Zöld Villám | BNHA | femDeku

2.20./1

Két nappal a Hosu-incidens után vagyis öt nappal a gyakornoki hét megkezdése után, a hírek csakis a Hősgyilkosról szóltak.

Mikor hét profi hős és három középiskolás szembenézett a Hősgyilkossal, Endeavor ott termett és megoldotta a helyzetet. Iida, Todoroki és az én nevem nem került nyilvánosságra, a sérüléseinket pedig azzal magyarázták, hogy a gyakornokoskodás ideje alatt szereztük azokat.

Ez a hivatalos történet, amit a rendőrség közölt, ahogy a Rendőrkapitány meg is mondta, és mi is ezt mondtuk mindenkinek, egyetlen kivétellel, Urarakát muszáj volt beavatni.

Todoroki reggel már az egyenruháját vette fel, borús képpel állt elém elbúcsúzni.

– Visszamegyek gyakornokoskodni.

– Muszáj? Mondhatnád, hogy fáj még a karod... – akadékoskodtam, hátha megfelelőnek találja a legjobb kifogást, amit gyártani tudtam neki.

– Nem lehet... Meg akarom tőle tanulni, amit csak lehet. – mondta, majd eszébe juthatott valami, mert váratlanul elmosolyodott. – Mellesleg, azt mondják, ő győzte le a Hősgyilkost, pedig ez nem is igaz. Látni akarom az arckifejezését, ahogy érdemtelenül fogadja a gratulációkat.

– Rendkívül kárörvendő tudsz lenni, ha Apádról van szó Todoroki... – nyomtam el én is egy fél mosolyt.

Ahogy egyre jobban megismerem... Nem. Ahogy szépen lassan megmutatja igazi önmagát, úgy ismerem meg, és látom milyen kemény munkát is tett bele év eleje óta, hogy komolynak, távolságtartónak és barátságtalannak tűnjön. Egyedül a szomorúságot nem kellett megjátszania de amint annak kiváltó okain dolgozni kezdett, a jégfal, ami körbe zárta, olvadásnak indult.

Még megvárta a zárójelentését majd távozott a kórházból, ezzel engem teljesen magamra hagyva. Szerencsére másnap reggel már én is mehettem, mert már magányomban kinéztem az egész internetet a telefonomon, végig hallgattam az összes osztálytársamat kinek hogy telt a hete, és még Staint is jobban megismerhettem a hírekből.

Nem tudtam felőle dűlőre jutni, lehetett volna hős, jobb élete de ő ezt az erős ideológiát választotta magának és annyira a megszállottja lett, hogy nem tehetett mást mint gyilkoljon és porba döntse más hős jövőjét mert Ő egykor így döntött.

A legrosszabb ebben az, hogy mivel híres lett, sokan fognak egyetérteni a tanaival, vagy rosszabb esetben követni a példáját. Borzasztó, hogy a média úgy adja elő, hogy Shigaraki piti bandájához tartozott, miközben nekem úgy tűnt, hogy nem hogy nem egy név alatt futnak, de még nem is kedvelik egymást de most az egész országban elterjedt téves infó miatt, a Gonosztevők Szövetségéhez fognak csatlakozni azok, aki Stainnel szimpatizálnak, ezzel erősítve azt az átkozott Shigarakit.

Ugyan mankó nélkül de még sántítva értem Gran Torinóhoz, de már csak összeszedni a holmimat és méltón megköszönni a sok segítséget, amit kaptam tőle.

– Ugyan rövid ideig tartott, de köszönöm, hogy foglalkozott velem!

– Szerintem nincs miért hálálkodnod. Sajnos így ért véget a gyakornokoskodásod.

– Ugyan, a maga elméleti útmutatásának és a folyamatos harcnak köszönhető, hogy képes voltam valamire a Hősgyilkos ellen.

– Egy hősgyilkos ellen, aki nem vett komolyan! – förmedt rám, majd vett egy nagy levegőt. – Nos, jobb, mintha egyetlen 100%-os gyilkos ütéssel próbálkoztál volna, amit szerintem biztos elvétettél volna... Viszont ez a karod újfent megsérült, nem igaz? – mutatott rá a kissé meggyengült jobb kezemre. – Az utolsó percben a megengedett 5% fölé mentél. A türelmetlenséged miatt feszengsz és ha nem koncentrálsz, oda az irányítás. Mindig maradj éber és higgadt. – nézett rám komolyan, bár mintha aggódást is felfedeztem volna a tekintetébe. – Tudom, hogy ezzel tisztában vagy de ha olyan nagy hős akarsz lenni, mint All Might akkor még sokat kell tanulnod.