Josh a lépcsőház ajtajában ülve várt. Arcát óriási kezébe temette, barna fürtjei pedig csak lógtak a levegőbe. Nem sírt, nehogy azt gondolja bárki is. Valószínűleg csak próbálta összeszedni a sok hazugságot, amit másodpercek múlva az arcomba tol.
- Millie! Kérlek hallgass meg, hadd magyarázzam meg - gyorsan felugrott a lépcsőről és erőteljes léptekkel elindult felém. Már ekkor megcsapott az illata. Tőlem kapta ezt a parfümöt, a kedvencem... Finom édeskés, mégis erőteljes illat. Úgy tűnik, mindent bevet. De itt már semmi sem elég. Az izmos teste, a szívdöglesztő mosolya, a hosszúkás állcsontja, semmi... Megdugta a húgomat. A 19 éves húgomat...
- Takarodj az utamból Josh! Megmondtam, hogy látni sem akarlak, te mégis itt vagy. Nem érdekelnek a hazugságaid, sem a hitegetésed. Végeztünk! - vágtam a fejéhez, közben pedig próbáltam eltolni az utamból. Akárhogy kapaszkodtam a fehér len ingébe, megmozdítani sem tudtam, ő viszont azzal a lendülettel elkapta az arcom. Erőteljesen magához húzott, még a szívverését is éreztem. Aztán illúziórombolóként megjelent a szemem előtt a tegnapi történet, és minden erőmmel próbáltam a fogságból szabadulni.
- Millie, tudom, hogy hibáztam. Kérlek! Csak beszélni szeretnék veled! Ennyi talán nekem is jár!
Hogy mi van? Neki is jár? Maximum egy istenes pofon járna, nem esély.
- Josh, utoljára mondom el: takarodj az utamból. Vége! Befejeztük! Megdugtad a húgomat! Mit akarnál még ezek után?! Esetleg a családom többi tagját is ágyba vinnéd? Vagy mit akarsz?!
- Tudom, egy fasz vagyok! Egy seggfej. De nem akarlak elveszíteni. Ez egy véletlen volt...
- Véletlenül belecsúszott a farkad Lisa vaginájába, vagy mire gondolsz a véletlen alatt?! Te beteg vagy Josh! Őrült... Most pedig húzz innen. Összepakolok, és többet nem látjuk egymást - azzal a lendülettel kikerültem, és szedtem a lábaimat, hogy beérjek a lakásba. A kulcsommal bezártam az ajtót, majd a zárban is hagytam, hogy véletlenül se tudjon bejönni. Cikáztak a fejemben a gondolatok. Miket pakoljak? Mibe pakoljak? Rengeteg a cuccom. Lekaptam a 3 bőröndömet a gardrób tetejéről, majd határozott mozdulatokkal belesöpörtem a ruháimat, cipőimet. De a fél ruhatáram még mindig a szekrényben lógott, így azonnal hívtam Hazel-t, hogy mi legyen?!
Nem sokkal később dörömböltek az ajtón. Az én barátném állt ott, mögötte egy jóképű szőkével. Gondoltam biztos a mostani randija lehet. Nagy mosollyal fogadtam a vendégeket, majd betessékeltem őket. A kezük tele volt papírdobozokkal: megérkezett a felmentősereg!
- Szívem, ő itt Cole. Képzeld költöztető cége van, úgyhogy kapjuk össze magunkat, és pakoljuk össze a holmidat! - mondta mosolyogva Hazel, miközben kikacsintott újdonsült barátjára. Valószínűleg később majd meghálálja neki, hogy ennyire segítőkész volt.
- El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok. Ha te nem lennél, nem tudom mit csinálnék - közben Hazel nyakába borultam, és hát, elkapott a sírás. Zokogtam, szegény Cole meg csak a kék boci szemeivel bámult, gondolta: ezt a lúzert.
Röpke fél nap után, kora délutánra végeztünk is. Közben Josh is felszívódott, így könnyebb volt a pakolás. A holmim egy részét Hazel-hez vittük, a többit pedig abba a raktárba, amit ideiglenesen Cole-tól bérelhettem baráti áron. Nem tartozik életem legjobb élménye közé a pakolás, főleg mikor a negyedikre cuccoltunk fel. Még szerencse, hogy a nagyobb bútorok a raktárba kerültek.
- Mivel tartozom? - fordultam oda a helyes szőke fiúhoz, aki egy huncut mosollyal elárulta, hogy ezt a munkát a barátnőm fogja kifizetni.
- Millie, ma elígérkeztem Cole-nak, elmegyünk vacsizni, és ott is aludnék nála. De ha szeretnéd, hogy maradjak, akkor nagyon szívesen! - lépett hozzám Hazel, aki pillanatok alatt öltözött át. A farmert és a fekete toppot egy szexi piros rucira cserélte, és a Converse-t is a Louboutin váltotta.
- Ugyan, menj csak, érezzétek jól magatokat! Legalább lesz időm elpakolni a nappalid közepéről. Nem mellesleg pedig rátok fér egy kis kikapcsolódás! - magamhoz öleltem az én csoda barátnőmet, és útjára engedtem. Közeledett az este, én pedig már elég fáradt voltam ahhoz, hogy még kipakoljak, úgyhogy ígéretemhez híven csak elhurcoltam a kb három zsáknyi ruhámat a nappali közepéről.
Ma este pizza volt a vacsi, és ha már olaszosra vettem a formát, akkor bontottam hozzá egy jó chardonnay-t is. Nem terveztem berúgni, de azért lecsúszott egy-két pohár. Úgy tűnik, bánat evő is lettem, mert benyomtam egy egész 32-es prosciutto pizzát, pedig régen ezt mindig Josh-sal feleztük el. A hangulatomhoz illett volna valami depis playlist, de eleget sírtam, úgyhogy arra gondoltam, hogy megnézem ezt a Tindert magamnak. Volt már jó pár matchem, ideje volt lecsekkolni őket.
Armin, Ben, Thomas, mindegyik nagyon dögös! Sorakoztak az üzenetek: hogy vagy? megiszunk valamit? randizunk? Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Pár órája szakítottam a pasimmal, nem kéne máris másokkal írogatnom. Aztán jött az isteni sugallat. Felvillant egy üzenet. A feladója Dan. Gyorsan lecsekkoltam a profilját. Dan 32 éves, jogász, hobbija az utazás, sportolás, imádja a gyerekeket és az állatokat. Nem mellesleg baromi helyes. Mondhatni pont a zsánerem. Barna, rövid haj, borosta, elegáns megjelenés, letaglózó mosoly.
- Szia kedves Millie! Nagyon megnyerő a mosolyod, szívesen megismernélek! - nem tudom miért, de zavarba jöttem az üzenettől. Úgy voltam vele, hogy egyszer élünk, így elkezdtem pötyögni.
- Kedves Dan! Köszönöm a bókot, szívesen megismernélek én is. Mondjuk holnap egy kávé? - el sem hiszem, de elküldtem. Holnap egy kávé? Millie, te normális vagy?! Még mielőtt azonban teljesen belemerültem volna az önsajnálatba, már jött is a válasz.
- Inkább ma egy vacsora? Nem szívesen várnék veled holnapig! - szuper, gondoltam magamban. Ha most nemet mondok valószínűleg többet nem találkozhatok vele. De amúgy sem kellene találkoznom vele, nem is állok készen ilyesmire. Egyedül kéne lennem, átgondolni az életem.
- Az a baj Dan, hogy én már túl vagyok a vacsorán - gyorsan legépeltem, de ahogy elküldtem, meg is bántam.
- Millie, rajtam nem fogsz ki. Írd meg hova mehetek érted, és akkor megiszunk valamit. Nemleges választ sajnos nem tudok elfogadni! - na ezt most megkaptam. Na jó, egyszer élünk. Elküldtem a címet, aztán elfogott a pánik. Mit veszek fel? A ruháim zsákokban vannak, a hajam összevissza áll, a sminkemről pedig fogalmam sincs hol van. Aztán jött a felismerés. Hazel és én egy méret vagyunk, kölcsönveszek valamit tőle, fel sem fog tűnni neki. Hajat mosni viszont már valószínüleg nem lesz időm, úgyhogy jöhet az életmentő szárazsampon.
A választásom egy fekete mini ruhára esett, ami egy kicsit sem volt visszafogott. Majdnem a köldökömig volt dekoltálva, a cickóim szinte vigyázban álltak. Mi tagadás nagyon szexinek éreztem magam. Felkaptam hozzá egy fekete magassarkú szandált is, viszont a sminkemet visszafogottra hagytam. A hajamat kiengedtem, eltűrve a fülem mögé. Anyukám mindig azt szokta mondani, hogy így emelhetem ki legjobban az arcomat.
Nagyon izgultam. Eszembe sem jutott ekkor Josh. Csak arra tudtam gondolni, hogy Dannek vajon tetszeni fogok-e. A nagy pánikot a telefonom csippanása zavarta meg.
- Itt vagyok! Gyere le - a szívem kalapált. Folyt rólam a víz. Gyorsan még odanyúltam a dezodoromért, egy utolsó simítás a tükör előtt, aztán elindultam. A lépcsőn lefele hagytam egy üzenetet Hazel-nek is.
- Randira mentem, ne kérdezz semmit, majd mesélek. Remélem jól érzed magad. Szeretlek - és azzal a lendülettel a táskámba dobtam a készüléket. Az utolsó forduló jött. A szívem a torkomban dobogott. Aztán megláttam. Ott állt előttem teljes valójában egy görög félisten. Kezében egy óriási rózsacsokor, szája huncut mosolyra görbült.
- Millie! Gyönyörű vagy, meseszép! - lépett oda hozzám, közben nyújtotta felém a virágot.
- Ezt neked hoztam! Remélem szereted a rózsát - mosolygott.
- Kicsit elcsépeltnek tartom, de ez kifejezetten gyönyörű, a gesztust pedig nagyon értékelem. Köszönöm - valószínűleg zavaromban az arcom vörösebb lehetett, mint a rózsa amit kaptam. Szerencsére eléggé sötét volt, így talán Dan-nek sem tűnt fel.
- Mehetünk? - majd az ébenfekete Porsche-ra bólintott. Egy 911-es Turbo S. 650 lóerő, az ára pedig valahol a csillagos égben lehet.
Bólintottam és elindultam a kocsi felé. Dan a karját a hátamra tette. Éppen csak megérintett, úgy kisért az autóhoz. Igazi úriemberhez híven kinyitotta az ajtót, és segített beülni. Mi tagadás, tökéletes ez a pasi. Alig vártam, hogy jobban megismerhessem...
