Abandoned /Jikook ff./

58. rész

Jeongguk szemszög

Már a harmadik hetemet kezdtem az új iskolában, de hogy őszinte legyek, még mindig nem igazán sikerült beilleszkednem az osztályba. Én nem tudok olyan jól nyitni az emberek felé, az osztálytársaimat meg nem igazán érdekelte a jelenlétem, szóval két hete csak egyedül mászkáltam a suliban, meg gubbasztottam a padomban. Gahyeon ugyan az osztálytársam, és eleinte vele voltam, de felé érdeklődtek a lányok, így hamar új barátokra tett szert, és érthető módon szívesebben van a lányokkal, mint velem. Azért rosszul esett, hogy ilyen könnyen lerázott, mert anno májusban és júniusban én nagyon sokat segítettem neki, és most meg, mikor nekem lenne rá szükségem, ő telibe szar engem. Jó, ez így teljesen nem igaz, mert általában együtt megyünk haza, mert ugyanarra lakunk, de utoljára a születésnapomon töltöttünk együtt minőségi időt. Persze megértem, hogy izgalmasabb, meg kellemesebb lányokkal barátkozni, de véleményem szerint én sem voltam olyan rossz barát.

Azt is nehéz megszoknom még, hogy egyenruhát kell hordanunk, mert az előző iskolámban nem kellett, és most még kicsit kényelmetlen egész nap ingben meg zakóban lenni, de abból a szempontból jó, hogy nem kell reggelente azon agyalnom, hogy mit veszek fel. Az első héten még a közlekedéssel is voltak gondok, mert a metrót kell használnom ahhoz, hogy a legrövidebb idő alatt beérjek a suliba, és előfordult, hogy rossz metróra szálltam, és a város másik végén kötöttem ki. Persze haza találtam, szó se róla, de még meg kell szoknom a nagyvárosi életet. Mármint, eddig is Szöulban laktam, de a külvárosban, ahol fele ekkor tömeg sem volt, és minden megközelíthető volt gyalog.

Jiminnel a születésnapom óta nem beszéltem. Az üzenetére sem írtam semmit, de nyilván látta, hogy elolvastam, és biztos vagyok benne, hogy nem haragszik, amiért nem válaszoltam neki, és talán nem is számított válaszra. Egyre jobban hiányzik, és nélküle teljesen unalmas lett az életem. Minden reggel felkelek, megsétáltatom Dantet, reggelizek Siyeonnal és Hyojunnal, bemegyek suliba, ahol senkivel nem tudok kommunikálni, majd haza megyek, ismét megsétáltatom Dantet, tanulok, vacsorázok és alszok. És ez megy minden egyes nap. Hétvégente elmentünk Siyeon vagy Hyojun szüleihez, de egyedül mondanom sem kell, hogy mennyire nem tudtam mit kezdeni magammal.

A mai nap is pontosan egy ugyanilyen nap volt. Ma reggel még annyi kedvem sem volt bemenni suliba, mint általában. Esett az eső is, így az még jobban elvette a kedvemet a naptól, és nagyon hirtelen hűlt le az idő, én pedig nem szeretem a hideget. Ez a kellemes őszi idő, ami eddig volt, az nagyon jó volt, de ez a segg fagyasztó hideg borzalmas. Ahogy az esernyőt fogtam egészen a suliig, az ujjaim is lefagytak, így fogalmam sem volt, hogy hogyan fogok első órán rajzolni.

Az órák teltek, én pedig továbbra is észrevétlenül ültem a padomban egyedül. Éppen osztályfőnöki óra volt, de semmi érdekesről nem volt szó, ezért csak egy random füzetbe rajzolgattam, és mi mást rajzoltam volna, ha nem Jimint? A kezem már automatikusan az ő arcát kezdi el felvázolni, és általában meg sem áll addig, amíg le nem rajzolja Jimin tökéletes arcát. Most is már a felével kész voltam, de ekkor valaki elém rakott egy papírt, amiről fogalmam sem volt, hogy mi az. Ahogy körbe néztem, mindenki kapott egy ilyen lapot, és serényen olvasgatta, de nekem lövésem sem volt hogy mit kellene csinálnom vele.

- Legyetek szívesek holnapra aláíratni ezt a papírt a szüleitekkel! Jeongguk te pedig, ha jól tudom, akkor még nem zajlott le teljesen az örökbe fogadási protokoll, de ennek ellenére már a nevelő szüleiddel kell aláíratnod, és nem a nevelőddel – szólalt meg az osztályfőnökünk, én pedig a nevem hallatán egyből felkaptam a fejemet. Aha... Szóval megint kaptunk valami papírt, amit alá kell íratni. Csak tudnám, hogy mi a fenéért kellett engem így kiemelni, mikor eddig is Siyeon írt alá minden ilyen papírt. Persze, hogy nem Mijoo fogja aláírni, hiszen augusztus vége óta hivatalosan is a Park családdal élek, és elkezdtük az örökbe fogadást, csak ez egy kicsit hosszabb folyamat, de ettől függetlenül már Siyeon és Hyojun felelnek értem, és az ilyen dolgokért.