Abandoned /Jikook ff./

25. rész

Jimin szemszög

Úgy felébredni, hogy Jeongguk a fülembe szuszog, azt hiszem, hogy a világ legjobb dolga. Alapvetően utálom, ha valaki az arcomba liheg, és egyszerűen nem tudom elviselni, ha érzem valaki leheletét és lélegzetvételét, de Jeongguk hangos szuszogása szabályosan megnyugtatott. Tudtam, hogy itt biztonságban van, nem bánthatják a szülei, és természetesen az is nagyon jó érzés volt, hogy tegnap megbeszéltük a dolgokat, és hozzá bújva aludhattam. Normális esetben mindig hozzám szoktak bújni, és nem én másokhoz, de Jeongguk csak háton tud feküdni, így most kivételesen én voltam az, aki átdobta rajta a kezeit meg a lábait. Meglepően jó volt, pedig mindig is úgy voltam vele, hogy én vagyok a domináns, így esélytelen, hogy én bújjak máshoz, de úgy néz ki, hogy érdemes új dolgokat kipróbálni.

Jeongguk olyan békésen és mélyen aludt, hogy nem volt szívem felkelteni. Mikor lefeküdtünk, azt mondta, hogy az elmúlt héten nem aludt többet három óránál sosem, mert olyan fájdalmai voltak, hogy folyton felébredt. De szerintem ma éjjel sikerült végig aludnia az éjszakát, mert nagyjából ugyanabban a pózban feküdt, mint mikor este lefeküdtünk, annyi kivétellel, hogy most tátva volt a szája. Ha lehet, akkor ettől még aranyosabb volt, és kedvem támadt megnyomkodni az arcát, de lehet, hogy a sérülései ezt nem díjaznák annyira, ezért amellett döntöttem, hogy csak megsimogatom arcát, hátha arra felébred. Pechemre annyira mélyen aludt, hogy meg sem rezdült az érintésemre, így új technikához kellett folyamodnom. Felültem az ágyban, és Jeongguk teste fölé másztam, kezeimet és lábaimat a teste két oldalán tartva, és az egyik kezemmel állánál fogva összecsuktam a száját, hogy összeérinthessem az ajkainkat. Nem csak egy rövid puszit akartam, de nem is egy rendes csókot, mert hát, egy alvó emberrel az nehéz lenne, így csak aprókat mozdítottam az ajkaimon, de Jeongguknak ez is elég volt ahhoz, hogy ébredezni kezdjen. Először csak kicsit nyitotta ki a szemeit, majd visszacsukta őket, de nem sokkal később ismét kinyitotta őket, és belemosolygott a puszinkba.

- Jó reggelt! – mondtam neki, miután elhajoltam a szájától.

- Neked is! – mosolygott továbbra is, és nem csinált mást, csak a nagy boci szemeivel bámult az én szemeimbe. Jeongguk egyébként egy hihetetlenül helyes srác, szóval fogalmam sincs, hogy hogyan nem csapot még le rá senki, de igazából nem is bánom annyira.

- Jól aludtál? – kérdeztem, és közben visszafeküdtem mellé.

- Ebben az egy hétben most először aludtam három óránál többet. Sőt, egyszer sem ébredtem fel éjjel – mesélte Jeongguk, és nagyon örültem, hogy mellettem sikerült rendesen kipihennie magát.

- Ennek nagyon örülök – mosolyodtam el, és ismét hozzá bújtam. – Anya ma minden áron el akar menni neked ruhákat vásárolni, de ha nem vagy még jól vagy nincs kedved, akkor nem muszáj – mondtam.

- Már sokkal jobban vagyok, mert itt vagyok veletek – motyogta Jeongguk, miközben nyújtózott egyet, nekem, pedig ha lehet, még szélesebb lett a mosolyom.

- Akkor jó, majd mondjuk anyának, hogy mehetünk vásárolni. Nekem se ártana néhány új ruha – mondtam, és közben kimásztam az ágyból. Jeongguk is követett engem, csak neki kicsit lassabban ment ez az ágyból kikelés. Mielőtt viszont kimehettem volna, Jeongguk elkapta a karomat, ezért kérdőn fordultam felé vissza, hogy mit szeretne, ám egyáltalán nem számítottam arra, hogy nem mond semmit, csak megcsókol. Nem tudom, hogy mikor és hogyan bátorodott fel ennyire, de egyáltalán nem bánom. – Ahhoz képest, hogy ez életed harmadik csókja, rohadt jól csókolsz – mondtam meglepetten, mikor Jeongguk méltóztatott elválni az ajkaimtól.

- Ne haragudj, hogy csak így letámadtalak, de erre most szükségem volt – kezdett el szabadkozni Jeongguk, én pedig rohadt aranyosnak találtam, hogy a magabiztos Jeonggukból milyen gyorsan ismét félénk lett.