Zöld Villám | BNHA | femDeku

1.13./1

– Még hogy a "Béke Szimbóluma"? Csak egy eszköz vagy, amivel elnyomják az erőszakot! Az erőszak, csak erőszakot szül... És ezt, a halálod révén az egész világgal tudatni fogjuk!

– Ne áltasd magad! – mondta komoran All Might. – A hozzád hasonló Gonosztevők mindig önigazolást keresnek de valójában élvezitek a kegyetlenkedést, igazam van?

A válasza csupán egy komoly pillantás volt és All Might nem is igazán akart erről többet beszélni és intett nekünk, hogy menjünk távolabb.

Todoroki önelégülten csak annyit fűzött hozzá, hogy a közelben marad, hátha segítenie kell, újra.

Megforgattam a szemem ezen és újra All Might néztem, aki a jeges srácnak hálásan megköszönte az előbbit, majd magabiztosan folytatta.

– Ne aggódjatok! Minden rendben! Csak nézzétek, ahogy egy profi mindent belead!

Előre léptem és a legburkoltabban próbáltam fogalmazni.

– De vérzel és az idő...! – néztem rá a legfájdalmasabban. Az arcom könyörgött, hogy segíthessünk, még ha én csak kolonc is lennék, biztosan akarom tudni, hogy jól lesz. És velem marad.

– Bízz bennem! – válaszolt halkan, mire felcsillant a szemem. Igaza van! Ő jobban tudja. Nem szabad ismét akadályoznom az aggódásommal.

– Akkor hajrá! Mindent bele! – suttogtam és a szívem ezt már nem bírta ki. Most ő jelenti nekem a világot és tudom, hogy ő is így van ezzel. Ezt akarom hinni, még ha igazából nincs is így. Ez most nem olyan mint a tv-ben. Most, hogy ilyen testközelből látom és nem a képernyőn keresztül, annyira valódinak tűnik. Élet-halál harc, közvetlen közelről. Ha valami történik vele, abba egész biztosan belehalok.

– Noumu, Kurogiri! Kapjátok el! Én elbánok azzal az idegesítő csajjal meg a haverjaival! – ezt hallva támadó állásba lendültem és a legfeltűnésmentesebben megtöröltem a szemem. A srácok körülöttem is befeszültek és Kacchannak egyáltalán nem tetszett Shigaraki utolsó mondata majd a következő sem. – Na, csináljuk és menjünk haza!

Felénk lendült de a közelünkbe sem ért, mikor All Might minden erejét bevetve ökölharcot kezdett vívni a Noumoval, és nem finomkodott mint eddig. Egy pillanatig sem fogta vissza magát. Csupán az ökleinek csapása keltett szél úgy tolt arrébb, hogy alig bírtunk ellen tartani neki.

Megállás nélkül villám gyorsan ütötte a szörnyet és már tudtam, hogy ő előbb rájött a gyengéjére mint én. Ha a képessége nem semlegesíti a csapásokat, csak csillapítja azokat akkor van egy felső határa. Csak el kell érnie!

– Azért készült, hogy megküzdjön velem? Ha elbírsz a 100%-os énemmel, akkor még többet nyújtok, hogy térdre kényszerítselek! – üvöltötte már egy emelkedett tudatállapotból. Feltett mindent erre, az életét, hogy megvédjen mindenkit, minket, és engem. Vérzik, mégis mindent belead. Az összes ütése pontos és irdatlanul erős! Ilyen egy igazi hős!

Tátott szájjal néztük a műsort, ami lehengerlő volt.

– Gonosztevő! Hallottad már ezeket a szavakat? Menj tovább! PLUS ULTRA!

És a Noumo belülről robbant egyet, attól a rengeteg erőtől, amit el kellett nyelnie. Kirepült a USJ tetején keresztül, olyan messzire, hogy már nem is láttuk.

A fiúk belelkesültek és elkezdték kitárgyalni a harcot, úgy ahogy én is mindig a tv előtt, ha láttam egy hőst küzdeni, de most Toshinoriról van szó. Kit érdekel, hogy mi lett a szörnnyel! Amíg a fiúk a messzire távozott gonosztevő felé néztek, én All Mightot figyeltem pislogás nélkül. Biztosan alig áll már a lábán és az ideje már rég lejárt.

Szétszakadt a felsője és bár még mindig mosolygott, de a belőle áramló gőzről rögtön tudtam mi az. Mások biztosan pornak látnák, de én nem.

– Na, Gonosztevők! Ideje feladni! Itt a vége... Adjátok meg magatokat!

Shigaraki remegett a dühtől, hogy elvesztette az ütőkártyáját és így legalább elfeledkezett rólunk.

– Te csalsz! – szűrte a fogai között vádlón, és újra vakarózni kezdett, ahogy elgondolkozott. Súlyos másodpercek teltek el a tétovázása által és annak fényében, hogy All Might már gőzölög, ez nagyon nem nekünk kedvez. Visszafog változni Toshinorira és ezt ő is tudja.

– Na mi a baj? Nem jössz? Azt mondtad, véget vetsz ennek, vagy valami ilyesmi, nem? Gyere és kapj el! – szólt sürgetően a stabilnak tűnő All Might, Shigarakinak és ijesztően rávillant az égszínkék írisze.

Todorokiék nyugodtan konstatálták, hogy ránk itt már nincs szükség és elindultak a kapu felé, de én nem bírtam megmozdulni.

– Midoriya! El kéne tűnnünk innen! Csak rosszabb lesz, ha túszként végezzük! – szólt rám Kirishima vidáman.

Tudom, de nem... Nem mehetek! Hisz Ő csak... blöfföl... Nem látjátok? Miért nem látjátok???

– Na mi lesz már! – üvöltött All Might. Shigaraki egyre jobban vakarózott és nem tudta mitévő legyen.

Kurogiri magyarázni kezdte az esélyeiket, amitől Shigaraki újra magára talált. Hallottuk, ahogy ecseteli a lehetőségeiket és a pániktól, hogy nem sikerült elijesztenie All Mightnak őket, a lábamba gyűlni kezdett az erőm, amit próbáltam szinten tartani. Nem fogok tétlenkedni mert más nem fog segíteni neki. Egyedül csak én tudom, mekkora a baj!

Shigaraki egy pillanattal később kinyújtott kézzel már mozdult is All Might felé. Túl messze voltam de elrugaszkodtam, pont olyan óvatosan, mintha tojáson állnék és nem Shigarakit vettem célba, nem is a taktikailag fontosabb emberüket, Kurogirit, hanem All Might és közé ugrottam és a kesztyűmet leejtve pöccintettem egyet. 

Shigarakit abban a pillanatban elnyelte a fekete köd és míg Kurogirit elvitte a lökéshullám, addig Mestere közvetlen közelről nyúlt ki és az, hogy előbb a füst, aztán a keze jelent meg, adott annyi előnyt, hogy képes voltam az ép kezemmel ráfogni a csuklójára és Kacchant semlegesítő háton átdobással a földön kötött ki. A tenyere és az öt ujja a talajhoz ért, amitől az szürkülve omlani kezdett. A mozgó talajtól elvesztettem az egyensúlyom és hanyatt vágódva jól bevágtam a fejem.

– Zavarsz! – morogta közvetlen közelről, ahogy földről elrugaszkodott. Azt hittem, hogy kihasználja a pillanatnyi eszméletvesztésemből származó előnyét, és megöl, de felettem átsuhanva All Mightot célozta. Fejemmel kísérve őt, egy éles hangot követően fröccsenést, majd velőt rázó ordítást halottam. A kézfején áthaladó golyó ütötte sebéből ömlő vörös vére ejtett foltot az arcomon.

Shigaraki a sebét nyomva ment tovább, mire harcra készen, kissé megszédülve pattantam fel. Ezt meghallva csodálkozva visszafordult.

– Ne mozdulj! Most van game over, Shigaraki Tomura... – nyögtem fájdalmasan, reszkető lábakkal de mindenre elszánt tekintettel. 

Nem hallgatva rám, lépet egyet All Might felé és abban a pillanatra Snipe Tanár Úr még három golyóval eltalálta a végtagjait, amitől térdre rogyott előttem.

Kurogiri gyorsan bevonta füsttel, ám a portál túloldaláról még visszhangzott a hangja.

– Lehet, hogy most elbuktam de legközelebb a szemed láttára fogom megölni a hőn szeretett All Might-odat... Aztán Te következel, Deku!

Először a karmazsin írisze tűnt el a szemem elől, majd a sötét füst is.

Aznap rengeteget tanultunk a hősökről... a megvívott harcaikról... a világukról. Valahogyan sikerült túlélnünk, és ez a lecke megkeményített bennünket. Még ha erre, nem is álltunk még készen.