Abandoned /Jikook ff./

19. rész

Jeongguk szemszög

Eszem ágában sem volt Jiminnel aludni az éjjel. Egyébként is nagyon megbántott, plusz még részeg is volt, és csak úgy áradt belőle az alkohol szag, szóval fel sem merült bennem az ötlet, hogy vele aludjak. Nagyon haragudtam rá, egyszerűen mindennek az alja volt az, amit csinált, és rohadtul kihasználva éreztem magamat. Már nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolta-e az ez előtt mondottakat, vagy az is csak azért volt, hogy túltegye magát Wooyoungon. Egyáltalán nem számítottam erre, azt hittem, hogy Jimin ennél intelligensebb, de úgy néz ki, hogy tévedtem.

Eléggé sokáig aludtam, minek után fél négykor értünk haza. Nem is reggeliztem, mert alapból délben keltem, így az ebéd volt az első étkezés, amin részt vettem. Mikor leültem az asztalhoz, csak Hyojun volt ott, amit kicsit furának tartottam, de aztán mindent megértettem, mikor megláttam, ahogy Siyeon Jimint vonszolja ki maga után a fiú szobájából. Nem igazán volt kedvem hozzá, ezért nem is tulajdonítottam neki nagy figyelmet még akkor sem, mikor levágódott mellém egy székre. A haja össze-vissza állt, a pizsamája csak hanyagul volt rajta, és a szemeivel hunyorogva nézelődött csak. Arról nem is beszélve, hogy érezni lehetett rajta az alkohol szagot még egy kicsit, de ezen nem lepődtem meg, mert nyilván nem fürdött tegnap.

- Jó étvágyat! – mondta Siyeon, majd neki is láttunk enni. Nem volt sok étvágyam, ezért nem mertem sokat magamnak, mert nem akartam pazarolni.

- Jimin, remélem azért tudod, hogy most haragszunk rád – szólalt meg Hyojun egy kis csend után.

- Mert? – kérdezte Jimin zavartan, miközben lapátolta magába levest. Szívesen, hogy tegnap meghánytattalak, és most ilyen jóízűen tudsz enni...

- Azt ígérted, hogy vigyázol Jeonggukra és nem iszol sokat, ehhez képest Jeongguk hívott fel minket, hogy teljesen kiütötted magadat – mesélte Siyeon.

- Tényleg? – lepődött meg Jimin, és éreztem, hogy rám nézett közben.

- Igen. Legyél nagyon hálás neki, mert miatta vagy most ilyen jó állapotban, és miatta kerültél épségben haza – mondta Hyojun komolyan.

- Köszönöm! – fordult felém Jimin, de én még mindig nem néztem rá.

- Nincs mit – motyogtam halkan, és tovább turkáltam az ételt.

- Nem akartam ennyit inni, egyáltalán nem volt tervben, szóval nem tudom mi történt. Nem nagyon emlékszem semmire. Tényleg sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam – mondta Jimin, és a hangjában érezni lehetett, hogy tényleg sajnálja. Azért kicsit csalódott vagyok, hogy nem emlékszik semmire. Én nem akarom felhozni a témát, mert biztos olyan válaszokat kapnék, amik talán még jobban fájnának, szóval azt hiszem, hogy sosem fogom megtudni, hogy Jimin mit miért csinált.

Ebéd közben nem sokat beszélgettünk, csak ettünk, így szerencsére nem is kellett annyira parasztnak lennem és ignorálnom Jimint, minek után nem szólt hozzám. Azt hittem, hogy azért majd akar beszélni velem a buliról, esetleg megkérdezi, hogy mi a bajom, de semmi ilyesmi nem történt. Ebéd után mondta Siyeon, hogy háromkor indulunk vissza az otthonba, Jimin pedig közölte velünk, hogy ő akkor addig még visszaalszik, szóval egészen délután háromig el kellett foglalnom magamat. Igazából csak ültem a szobámban – ami igazából Jihyun szobája – és pótolgattam a tanagyagot, amiről lemaradtam a héten. Matekból természetesen most vettek új anyagot, de nem akartam Jimintől segítséget kérni, és szerintem amúgy sem tudott volna segíteni másnaposan, szóval valószínűleg bukni fogok idén matekból, és majd küzdhetek augusztusban azért, hogy ne kelljen évet ismételnem. Csodás kilátások...

Három órára összepakoltam azt a kevés cuccomat, és elindultunk vissza az otthonba. Kicsit fájt a szívem, hogy vissza kell mennem, de most lehet, hogy jobb lesz Jimin miatt. Eddig nem akartam, hogy mindennek vége legyen kettőnk között, de most úgy vagyok vele, hogy lehet, jobb lenne. Csak fájdítaná a szívemet azzal, hogy nem tudja eldönteni, mit akar, én pedig enélkül is szenvedek eleget, úgyhogy tényleg jobb lesz ez így. Szép két hét volt, talán életem legszebb két hete, de úgy néz ki, hogy nekem csak ennyi jutott a boldogságból. Két hét erejéig voltak szüleim, kényelmes és jó illatú ágyban aludhattam, minden nap tíz percig állhattam a zuhany alatt, és ami a legjobb volt, hogy nem bántottak. Itt volt Jimin is, boldoggá tett engem, ízelítőt adott nekem a szerelemből és a párkapcsolatból, ami miatt mindig is hálás leszek neki, mert most már lehet, hogy lesz bátorságom kezdeményezni. Sajnálom, hogy az első csókom, és egyben a közös első csókunk így történt, de legalább megtörtént.