Zöld Villám | BNHA | femDeku

OVA 2.

Nap nap után egyre közeledtünk Toshi szülinapja felé, bár akkoriban sürgetőbbnek éreztem a békülést Todorokival. Az elmélet, igaz már rég megvolt, de a gyakorlatban, amikor a szeme elé kerültem, hogy félrehívjam, minduntalan megfutamodtam előle. Nem tudtam, hogyan is magyarázhatnám meg neki, hogy valójában a Toshi iránt érzett csalódottságom és zavarodottságom volt az igazi probléma. Csak abban a pillanatban ő testesítette meg az összes gondomat, és akaratlanul rajta vezettem le a bennem lévő feszültséget.

Majd eljött a perc, amikor már nem halogathattam tovább.

A gyakorlati óra elején Aizawa a tőle telhető legünnepélyesebb arcával állt a tábla előtt.

– Csatlakozik hozzánk négy hőstagozatos tanuló az Isami Középiskolából. – mondta, és mintha ez egy jelszó lett volna, belépett négy merőben más egyenruhát viselő diák az osztályunkba.

– Egy szemüveges lány! – csapkodta meg a vállamat izgatottan a mögöttem ülő Mineta.

Mosolyogva próbáltam lehámozni magamról az izzadt tenyerét, miközben Kaminari már akcióba is lendült.

– Hé, csinos lány, megadod a számodat? – kérdezte, de Jiro ezt nem hagyta szó nélkül.

– Ne az ostobaságoddal próbálj bevágódni! – bökte meg a képességével a fiút.

Ezen az apró szerelmi civakodáson, sokatmondóan kuncogni kezdtem, amihez a többiek is csatlakoztak, így az osztály hangos nevetésben tört ki. Míg Jiro elvörösödve igyekezett leplezni zavarát, addig Kaminari ebből semmit sem vett észre.

Aizawa türelme végleg elfogyott, bevetette a semlegesítését, majd a négy tanuló felé fordult.

– Mutatkozzatok be!

– I-Igenis! – húzta ki magát a szemüveges lány. – Ma veletek fogunk gyakorlatozni, mi az Isami Középiskola hőstagozatos diákjai. Sekigai Kashiko vagyok.

– Én az osztálytársa vagyok, Tadan Dadan. – törölgette a verejtékes homlokát a mellette álló, pufi srác. – Örvendek a találkozásnak! – hajolt meg udvariasan, majd vártuk, hogy a szúrós tekintettel meredő harmadik diák ugyanígy bemutatkozzon de ő csupán, csak hanyagul odavetette nekünk a vezetéknevét.

– Fujimi.

Az előttem ülő Kacchan rosszallását fejezte ki a bunkó viselkedése miatt. Féltem, hogy felpattan, és azonnal jómodorra tanítja Fujimit, de szerencsénkre a helyén maradt.

A negyedik Isamis diák eddig szégyenlősen elbújt, de amikor rá került a sor, Tsuyu széke nyikorogva adott neki helyet, hogy odaszaladjon a kígyófejű heteromorf lányhoz.

– Habuko! – örvendezett Tsuyu, és megölelték egymást. Uraraka furcsán pillantott rám, amit én egy pozitív vállrándítással intéztem el, jelezve, hogy mindenki azt csinál, ami jólesik.

Ha egy béka barátkozni akar egy kígyóval, hát tegye. Bár kissé természetellenesnek tűnik, de ha jól kijönnek egymással, akkor miért foglalkoznának mások véleményével? Mégis mi baj lehet belőle?

Akkoriban még borzasztóan naiv voltam... Ez a véleményem akkor változott meg, amikor megtapasztaltam, milyen nagy baj is lehet abból, ha az ellentétek összebarátkoznak. Shigaraki és az Én oldalamon is volt valaki, aki őszintén megmondta, hogy hülyeséget csinálunk, de hát, miért is foglalkoztunk volna mások véleményével?! Ha már olyan jól kijöttünk egymással...

– Mongoose! Ne barátkozz a U.A.-esekkel! – förmedt rá Fujimi a kígyós lányra.

– Hé, mit ugatsz, te szaros mellékszereplő?! – ugrott fel Kacchan a helyéről. Türelme, csupán eddig tartott ki.