Midoriya Hisade 16 éves középiskolás lány, akit a legnagyobb Hős megment és ez a sorsszerű találkozás meghatározza mindkettőjük életét.
All Might x femDeku /1.1-2.20/
Kacchan x femDeku /1.1-1.8/
Todoroki x femDeku /OVA-/
Shigaraki x femDeku /1.9,2.2...
Az erőmet bekapcsolva futottam, ahogy csak bírtam, a sikoltozó és pánikoló tömeg felé, akik homlokegyenest ellentétesen szaladtak, ebből rögtön tudtam, hogy jó irányba haladok.
Ha több van ezekből a Noumukból... és mindegyiknek olyan ereje van, mint a másiknak a USJ-ben, akkor nemcsak Gran Torino van bajban... hanem az egész város! Ohh, és Iida! Ő is itt van valahol! Mit tegyek? Mi lenne a legjobb döntés?
– Tenya!!! – hallottam meg már messziről az Osztályelnök nevét. Éles jobb kanyarral a kiabáló Hős felé vettem az irányt, akit rögtön felismertem. Manual volt az, akihez Iida jött a gyakorlatra! A Hős veszettül kereste a gyakornokát de közben oltotta a tűzet, terelte az ártatlanokat és borzasztó bosszúsnak tűnt. – Miért pont most kellett eltűnnöd, Tenya?! Nem hiszem el! – morogta, amit hallva megtorpantam, Iidára ez nagyon nem jellemző, hogy a bajban csak úgy elfusson, vajon... – Hé Te, vigyázz! – kiáltott most már rám, és az utca túloldalán felrobbant busz mögül egy újabb Noumu sétált ki, de nem az, amit a vonaton láttam. Akkor tényleg több van itt Hosuba... – Menj! Menekülj! – tényleg, én most Hosuban vagyok.
Itt vannak a Noumuk, lángol a negyed, az emberek kétségbeesettek de Iida mégis valami fontosabb után ment... számára fontosabb után... Csak nem? Megtalálta a Hősgyilkost!
– Bocsánat! – kiáltottam fel és minden ellenérzésem ellenére, hátraarccal hagytam ott a Hősöket, pedig segíteni akartam, de most fontosabb emberen kell segítenem! Iida, tarts ki! Jövök!
Zölden szikrázva lőttem ki, egyenesen el a hisztériától. Az emberek szemszögéből úgy tűnhetett, mintha beijedve menekülnék, de nem volt más választásom. A híradóban benne volt, hogy az összes támadás egy-egy kihalt sikátorban történt. Na, nekem is egy ilyet kell találnom! Végig futottam jó pár utcát, mire visszhangozva Iida hangját meghallottam, majd egy másikat is.
– Az, hogy elragad a gyűlöleted, és hogy csak a saját vágyaid lebegnek a szemed előtt... Ez áll a legmesszebb a hősi léttől. Ezért fogsz meghalni. – és a sötétből kibontakozó alak, egy hosszú pengéjű kardot magasban tartva akart lesújtani a földön fekvőre, de meghallhatta gyors közeledésemet, egyenesen rám nézve vett lendületet, de már késő volt, az öklöm hamarabb érte el csúf arcát, minthogy védekezni tudjon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Hősgyilkos jóval arrébb ért földet, kardját a betonba szúrva tompította az esést, ezzel minimalizálva a károkat.
– Mi-Midoriya! – szólalt meg meglepődve Iida, a földön elterülve. Mindkét karján csúnya vágásból szivárgó vérében feküdt, szemében fájdalom és düh látszott.
– Segíteni jöttem, Iida! – mondtam megnyugtatóan, mivel most még jókora távolság volt köztem és Stan között, így feltűnésmentesen kivettem a zsebemből a mobilomat és a közös chatbe két gombnyomással beillesztettem a pontos gps koordinátáimat. Mást is akartam volna még írni, de ellenfelemről nem bírtam még egy pillanatra sem levenni a tekintetemet. Csak remélni tudtam, hogy valaki így is érteni fogja és hív segítséget nekünk! Mindent megteszek, hogy ezt túléljük, de tisztában vagyok vele, hogy még alig bírom használni az erőmet, egyedül kevés leszek a hírhedt Hősgyilkoshoz.
