After Love III. kötet - After Us
A mai nap különleges. Délután 1-re kaptam időpontot a nőgyógyászomhoz ultrahangra. Ez a 16. heti vizsgálat, ami azt jelenti, hogy most már kiderül, kislányunk vagy kisfiúnk lesz. Őszintén nem tudom, hogy mi lesz a neme, de tulajdonképpen nem is lényeg. Egy a fontos, hogy egészséges, boldog kisbaba legyen, akit a legnagyobb szeretetben felnevelhetek.
Szerencsére segítségemre lesznek páran, akik már tűkön ülve várják, hogy megérkezzen a kicsi. Hazel teljesen be van zsongva, de hát mit is várhatunk egy keresztmamitól. Cole próbálja palástolni, de ő is odáig van, hogy másodszülői feladatokat kap. A nagyi pedig nagyi. Már a világ összes kisbaba ruháját megvette, amit kislány és kisfiú is hordhat, és legalább ugyanannyi kiegészítőt és fontos kütyüt beszerzett. A legnagyobb örömömre Lisa is kiveszi a részét a boldog várakozásból. Sokat beszélgetünk, és igyekszünk elfelejteni azt a temérdek szörnyűséget, ami történt velünk. Sőt, azt ígérte, hozzám költözik hamarosan...
Tegnap előtt értem vissza New Yorkba, azelőtt két hetet Washingtonban töltöttem a nagyival és a húgommal. Végre erőt vettem magamon, és kimentem anyához. Minden nap. Órákat ültem a sírja előtt, és elsírtam neki mindazt, ami a szívemet nyomja. A legboldogabb nagymama lenne, tudom... És a legjobb is. Biztos vagyok benne, hogy a kisbabánknak sokat fogok mesélni róla. Szeretném, ha úgy ismerné a mamáját, mintha ő is velünk lenne. Hiszen örökre az életünk része marad.
Ahogy az apukája is. Minden este, mielőtt álomra hajtom a fejem, keserves sírásban török ki. Az éjszakák a legnehezebbek, akkor érzem leginkább, hogy tényleg nincs mellettem, és nem is jön már vissza hozzám. Leírhatatlanul hiányzik. A mosolya, az érintése, a hangja, az egész lénye. Igazságtalan, hogy csak ennyi jutott nekünk. Igazságtalan, hogy a gyermekünknek nélküle kell felnőnie. Pedig Sebastian csodás apuka lenne. Tudom. A legeslegjobb a világon. Bármit megtenne érte, ahogy értem is...
Mára azt terveztem, hogy a vizsgálat után kimegyek hozzá a temetőbe, és együtt tudjuk meg a baba nemét. Dr. Patrick lelkére kötöttem, hogy nem szeretném, ha egyből elmondaná az eredményt, írja le egy papírra, hogy meglepetésként érjen majd...
Ma rettenetesen hideg van, mínusz 10 felé közelít a hőmérséklet, úgyhogy jól be kell öltöznöm, nehogy megfázzunk. Mióta a pocakomban lakik a babánk, és tudok is róla, sokkal jobban odafigyelek magamra. Réteges öltözködés, egészséges étkezés, folyamatos testmozgás. Már amennyit az orvosom enged. Általában sétálni szoktam, de tegnap Hazel unszolására elmentem egy kismama tornára is. Végtelenül kedves volt mindenki, az oktató és a résztvevők is, csupán a barátnőm arról elfelejtett tájékoztatni, hogy az anyukák mellett az apukák is tornáznak. Közös feladatok, nevetés és egyebek.
Egy ideig próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de körülbelül 10 perc után elszakadt a cérna. Könnyek között szaladtam ki a teremből, és vissza se néztem. A tudat, hogy Sebastian nem lehetett ott mellettem, megőrjített, belülről emésztett fel. Látni, ahogy a többi szülő nevetgél, megosztja az örömét egymással... Borzasztó élmény volt.
Kislányként mindig arról álmodoztam, hogy ha egyszer gyermekem lesz, megadom neki azt, amit én nem kaphattam meg... Családot. Ezalatt azt értem, hogy teljes családot. Engem erős, független nők neveltek fel anya és a nagyi személyében, de őszinte leszek... Hiányzott egy apa, akire felnézhetek, és a széltől is óv. Most a babám ugyanabba a helyzetbe került, mint én. Apa nélkül kell felnőnie, és csak erős nők maradnak az életébe. Na jó, Cole bácsi azért elég menő keresztpapi lesz, de valljuk be: egy édesapát senki sem pótolhat.
