm szépen! Ígérem, hogy jó leszek, és nem lesz gondotok velem! – motyogta Jeongguk, miközben anyát szorította.

- Igazán nincs mit Jeongguk, nagyon örülünk neki, hogy velünk lesz egész nyáron. És az se baj, ha okozol néha egy kis galibát, mert legalább kicsit izgalmasabbá teszed az életünket – mondta anya nevetve.

- Jimin nem okoz elég galibát? – kérdezte Jeongguk kuncogva, miközben tovább lépett apához, és őt is átölelte.

- Igazad van, Jimin csinál elég balhét, de szeretjük az izgalmakat, szóval nem kell kisangyalnak lenned – mondta apa. Még, hogy én balhét csinálni... Összesen két balhém volt mostanában, de mindegyik Jeongguk miatt szóval... szerintem nem lesz hiány itt izgalmakból és bonyodalmakból.

- Na, menjünk, és pakoljunk össze mindent, mert foglaltunk asztalt egy étteremben – csapta össze anya a tenyereit, és az emelet felé kezdett terelni minket. Kicsit elszoktam ettől a lépcsőzés dologtól, ezért nem volt egyszerű felszenvedni magamat a negyedikre, de apának sem ment olyan zökkenőmentesen, ezért menet közben egymáson röhögtünk, és így még lassabban értünk fel. Anya persze csak egy „már meg sem lepődök" nézéssel áldott meg minket, majd bement Jeongguk szobájába, hogy nekiálljon pakolni, ugyanis Jeongguk is csatlakozott hozzánk, és rajtunk nevetett. Anya szerintem nem gondolta át teljesen, hogy mi lesz, ha három fiút összeenged három hónapra...

Egy jó fél óra alatt összepakoltunk mindent, de úgy tényleg mindent. Jeongguk ágyán, matracán és komódján kívül nem maradt semmi sem a szobában. Egyébként sem volt sok cucca, két táskába belefért mindene, ami azért elég szomorú. De biztos vagyok benne, hogy nyár végén nyolc táskával fog visszajönni, mert anyáék annyi mindent fognak venni neki ebben a három hónapban.

- Meg van minden? – kérdezte anya, mikor kiléptünk a szobából. Jeongguk még egy utolsó pillantást vetett a szobára, majd becsukta maga mögött az ajtót, és mosolyogva bólintott egyet, hogy igen. – Akkor menjünk, már biztosan éhesek vagytok, és a foglalásunk sem vár örökké – mosolyodott el anya, majd elindultunk mind a négyen lefelé. Lent Jeongguk még elbúcsúzott Mijootól, aki a lelkére kötötte, hogy viselkedjen rendesen és vigyázzon magára, de amint kiléptünk az otthonból, apa megkérte Jeonggukot, hogy csak a vigyázzon magára részt vegye komolyan. Azért ilyet is ritkán lát az ember, hogy valaki azt kéri a gyerekétől, hogy ne viselkedjen jól. De teljes mértékben megértem anyáékat, mert eddig, amíg ebben a négy évben egyedül voltam, tényleg unalmas lehetett az életük, mert két évig mély letargiában voltam az öcsém miatt, utána meg csak szimplán unalmas voltam. De csak ez idáig, mert garantálom, hogy izgalmassá tesszük a szüleimnek ezt a nyarat.