Zöld Villám | BNHA | femDeku

1.10./1

Aizawa önmagához képest nagy lendülettel ismertetni kezdte a feladatot, de hirtelen pislákolni kezdtek a lámpák és az Ofőnk baljós tekintettel elhallgatott, majd a következő másodpercben hitetlenkedő arccal hátra fordult. A csarnok közepén, a szökőkútnál, egy fekete felhőféle jelent meg, ami terjeszkedni kezdett, majd akkora lett, hogy kényelmesen kisétált belőle egy ember. 

Első pillanatban kételkedtem a saját szemem világába. Nem akartam elhinni, hogy ami görnyedten, sötét aurával de magabiztosan kilépett, az egy ember. Hisz, halott emberek kezei vannak a testére rögzítve!

– Ne mozduljatok! Ez egy igazi Gonosztevő! – szólt ránk Aizawa, amitől még azok is, akik nem figyeltek, totál beszartak.

Az ijesztő figura egyenesen felénk nézett, bár tudtam, hogy nem lehet igaz, de olyan volt, mintha egyenesen rám tekintett volna. Újra azt az érzést éreztem, amit az óriási robotnál. Az életösztön felülbírálja az összes tervet, és álmot, és menekülésre késztet. Remegni kezdett a kezem, és lábam a kijárat felé lépett.

– Mindenki maradjon a helyén! – szólított fel Aizawa magabiztosan, és tudtam, hogy ez főleg nekem szólt. A fekete köd már akkorára nyúlt, hogy elkezdtek kiözönleni belőle a rossz arcú formák. Feltette a fura a szemüvegét, jelezvén, hogy igazán nagy a baj. A tömegre néztem, aztán vissza a tanárunkra. Ennyivel még ő sem fog bírni!

Lefagyva álltunk és a terem akusztikája miatt, messzebbről is tökéletesen hallottuk, ahogy a Ködfelhő emberi hangon felméri a két tanárunkat, majd minket és szúrós tekintettel All Might-ot keresi. A Kezes férfi csak állt, mellette egy szörnnyel, akinek kilátszódott a fejéből az agya. Erősnek és hatalmasnak tűnt, még innen nézve is.

– Mennyit dolgoztam azon, hogy idecsődítsem ezt a tömeget! – türelmetlenkedett az a hullarabló. – És All Might, a Béke Szimbóluma nincs is itt? Vajon iderohan, ha megölünk néhány kölyköt?

Ezt hallva tátva maradt a szám. Próbáltam felülemelkedni a pánikon, amit éreztem, de ez a fenyegetés nem segített.

– Szóval a tegnapi behatolás tényleg szarzsákok műve volt... – összegezte Aizawa és elindult feltartani a gonoszokat, hogy mi ki tudjunk menekülni a USJ-ből de utána szóltam.

– Hiába képes megszüntetni a képességeket, ha ezek ilyen sokan vannak...

– Ha csak ennyit tudnék, nem volnék profi Hős! Most menj! – szólt vissza, ahogy belevetette magát a több mint 5 tucat gonosztevő közé.

Aggódtam érte de megtettem, amit kért, mind futásnak eredtünk. Ahogy elindultam a Kezes férfi saját kezével felénk mutatott. Nem fogják hagyni, hogy ilyen könnyen lelépjünk. A Ködös alak megjelent köztünk és a kijárat között, és fenyegetően füstölgött.

– Miért nem szólnak a behatolás jelzők? – értetlenkedett Iida.

– Egyszerű! Az egyikük képessége kikapcsolta azt! – válaszolta Todoroki, aki villámgyorsan ám végtelen nyugalommal elemezte a helyzetet nekünk, a nála hülyébbeknek. – Egy elzárt területen, ami külön van a főépülettől, egy olyan időpontban, mikor az osztályunk pont itt van. Vakmerő de átgondolt terv. Bizonyára konkrét céljuk van vele, azért vállaltak ekkora kockázatot. Csak úgy tudunk szólni a tanároknak, ha kijutunk.

– Ám én Kurogiri, ezt nem fogom hagyni! – hallottunk a füst felől a hangot, amihez száj nem társult. – A Gonosztevők Szövetsége csupán All Mightot akarja, de mivel ő eltért az órarendjétől, veletek kell beérnünk! – zengett és még mondta volna tovább, ha Kacchan és Kirishima el nem veszti a türelmét. Neki rontottak és hatalmas robbanással, sarokba szorították Kurogirit.

– Jajj nekem! Ez veszélyes volt ám! – nevetett fel és semmilyen kárt nem szenvedett el. – Hát akkor játszunk! – kiáltott fel és kilövellt belőle a sötét füst. Utolsó amit láttam, hogy Iida, megragadta a mellette álló Urarakát, akiért így már nem kell aggódnom, és a másik oldalán álló erős fiút és a motorja gyorsaságával füstön kívülre, biztonságba helyezte őket. Iida a legjobb!

A következő pillanatban a hideg víz az arcomba csapódott és reflexszerű úszni kezdtem a felszín felé. Szóval, portálokat képes nyitni... És All Mightot akarják! Addig játszanak velünk, amíg ide nem ér... És aztán? 

De nem bírtam tovább fejtegetni az ügy szálait, mert egy vízi heteromorf éles fogaival hihetetlen gyorsasággal felém úszott. Szemernyi kétségem sem volt, hogy gyilkos szándékkal közeledik. Tudtam, hogy vízben esélytelen vagyok ellene... A kezem védekezően magam elé emeltem de szerencsére akkor megjelent Asui, akinek a terepe a víz, így könnyedén kiütötte a cápát és hosszú nyelvével megragadva, medence közepén úszó hajóra rakott. Zihálva vettem a levegőt és halál szele megcsapott.

– Köszönöm, Asui!

– Hívj Tsuyunak! – válaszolta kedvesen, ahogy tapadva felmászott a hajó oldalán. Sértődötten bedobta a harmadik osztálytársunkat, aki még eszméletlen állapotban is csak női mellekről tudott beszélni. Lehet, hogy ő még csak most pubertál?

Tsuyu magabiztosan lépett közelebb és úgy tűnt, hogy őt nem sokkolta le a történés. Biztos hidegvére van.

– Elég rosszra fordult a helyzet. – állapította meg.

– I-igen. Todorokinak igaza van, ahogy Aizawa mondta ők voltak tegnap, és megszerezték az órarendünket. – közben magához tért a kis Mineta és próbálta felvenni az okfejtésünk fonalát. – Hallottátok, All Might kell nekik.

– Neeem! Nem tudják elkapni All Mightot! És amint ideér, laposra veri őket! – szólt közben a kis lila jelmezes srác, amitől én is pozitív hangulatba kerültem.

– Várj Mineta! – kezdett bele Tsuyu. – Szerinted nem azért próbálkoznak ilyen magabiztosan, mert tudják, hogy lehet megölni őt? És azt mondta az erős fickó, hogy eljátszanak velünk, tehát minket sem akarnak életben hagyni. Ő is magabiztos volt. Vajon kitartunk addig, amíg All Might ideér? És ha ide is ér, egyenesen csapdába sétál... – vázolta fel a gondolatait, amiket nem befolyásolt All Might iránt érzett csodálata, vagy esetemben szerelme. Ő tisztán látott, nem úgy mint én, akit elvakítottak az érzései, és ezekre gondolni sem akartam, nemhogy számításba venni.

– Mi-Mi-Midoriya! Mi a fenéről beszél?! – kezdte rángatni a tornaruhám alját Mineta és láttam, hogy ő sokkal jobban meg van ijedve, mint én. Az sem segített, hogy ezalatt a hajót körbevették a vízre specializálódott gonosztevők és fennhangon részletezték, hogy milyen módon fognak megölnek minket.

Kellett egy perc, mire átgondoltam és kihasználtam, hogy Mineta sokkot kapott, Tsuyu pedig tervezgetni kezdett.

Ha tudják is hogyan győzzék le All Mightot, miért akarják? Mert ő az, aki elrettenti a gonoszokat? Mert ő a Béke egyetlen Szimbóluma? Nem! Nem ezek a jó kérdések! Ez most teljesen irreleváns. Egy dolog számít! Mégpedig az, hogy megmentsem Toshinorit!

Összeszorult a lelkem, ahogy elképzeltem azt a lehetőséget, amit sosem akartam de ideje felnőni. A naivságomat hátra kell hagynom! Még arra is fel kell készülnöm, amit a szívem sosem bírna ki... Erőltetnem kell magam, hogy azt is számításba vegyem, amitől rettegek.

– Ha ezeknek a fickóknak van ötletük All Might megölésére, akkor nekünk itt és most, gátat kell szabnunk a terveiknek! Harcolnunk kell... és győznünk! – jelentettem ki mindenre elszántan, és a szökőkút felé pillantottam, ahol az igazi ellenség várt.

Az igazán okos Gonosztevő, aki a csőcselék mögött várja, hogy a terve megvalósuljon úgy, hogy a kisujját se kelljen megmozdítania. Na, azt már nem! Egy ujjal sem érhet Toshinorihoz, nemhogy elvegye Tőlem!