Abandoned /Jikook ff./

38. rész

Jimin szemszög

Az idő rettentő gyorsan szaladt, kettőt pislogtam és már el is telt két hét. Nem tudom, hogy hogyan gyorsult fel ilyen hirtelen minden, de nem igazán örültem neki. A Jeonggukkal való beszélgetésem után anya egyből keresett egy szakembert, és a következő héten már vittük is Jeonggukot az első kezelésre. Nem igazán tetszett neki, mert végül nem lehettem bent vele, és így csak egy jó negyed órás hiszti és sírás után volt hajlandó bemenni a pszichológus szobájába, de valahogy csak betuszkoltuk. Én tudtam már akkor is, hogy egyedül kell majd bemennie, mikor megígértem, hogy bemegyek vele, de valahogy mindenképp el kellett érnem, hogy adjon egy esélyt ennek az egésznek. Azóta még háromszor volt a pszichológusnál, mert heti kétszer kell mennie, és hiába mondja azt a hölgy, hogy javul Jeongguk állapota és a felfogása, nekünk egyáltalán nem ez jön le otthon. A kezelések után Jeongguk mindig csendes, van, hogy éjjel úgy sírja álomba magát mellettem, és olyan is volt, hogy anyának nyugtatót kellett neki adnia alvás előtt, mert annyira félt a rémálmoktól, hogy nem mert aludni. Az első kezelésen el kellett mesélnie az egész életét, ami nagyon nem volt jó hatással Jeonggukra, ugyanis minden fájdalmas emléke újra felszínre tört és felélénkült, amitől első éjjel rémálma volt. Így a rákövetkező napokban alig bírt elaludni, és napközben is csendes és bágyadt volt. Persze ha valami családi program volt, igyekezett jókedvű lenni, de én átláttam rajta, hiszen túl jól ismerem már őt. Persze megértjük, hogy ez a folyamat ezzel jár, egy kis ideig még ilyen lesz Jeongguk, de idővel képes lesz ezeket a rossz dolgokat elengedni, és csak a jelenre koncentrálni. Mi pedig alig várjuk már ezt a pillanatot, mikor Jeongguk önfeledten és őszintén fog mosolyogni és nevetni, és nem lesz teljesen összezavarodva.

A mai nap is kezelése van Jeongguknak, ahova általában én szoktam elvinni és megvárni, de most anya és apa is eljöttek, ugyanis terveztünk valamit Jeongguknak. Ő még nem tud semmit, azt mondtuk neki, hogy közös bevásárlásra megyünk, ha itt végeztünk, de valójában nem. Anya és apa nagyon szeretné, ha Jeongguknak kicsit jobb lenne a kedve és a hangulata, ugyanakkor tudják nagyon jól, hogy ezt a folyamatot nem lehet felgyorsítani, szóval kellett egy B terv, amivel elterelhetjük Jeongguk gondolatait. Már régóta gondolkoztunk azon, hogy legyen egy házi kedvencünk, és anyáék úgy döntöttek, hogy itt a tökéletes alkalom, hogy bővüljön a családunk egy taggal. Úgyis nyár van, az egész család otthon van, és egy kis szőrgombóc biztos lefoglalná Jeonggukot.

Jeongguk kezelése általában egy óra szokott lenni, de most elhúzódott egy negyed órával. Mikor  kijött a szobából, látszott rajta, hogy megint megviselte ez az egy és negyed óra, mert a szemei tiszta pirosak voltak, és nem szólt egy szót sem. Mikor már az autóban ültünk, akkor sem mondott semmit, ami mostanában egyébként nem volt meglepő. Ilyenkor mindig meg akarom ölelgetni őt, sok puszit adni neki, és elmondani neki, hogy én itt vagyok, és nyugodtan elmondhat bármit, de anyáék jelenlétében nem tehetek semmit sem.

- Sokat kell vásárolni? – kérdezte Jeongguk halkan nem sokkal az után, hogy elindultunk.

- Nem olyan sokat, maximum egy óra alatt végzünk – fordult hátra anya mosolyogva.

- Nem tudnátok engem inkább hazavinni? Fáradt vagyok, és nincs kedvem vásárolni – mondta Jeongguk lehajtott fejjel, és hiába kérte azt, hogy vigyük haza, ez egy nagy előre lépés volt, ugyanis nem sűrűn szokott dolgokat kérni. Sosem mer semmit sem megkérdezni, de most mégis megtette. Úgy tűnik, hogy mégiscsak van haszna ennek az egésznek azon kívül, hogy Jeongguk lelki nyomorék lesz.

- Ne haragudj szívem, de nem. Muszáj neked is jönnöd, mert kell neked is dolgokat venni – magyarázta anya, mire Jeongguk csak sóhajtott egy nagyot.

- Már annyi cuccom van, hogy öt gyerek is megélne belőle, nem tudom, mit kell megint venni – morogta Jeongguk, és erre már nem válaszolt semmit sem anya, csak összemosolyogtunk, és apa is úgyszintén mosolygott ott elől. Jeongguk életében először visszabeszélt és zsörtölődött, ez már tényleg haladás. Valószínűleg nem fogunk minden visszabeszélésének ennyire örülni, de ennek most még örültünk.