Zöld Villám | BNHA | femDeku

2.13./2

Elkalandozott vigyorgásomban az előttem ülő Kacchan türelmetlen sóhajtása zavart meg, bár nem nézett hátra, valahogy sejtettem milyen fejet vág, mivel már egy ideje nyújthatta felém a papírokat, amit nem vettem észre és így nem is vettem el tőle.

Kapkodva kértem elnézést, és egyet elvéve belőle, a többit adtam is gyorsan tovább a hátam mögött ülő Minetának. Vissza fordulva elmélyülten szuggerálni kezdtem a fehér lapot, hátha le tudom olvasni róla azt a tökéletes hős nevet, amit viselve a világot mentem majd meg, és ezáltal az örökre fenn marad.

Végiggondoltam, hogy gyerekként milyen szójátékokat találtam ki, amiben All Might neve valamilyen formában benne volt de most... most, hogy tényleg van közöttünk egy tanár-diák, mester-tanítvány, életem szerelme-rajongó kapcsolat, és látom, hogy milyen szakadék tátong közöttünk, hogy is vehetném a bátorságot, hogy az Ő dicső nevét, akár csak hangulatában megidézzem?! Nem, valami egyedi kell, ami jelzi, hogy én egy különálló személyiség vagyok, aki igaz, hogy a nyomdokaiba lép, mégsem vagyok Ő. Ezt Endaevorrel szépen megbeszéltük a Sportfesztiválon, úgyhogy tartanom is kéne magam hozzá. Igen, muszáj lesz...

Az agyam veszettül dolgozott valami megoldáson, amíg a többiek könnyedén, a kisujjukból kirázva karcolták fel a fehér papírra és vonultak ki vele a táblához.

Mindenkinek elmés, és rájuk a legjobban passzoló neveket választották. Jó, nekik... Volt tíz évük kitalálni, nekem pedig komolyan sosem jutott az eszembe.

Kacchan széke nyikorgása követelte fájdalmasan a figyelmemet, ahogy kivánszorgott a táblához nemtörődöm módon zsebre dugott kézzel, majd hóna alól előkapva, teljes erőből és főleg magabiztosan, vágta le a kemény papírt a pultra.

– Robbantó Gyilkoskirály!!! – jelentette ki, mire nekem még a lélegzetem is elakadt. Fura volt elképzelni, hogy ne Kacchannak hívjam ezentúl.

– Szerintem nem kéne ilyen nevet használnod. – mondta komolyan Midnight.

– Miért nem?! – reccsent rá Kacchan, én meg már kezdtem érteni mi a probléma. Visszaülve Uraraka jött ki, visszafogottan, sőt mintha egy drága kincset dédelgetett volna, kezdett bele.

– Én ezt találtam ki: Uravity.

Meghallva a tökéletes nevet mosolyogva bólogatni kezdtem, ez az!

Midnightnak is elnyerte tetszését, összecsapta a tenyerét és elégedettnek tűnt.

– Milyen stílusos!

Uraraka megkönnyebbülve indult vissza, helyét Todoroki vette át és egy szó nélkül felénk mutatta a tábláját, amit keze írása díszített.

– Shoto? A keresztneved? Biztos vagy benne? – kérdezte kétkedve a tanárunk, mire Todoroki egy halvány mosollyal az arcán rám nézett, majd vissza Midnightra és határozottan közölte.

– Igen!

Ezt a könnyed arckifejezését nem tudtam hová tenni. Vajon miért döntött így? Hisz a saját nevén nem kellett sokat agyalnia. Lehet, hogy nekem sem kellene annyira rágörcsölnöm. Mi az a név, ami a legjobban jellemzi azt, honnan indultam és hová tartok? Amin minden barátom hív? Hát, másra úgysem hallgatnék már ennyi év után... Kösz Kacchan...

– Már csak Bakugo, akinek újat kell kitalálnia, valamint Iida és Midoriya maradt, igaz?

Iida fájdalmas tekintettel állt fel és lépett elénk. Papírját letéve némi szégyenérzetet véltem felfedezni szemeiben, pedig a lapon neki is a saját keresztneve pihent.