Dan és Lana hasonló fényűzésben élnek, mint Sebastian. Egy óriási családi ház birtokosai a kertvárosban. Egy kisebb hotelt is üzemeltethetnének, akkora ez az épület. Aki nem ismerné őket, a díszes fekete-arany kovácsoltvas kapuról azonnal tudná, hogy itt bizony még a fán is pénz terem. A ház leginkább egy mediterrán villához hasonlít, óriási ablakokkal és erkélyekkel tarkítva. Fogadni mertem volna, hogy külön személyzet várja az érkezésünket, ám az ajtóban csak egy csinos, 30-as hölgy állt. Valószínűleg ő Lana. Vállig érő barna haja olyan tökéletesre volt beszárítva, hogy azt a legnagyobb celebek is megirigyelnék, a designer ruháiról pedig ne is beszéljünk. A válla éppen csak kivillant a fekete pulcsijából, ami kifejezetten úgy lett szabva, hogy megcsodálhassuk benne tökéletes alakját. A bő szárú nadrágok úgy tűnik, neki is bejönnek. Míg én fehérben virítottam, ő egy fekete-bézs mintásat húzott magára. Üvöltött róla, hogy legalább 1-2 milliót biztosan ér a szettje. A sminkjét sem aprózta el természetesen. Vakító vörös rúzs, cicás, de visszafogott fekete szemek. Női szemmel nézve is, Lana elbűvölő teremtmény.
Nem mondom, hogy óriási mosollyal fogadott minket, de megadta a kellő tiszteletet, amit egy idegennel szemben meg kell. Még ahhoz képest talán túl kedves is volt, hogy én lehetek a férje feltételezett szeretője. Személy szerint nagyon kellemetlenül éreztem magam. Ennek nem csak az volt az oka, hogy valóban velem feküdt le pár napja Dan, de a pár perccel ezelőtti csókcsata Sebastiannel sem könnyítette meg a dolgom.
- Szia Sebastian! - üdvözölte Lana, majd két puszit az arcára nyomott. Aztán felém fordult. - Üdvözöllek Millie! Érezd otthon magad nálunk! - karjával gyengéden megérintette a vállamat, és egy apró mosolyt is erőltetett az arcára. A házba belépve szembesültem igazán azzal, hogy mit is jelent a gazdagság. Márvány, aranytölgy mindenhol. Kézműves bútorok, hanyag elegancia. Nyilván ők nem az IKEA-ból rendezték be a házat.
- Dan merre jár? - érdeklődött Sebastian, karját pedig a derekam köré fonta.
- Kicsit tovább bent maradt az irodában. Előkészít valamit a holnapi meetingre. Azt mondta, szólt neked is - vonta fel szemöldökét Lana, várva a megerősítést Sebastiantól. Úgy tűnt, a kamubarátomat is meglepte a dolog, de egy laza füllentéssel tisztázta a fivérét.
Lana addig bekísért minket az étkezőbe, majd a kezünkbe nyomott egy-egy welcome drinket. Pezsgő és epervelő, na meg egy kis jég. Eléggé sznob!
- Sebastian, neked gyerekpezsgőt töltöttem - kacsintott. Jó fejnek tűnt, nem értem, miért mondta róla korábban Sebastian, hogy félnem kéne tőle.
- Millie, mesélj magadról egy kicsit. Mivel foglalkozol? Hogy ismerkedtetek meg Sebastiannel?
- Újságíró vagyok a Harper's-nél. Főként blogokat gyártok az online felületre, de ha minden jól megy, hamarosan kapok egy rovatot a print magazinban is - meséltem, de úgy tűnt, nem igazán érdekli ez Lanát. Sokkal inkább volt kíváncsi a megismerkedésünk történetére.
- Sebastiannel pedig egy társkeresőn ismerkedtünk meg. Tudom, nem túl romantikus, de azonnal megtaláltuk a közös hangot, és a randink is nagyon jól sikerült - kezemmel közben Sebastian hátát piszkáltam, próbáltam felvenni a szemkontaktust, hogy megerősítse az elhangzottakat.
- És szerelmes vagy? - csapott arcba Lana a kicsit sem szerény kérdésével. Ekkor már a legfiatalabb Miller is az én tekintetemet fürkészte, közelebb húzott magához, és még mielőtt bármit mondhattam így szólt:
- Erre én is nagyon kíváncsi vagyok!
Nehéz egy ilyen kérdésre mit felelni, mert erre akkor sem válaszolok szívesen, ha valóban szerelmes vagyok valakibe. Ez az én magánügyem, nem tartozik senkire, főleg nem egy idegenre. Ráadásul még 5 perce sem ismerjük egymást, és máris egy ilyen kérdést az tol az arcomba.
