A gyomrom fel-le liftezett, a pulzusom valahol az egekben lehetett. Sebastian Miller mellett ültem immár másodjára az autóban. Egy olyan ember mellett, akiről semmit sem tudtam azon kívül, hogy Dan öccse. És láthatóan eléggé gazdag. Az utazásunk csendben telt. Ismét. Pedig azt mondta, beszélgetni akar. Furcsa volt. Csak autóztunk New York fényei alatt a semmibe.
- Nem vagy éhes? - törte meg a csendet Sebastian.
- Vacsoráztam már, de tudnék enni... - be sem fejeztem a mondatom, már egy erőteljes jobbos kanyart vett a sármos sofőröm és egy gyorsétterem autós kiszolgálójához parkolt.
- Remélem szereted a McDonalds-ot - elmosolyodott. Igazából meglepett a dolog. Előbb számítottam volna egy Michelin-csillagos étteremre, mint a mekire. De örültem neki, hogy ennyire laza.
- Egy dupla sajtburgert kérek szépen nagy kólával - mondtam, és nyújtottam felé a bankkártyámat. Sejtettem, hogy feleslegesen vettem elő, de nem akartam, hogy azt higgye, az ingyen kajára pályázok. Persze kinevetett. Hogy is gondoltam, hogy egy ilyen férfi hagyja majd, hogy én fizessek.
Kifejezetten jól esett a sajtburger, bár mostanában túl sok szénhidrátot adagoltam szegény testemnek. Josh hibája. Ki másé lenne? Sebastian is a dupla burger mellett döntött, közben pedig próbáltam puhatolózni. Kérdeztem munkáról, családról. De ezt pár perc múlva megbántam.
- Egy pénzügyi céget vezetek, Dan pedig az alkalmazottam. A cégem jogásza. De nem akarok a munkáról beszélni, Millie. Azért vagyunk igazából itt, hogy elmeséld, miért hazudtál nekem? - vont kérdőre. Nyeltem egy nagyot. Most lebuktam. Dan neki dolgozik, így biztosan tudott volna az interjúról. Arról az interjúról, ami igazából nem is létezik...
- Cikinek tartod a társkereső oldalakat? - próbálta oldani a feszültséget, de aztán megmerevedtek az arcizmai. - Tudod, egy dolog van, amit nem szeretek: ha hazudnak nekem. Legyen az bármi... És tudod mit érdemel az, aki hazudik? - közelebb hajolt hozzám. Óceán kék szemével a lelkembe bámult, szinte széttépett. Arcát a fülemhez fordította, megköszörülte a torkát és azt súgta:
- Büntetést! - a hangjától bizsergett az egész testem, de az agyam közben megkongatta a vészharangokat. Miről beszél ez? Büntetés? Ugye csak viccel... Na, ennyit a laza szabad egy órás beszélgetésről. Komolyan elhív randizni, hogy aztán kérdőre vonjon? Lányos zavaromban elnevettem magam.
- Sebastian, te mégis miről beszélsz? - mosolyommal lepleztem a megilletődöttségem.
- Millie, nem ismersz. Nem vicceltem - rezzenéstelen arccal vágta a szavakat a fejemhez. Kétségbeejtő volt. Egy pszichopatával van dolgom? Meg fog ölni? Mi lesz most?
- Már ne is haragudj, de ez a büntetés dolog nagyon is vicces. Megbüntetnél, mert nem mondtam el, hogy a Tinderről ismerem a bátyád? Ne bolondozzunk már! Inkább vigyél haza! - most már én is erőteljesebbre vettem a hangnemet. Ez a Miller család nem normális.
- Figyelj, mikor megkérdeztelek, rezzenéstelen arccal hazudtál a szemembe. Ez nem szép dolog, Millie. Ráadásul egy olyan dologról, amiről elmondhattad volna az igazat. De te egy másik utat választottál. Esetleg attól féltél, hogy nem tudsz imponálni eléggé?
- Jézusom, Sebastian! Te beteg vagy! Mégis mit képzelsz? Ez egy ártatlan füllentés volt. Komolyan ezen vagy fennakadva? Azonnal vigyél haza, vagy hívom a rendőrséget! - teljesen kiakadtam. Úrrá lett rajtam a pánik, szorított a mellkasom. Idegesen kerestem a telefonomat a táskámban, de ez a pszichopata elkapta a karomat.
- Millie, Millie... - szólongatott. - Nyugodj meg kérlek! Feleslegesen ne kapj nekem itt szívrohamot, ha lehetséges. Csupán azt szerettem volna a tudtodra adni, hogy hazugság általában bajba sodor. Előbb vagy utóbb. Téged pont előbb... - egyre szorosabban szorította a kezem, a vér alig keringett az ereimben. Nem tudtam mitévő legyek. Sikítani akartam, de ekkor a másik kezével elkapta a nyakamat.
- Pszt! Mondtam, hogy nincs semmi baj. Félreismersz! Én csak meg akarlak védeni.
-Megvédeni? Tényleg Sebastian? Ez számodra a védelem, hogy elszorítod a keringésem, közben pedig még meg is fojtasz? Másrészt pedig semmilyen formában sem szorulok a védelmedre. Nagy lány vagyok, tudok vigyázni magamra. Most pedig eressz el! - üvöltöttem rá. Elengedett. Visszaült a kormány mögé, és csak bámult előre. Ismét megköszörülte a torkát.
- Ha nekem hazudsz, nem fogok tudni segíteni neked. Azt pedig nem szeretném, hogy bármi bajod essen a saját hülyeségedből. Kicsit túlreagáltam a dolgot, ezért bocsánatot kérek. De meg kell értened, hogy nagy bajba kerülhetsz egy ártatlan füllentés miatt is.
- Miről beszélsz? - totál elvesztettem a fonalat. Bajba kerülhetek. Hazugság. Elegem volt ebből az egész agymenésből. Az életem hullámvasútján ültem, és fénysebességgel zuhantam a mélybe. Először Josh, aztán Dan, most meg az öccse. Elég volt!
- Dan felesége, Lana egy kicsit kifordult magából. Sejtheti, hogy a bátyám csalja őt, de igazán szerintem sosem tudatosult benne ez a dolog. Ma viszont Dan majdnem lebukott. Miattad. A társkeresős értesítésekben a te neved szerepelt, ott volt a képed, mindened. Mintha Lana egy kirakatban nézett volna téged. A fejébe vette, hogy megkeres. Még szerencse, hogy ott voltam, és ki tudtalak húzni a csávából.
- Kihúztál a csávából? Már ne is haragudj, de nem gondolnám, hogy nekem bármi félnivalóm lenne, tudod én... - nem tudtam befejezni. Sebastian közbevágott.
- Nem ismered Lanát. Nem olyan nő, akivel szívesen ujjat húznál, higgy nekem. De mint mondtam, megoldottam - sóhajtott egy nagyot. Megoldottad, mi? Na erre befizetek... Gratulálok Millie, ismét óriási bajba keveredtél. Mennyire egyszerűbb volt az életem három nappal ezelőtt.
- És hogyan is oldottad meg?
- Nos, azt mondtam, hogy az én barátnőm vagy. Én kértem meg Dan-t, hogy hadd használjam ismerkedésre az ő mobilján az appot, mert nem akartam, hogy a cégben bárki is észrevegye - szegezte ismét rám a tekintetét. Azt hiszem, ezekben a helyzetekben szoktak azzal a mondással élni, hogy elvitte a cica a nyelvét. Az enyémet aztán jó messzire vitte, mert köpni nyelni nem tudtam. Egyetlen kérdés jutott csak az eszembe.
- És komolyan bevette ezt a szar dumát a felesége?
- Egy időre elcsendesült. Pontosan ezért jössz el holnap egy családi ebédre velem, hogy Lana lássa, fülig szerelmes vagy belém, nem pedig a bátyámba.
- Ezt azonnal verd ki a fejedből! Nem megyek én sehova. Főleg oda nem, ahol te meg a pszichopata családod is ott van. Most már elég volt ebből a szarból Sebastian! Elegem van! - a szemem elhomályosodott. Folytak a könnyeim patakokban. Nem bírtam tovább visszatartani. Nekem ez sok! Én a régi, unalmas kis életemet akarom visszakapni. Nem akarok senkinek sem a kamu barátnője lenni, főleg olyannak nem, aki büntetéssel fenyeget. Mi történik itt?
- Hé, nyugi! Millie! Tudom, ez most sok volt így egyszerre, de ígérem el fogok mesélni minden apró kis részletet, amire kíváncsi vagy. Minden kérdésedre válaszolni fogok. Csak ne sírj, kérlek!
- Kezdjük mondjuk azzal, hogy miért fenyegettél büntetéssel? Miért nem tudtad csak szimplán elmondani, hogy Dan szarsága kiderült? Miért hoztad rám a frászt? - hüppögtem.
- A büntetés nem olyan büntetés, amire te gondolsz. Másrészről pedig igazad van, tálalhattam volna egy kicsit másképp is a dolgot, de nem ismersz. Heves a természetem, nem szeretem az ellentmondásokat, a hazugságokat meg főleg nem. Téged viszont kedvellek, ezért akarok segíteni.
- Szerintem akit kedvelsz, azzal nem így viselkedsz! Nem szorítod a nyakát, nem fenyegeted. Nekem pedig nincs szükségem a segítségedre, soha többet nem akarok se rólad, sem a bátyádról, sem pedig a feleségéről hallani. A büntetésed meg dugd fel magadnak! - azzal a lendülettel fogtam magam, és kiszálltam az autóból. Elindultam az utca felé, hátha ezúttal szerencsém lesz, és végre tudok fogni egy üres taxit. A távolból hallottam még, ahogy Sebastian a nevemet kiabálja, de nem figyeltem rá. A kezemet a magasba lendítettem, és csodák csodájára megállt a lábam előtt egy üres taxi. Végre otthagytam ezt az őrültet. Alig vártam, hogy haza érjek, és mindent elmeséljek Hazel-nek.
