Zöld Villám | BNHA | femDeku

2.20./6

A következő napokban akaratlanul is jobban odafigyeltem a környezetemre az utcán. Folyton a sötét alakot kerestem a szememmel, és amikor megláttam egy fekete pulcsit, érdeklődve bámultam felé addig, amíg ki nem derült, hogy mégsem ő az.

A suliban Todoroki nem jött oda hozzám, én pedig még ránézni sem bírtam a lelkifurdalástól. Aizawa elől is próbáltam kitérni, nehogy keresztkérdéseket tegyen fel Toshiról, de ezt a mutatványt csak az első osztályfőnöki óráig sikerült sikeresen bemutatnom.

– Nos, hamarosan itt a nyári szünet, alig maradt másfél hónapotok addig, de persze semmi értelme végigpihenni azt a 40 napot, igaz? – kérdezte önelégült arccal Aizawa.

– Ugye nem...?! – döntöttem a homlokomat az asztal hideg lapjának, mert már sejtettem, mi fog következni.

– A nyári szünetben egy hónapos erdei edzőtáborba megyünk! – jelentette ki, megsem várva a válaszunkat, amitől mindenki izgatott lett, kivéve engem.

– Tudtam! Igen! – ujjongott Mineta a leghangosabban, majd sorolta, mit vár a legjobban. – Bátorságpróba! Fürdő! Együtt eszünk és alszunk! – ennél a résznél öntött el a felismerés, hogy miért is nem repesek a boldogságtól. – Olyan izgatott vagyok!

Ösztönösen Todorokira pillantottam; napok óta most néztünk először igazán egymásra. Ő is ugyanolyan tanácstalanul nézett vissza rám, mint én őrá.

Tekintetéből biztosra vettem, hogy neki is ugyanaz jár a fejében: Egy hónapig összezárva vele, miközben ilyen bonyolult a kapcsolatunk?!

Muszáj lesz rendeznem a dolgokat... hátha lehetünk még barátok. Végül is, ha úgy vesszük, Toshi áldását adta a barátkozásunkra... sőt, kifejezetten kérte is... na, várjunk csak egy pillanatot! Vajon kik lesznek a kísérő tanárok? Todoroki és Kacchan után már csak egy valakivel nem akarnék huzamosabb időt együtt tölteni, és az pedig Toshinori! Istenem, ki kell derítenem, jön-e a táborba, bocsánatot kell kérnem Todorokitól, és olyan nagy ívben elkerülni Kacchant, amilyenben csak bírom.

Elsápadva szuggeráltam az Ofőt, hátha mond még valamit a kísérőkről, de nem arról beszélt, ami igazán érdekelt.

– Azonban! Akik nem mennek át a félévzáró vizsgán, azok a tábor helyett megízlelik a nyári iskola poklát.

– Adjunk bele mindent, srácok! – kiáltották egyszerre az osztálytársaim.

– Jól van, vége az órának! – zárta rövidre a Tanárunk.

Nem kívánta egy porcikám sem, de azért érdekes volt a tény, hogy a kistanáriban történtek után Aizawa egyszer sem jelzett, hogy beszélne velem külön. Sőt, teljesen érdektelennek tűnt, így arra jutottam, hogy Toshi valahogy rá tudta venni, hogy felejtse el azt, amit hallott. Talán akkor nem lesz baja ebből se nekem, se All Mightnak...

Gyakorlati órák után fáradtan léptem ki a kapun az eső áztatta utcára. Már megszokásból is arra a járdaszakaszra tévedt a tekintetem, ahol először beszéltem vele, de eddig mindig üresen találtam. Ám legnagyobb döbbenetemre ma kivételesen állt ott valaki. Látványától megtorpantam, amit az útitársaim is észrevettek.

– Olyan ismerős... – motyogta Uraraka, miközben hunyorogva méregette a fiút az esernyője takarásában. – Talán ismered?

– I-igen – vágtam rá. – Menjetek csak! Lehet, hogy még utolérlek titeket. – küldtem őket tovább, majd átkelve a zebrán, a megázott srác elé toppantam.