Zöld Villám | BNHA | femDeku

2.9./1

Amíg nyújtott Iida végigvettem, amit Uraraka mondott. Sosem volt legjobb barátnőm, nem tudhattam, de gondolhattam volna... Megbántottam az érzéseit csupán azzal, hogy észre sem vettem, hogy rosszul érzi magát. Folyton csak magammal foglalkozok, istenem, olyan rossz barát vagyok! Az lesz a legkevesebb, hogy bocsánatot kérek és mindent beleadva drukkolok majd neki!

Iidával, miután végzett, együtt rohantunk a helyünkre és a többiektől megtudtunk, hogy Kirishima és a B-s srác meccse döntetlenre jött ki, mivel hasonló képességük révén egyszerre feküdtek ki. Később egy szkandermeccsen dől el, hogy ki jut majd tovább.

Végre Present Mic harsogni kezdett a mikrofonjába és ez csak egyet jelentett, mégpedig azt, hogy kezdődik. Istenem, annyira izgulok! Jobban mint a sajátom előtt!

– A nyolcadik, és egyben utolsó mérkőzés az első fordulóban! Általános iskolában igazi híresség volt! Ez nem egy átlagos ember arca! A hőstagozatos Bakugo Katsuki! Versus... Én neki szurkolok! A hőstagozatos Uraraka Ochaco!

A lány mikor meghallotta a nevét, integetni kezdett a tomboló tömegnek, én pedig a leghangosabban, ahogy bírtam, drukkoltam neki.

– Ha vissza akarsz lépni, most megteheted. – vetette oda hanyagul a lánynak Kacchan.

Uraraka mosolyt erőltetve magára, megrázta a fejét és csak összpontosítva nézte az előtte álló srácot, aki először őt mérte végig, majd rám pillantott. Gondterhelten összehúzta a szemöldökét de még mindig zsebre dugott kézzel állt, ezzel azt a hatást keltve, hogy egyáltalán nem izgul. Pedig ő is... ez, eszembe jutotta az első találkozásunkat Urarakával.

Emlékszem is! Az iskola udvarán, a felvételi vizsga előtt, amikor Kacchan beszólt valamit nekem.

„– Ideges vagy? – kérdezte és bátorítóan rám mosolygott. – Mert ezzel nem vagy egyedül... Még az a tirpák gyerek is az! – nevetett. – Gondolj erre és akkor jobb lesz! Adjunk bele mindent!"

Igen, már akkor is csodáltam, hogy milyen bátor és kemény csaj. Most is be fogja bizonyítani! Felülemelkedik az érzésein és a végsőkig küzdeni fog.

Present Mic elkiáltotta magát, hogy „Rajt!" és abban a pillanatban a lány megindult, beledőlve a futásba, hogy minél hamarabb Kacchan közelébe tudjon férkőzni. De a fiú sem tétlenkedett. Meglendítette a kezét, amivel egy robbanást küldött a lány felé. Erre a nézőtéren felszisszentek az emberek.

Érthető, hogy nem fogja vissza magát, de attól még rosszul néz ki ez az egész. Kívülről ők csak egy törékeny lányt látnak, akire a gonosztevő kisugárzásával és képességével rendelkező fiú, rátámad.

A füst még az előző robbantásból nem oszlott el, ami jó takarást biztosított Urarakának. Kacchannek pedig ijesztő lehetett, hogy nem tudja merről érkezik a támadás.

– Fel kellett volna adnod! – dünnyögött bele a füstbe Kacchan, majd egy kék foltot látott mozogni, amire azonnal reagálva lecsapott. Jóval kisebb robbantással szegezte földhöz a lány cipzáros felsőjét. Felugrottam a helyemről mert tudtam, hogy itt az alkalom, amivel a lány élt is. Kacchan háta mögül elugorva, csak egy hajszál választotta el, hogy megérintse de a fiú robbantott egyet, ezzel megvédve magát és nem sikerült a csel. Urarakát méterekkel vetette hátra a lökéshullám de nem adta fel, azonnal neki futott a srácnak, újra és újra. Mindannyiszor Kacchan egy robbantással taszította hátrébb, ő maga pedig sosem indított támadást. Igazából, meg sem moccant kezdés óta.

Ahogy teltek a percek és Uraraka kitartóan próbált a srác közelébe jutni, aki pedig ezt látványosan nem hagyta, úgy kezdett még rosszabbul kinézni ez az egész mérkőzés. A lány egyre ziláltabb és sebesültebb lett, míg Kacchanon egy horzsolás sem volt.