Zöld Villám | BNHA | femDeku

2.8./1

 – Látomás? – dőlt hátra Toshinori és a szemében, az őszinte összezavarodottság csillant. Szóval fogalma sincs, hogy mégis mi lehetett ez.

De miután vett egy nagy levegőt, jobban átgondolta és folytatta. – Ha jól emlékszem, fiatalkoromban én is láttam valami hasonlót.

– Ó, és ez mit jelent?

– Ez egyértelműen azt mutatja, hogy kezded uralni az erődet. Szerintem ez egyfajta lenyomata a One For All használóinak. Nem holmi akarattal rendelkező lények, akik hatással lehetnek rád, vagy akikre te hatással lehetsz, de nem tudom...

Ezután még boncolgatta az elméletét arról, hogy egész biztos, hogy nem ez a látomás mozdította meg az ujjamat, hanem én magam, de az arca határozatlanságot sugallt. Ő is csak találgat. Bakker, ez nem valami kielégítő teória! Lemondóan sóhajtottam egyet, amit Toshinori is észrevett.

– Na de, ami most fontosabb: nem akarod megnézni, hogy ki lesz a következő ellenfeled?

– De, megyek már! Bár biztosan tudom, hogy Ő fog nyerni... – és ökölbe szorult a kezem, a lelki fájdalom az arcomon is megjelent.

– Kicsoda?

– Todoroki.

– Áhh, Endeavor fia, ugye? – kérdezett vissza szórakozottan, látván a sötét arckifejezésemet.

Erre inkább nem mondtam semmit, hanem felálltam és elköszöntem tőlük.

Mindenki sokkal jobban járt, hogy most nem fejtettem ki, a jelenlegi véleményemet Endeavorről. Puffogtam egy sort magamba, és az utolsó gondolatomba elmerülve, sétáltam a sarok felé. „Remélem mostanában nem futok össze vele..." De szerencsétlenségemre meghallottam a sarkon túlról, a másik folyosóról a hangját.

– Szánalmasan viselkedsz Shoto! Ha használtad volna a bal oldaladat, elsöprő győzelmet tudhatnál magadénak! Ehelyett szerencsétlenkedsz és még azt a nevetséges lányt is megmentetted a kieséstől... Fejezd be ezt a tinédzser lázadást! Egy dolgod van, felülmúlni All Mightot, nem pedig hősszerelmest játszani!!! – mi vaaan? Erősen a falhoz simulva kaptam a számhoz a tenyeremet, nehogy kibukjon rajta valami szép. Még hogy én, nevetséges??? Hogy beszélhet így a gyerekével? Mondjuk nekem nincs apám, szóval nem tudom, hogy beszélnek az apák, de ez... ez elfogadhatatlan egy Hőstől. – Értetted? Te jobb vagy a testvéreidnél és a osztálytársaidnál is... Te vagy a mesterművem!

– Csak ennyit akartál mondani, Te rohadék? Anyám erejével fogok győzni és továbbjutni. A te erődet nem fogom használni a harcban. – és Todoroki hangján annyi elfojtott érzést lehetett hallani, hogy az már nekem fájt.

– Most még talán működik, de el fogod érni annak az erőnek a határát... – kontrázott rá de Todoroki léptei egyre távolabbról hallatszott, majd Endeavor is a nézőtér felé vette az irányt. Mondjuk nekem is arra kéne mennem, de inkább a kerülő úton megyek. Nem biztos, hogy meg tudnám állni azt, hogy ne beszéljek tiszteletlenül a Második legnagyobb Hőssel.

Így mire visszaértem az osztálytársaimhoz, Todoroki már ott állt a pályán. Leültem Uraraka és Iida mellé. Igazából akkor tudatosult bennem, hogy Sero lesz az ellenfele a feldúlt srácnak. Ajjajj!

Present Mic csipkelődős stílusba bemutatta a szemben álló feleket és amint elhangzott a rajt, Sero támadásba lendülve a szalagjaival körbetekerte Todorokit. Azt gondolva, hogy ha villám gyorsan kidobja a vonalon túlra, mielőtt ellenfele akár csak gondolkozni is tudna, akkor nyert. De arról elfelejtkezett, hogy a lábán keresztül is képes használni a képességét, így egy „Bocsi!"-t elnyomva, Todoroki egy hihetetlen nagyságú jégfalba fagyasztotta Serot.

Belerengett a stadion a támadásába és a levegő annyira lehűlt, hogy meglátszott a leheletünk. Uraraka elfehéredve nézett rám és tudtam mit jelent ez a tekintet. Már most sajnál a következő meccsem miatt, pedig az ő ellenfele se kutya.

– Me-menni fog! – mosolygott erőltetetten és a remegő hüvelykujját felfelé mutatta.

– Kö-kösszi... – válaszoltam dideregve és ahogy Todoroki arcára visszasiklott a tekintetem, a szívem elszorult. Hát, mennyi sértést, bánatot és fájdalmat tud még elviselni ez a fiatal srác?

Todoroki egy mozdulattal eltörte a jéggé fagyott béklyóit és amint végignézett a stadion tetején átnyúló félelmetes jégcsapdáján, fújt egyet és a tekintete megenyhült. Fél oldalán a ruháját, és a testét is beborította a dér.

– Nem gondolod, hogy ez túlzás volt? – üvöltött neki a mozdulatlan Sero.

Midnight miután megbizonyosodott, hogy itt a meccs vége, kihirdette a győztest.

– Todoroki továbbjutott a második fordulóba!

Miközben a nézők megrettentek a jég erejétől, sajnálkozva tekintettek a vesztesre, aki ennek fényében esélytelen volt, már abban a pillanatban, amikor fellépett a lépcsőn.

– Bocs, tényleg túlzásba estem. – ment közelebb Todoroki és tette a bal kezét, Sero mellkasára. – Csak nagyon dühös voltam...

Miközben a tömeg Serot próbálta vigasztalni a "Rá se ránts!"-ot skandálva, Todoroki a bal felét használva kiolvasztotta a maga alkotta jégbörtönből. Számomra ez a jelenet elmondhatatlan szomorúságot sugárzott. Hiszen próbál minden szerepnek megfelelni, miközben még önmagát sem ismeri teljesen.

A jégmegolvasztása miatt, kis szünetet elrendelő Mic hangjától zengett az egész lelátó. A többiekkel bementünk a folyosóra és fél füllel hallgattam, ahogy társaim Todoroki erejéről beszélnek. Hát persze, hogy ilyen nyugodtan tudnak erről fecsegni, nem nekik kell kiállni a következő körben ellene...

Kacchan arcát tanulmányoztam, amin most fura módon az unottság helyett, valami leheletnyi izgalom ült. Hogy lehet izgatott, ha hallotta Todoroki élettörténetét? Ennyire nincs benne empátia a srác irányába? Vagy csak szimplán már tudja, hogy a végén ők ketten lesznek a döntőben, és a vele való harc gondolata feltüzelte? Tuti már most keresi a fogást a srácon!

Hát, mondjuk nekem is ezt kéne tennem... Igen! Egy jó terv kell, amivel győzhetek. A képességének talán nincs is, de neki, az Apja a gyenge pontja... Ha jól játszom ki ezt a lapot... Micsoda? Nem! Ezt nem tehetem meg vele! Erre még gondolnom sem szabadna... De bevillant All Might arca, amint kijelenti, hogy győznöm kell! Ahh! Máshogy nem fog menni... Nem okozhatok neki csalódást! Hisade, neked is van egy álmod! Arra kell koncentrálnod, nem veheted figyelembe az ellenfeled gondját-baját!

– Hé, nagyon összeráncoltad a homlokodat... – bökött oldalba Uraraka. – Már van terved Todorokira, ugye?

– Á, nincs... A képessége hibátlan és neked? – és Kacchan felé biccentettem a fejem.

– Elhiheted, hogy folyamatosan körülötte járnak a gondolataim... – és ő is a tüsi srác felé nézve, elmosolyodott. De ez a mosoly, most olyan más volt. Sok arcát megismertem de így, még senkire sem nézett. A fejem közte és Kacchan között, ping-pong labdát játszott és összeállt a kép. Áhhá, szóval ezért kérdezte, hogy jártunk-e... Ohh! Urarakára nézve elvigyorodtam.

– Ehehhehhehhe... – kuncogtam fel nőiesen, amit már ő is észrevett. Rendezte az arcvonásait és összehúzta a szemét.

– Nem az van, amire gondolsz... – védte rögtön magát.

– Ahha... Na persze... A bosszúm ideje eljött! – nevettem fel sötéten, amitől megrettent. Kissé felé hajoltam és sejtelmesen folytattam. – Tudtad, hogy pár napja volt a szülinapja?

– Mi? Komolyan?! – és a fiúra nézve elvörösödött.

– Komolyan. 20.-án ünnepelte... – és karba tettem a kezem. Ez a reakciója totál megerősítette a teóriámat, persze tagadta végig, hogy bármit érezne iránta de mivel rajta felejtette a szemét, masszívan bámulni kezdtük Kacchant, aki ezt észrevéve, egynél többször, furán pillantott ránk. Ettől engem rögtön levert a víz, így menekülőre fogva, éretlen vihogással, visszatereltem Urarakát a helyünkre.