Zöld Villám | BNHA | femDeku

2.8./2

Közben elkezdődött Kaminari és az Indás hajú lány összecsapása. Jiro már a korlátnál állt, mikor leültünk és lemondó mosollyal az arcán nézte, ahogy az áramos srác, természetesen, terv és ész nélkül támad neki az ellenfelének. Senki sem lepődött meg, mikor három perc után, csúnya véget ért számára a meccs. Jiro erre csak legyintett egyet.

– Totálisan ezt vártam ettől a hülyétől! – mondta nekünk, de az a tény, hogy a korlátnál izgult a srácért, számomra mást sugallt.

A táskámból elővettem a jegyzetfüzetemet és veszettül írni kezdtem a B-s lány képessége előnyeit és hátrányait.

– Indák? Vajon úgy működnek, mint Kamui Fa képessége? Kaminari képessége elméletileg erős de Shiozaki is egy erős ellenfél. Ő lett a negyedik helyezett a felvételi vizsgán...

Uraraka elképedt azon, hogy milyen gyorsan körmölök.

– Azta! Mennyi infót levettél ebből a pár perces meccsből! Szegény fiú! Megint kisütötte az agyát... – nevetett fel.

– Hát igen, kicsit utána nézhetett volna a dolgoknak... Egyébként, ez csak hobbi, tudod. Nem mindennapos, hogy elképesztő képességeket láthatok az osztályunkon kívül.

– Miért, minket már ki is elemeztél? – kérdezte érdeklődve és közelebb hajolt hozzám, hogy jobban lássa, amit írtam. Így messziről, úgy tűnhetett, mintha titkokat osztanánk meg egymással.

– Igen! A te Zéró Gravitációdat is. – és átlapoztam a füzetet. Az oldalakon a társaink elemzései foglaltak helyet, amiket az elmúlt hetekben a gyakorlati órákon figyeltem meg. A csodálatos rajzomhoz érve, ami őt ábrázolta, nagy szemekkel kezdte olvasni a teleírt dupla lapot, ami csak róla szólt.

– Ez-ez... tűpontos! Mondjuk... Már nem hányok annyit... – húzta el megjátszott sértődéssel a száját.

Közben már ment Iida meccse és néha oda-oda pillantottunk de mindketten biztosak voltunk a győzelmében Hatsume ellen. Számunkra egy pillanatig sem volt kérdés, és miután Hatsume szimplán csak reklámozás céljából kihasználta a srácot, már komolytalanná is vált az egész. Urarakával végig sutyorogtuk a fél meccset és csak akkor fagytunk le, amikor látványosan Kacchan a hátunk mögé ülve, a székem hátuljának nyomta a talpát.

Szétrebbenve, Uraraka drukkolni kezdett Iidának, én meg onnantól, folyamatosan éreztem a tarkómon a srác éles tekintetét, mintha Damoklész kardja lebegne a fejem felett. Egyre nyugtalanabbul fészkelődtem, de akkor Hatsume, mint aki jól végezte dolgát, simán lesétált a pályáról. Uraraka ugrálva éljenzett Iida továbbjutásának, önfeledt mosolyától, engem is elkapott a lelkesedése és vele örültem, bár értelmetlennek tartottam.

Lehet, hogy csak fel akarta dobni a saját hangulatát? Vagy az enyémet? Akkor lett még gyanúsabb a viselkedése, amikor visszaülve fél másodperc múlva felpattant, annyit mondva, hogy „mindjárt jövök!" majd sietve távozott. Borzasztó volt a tudat, hogy nem nézhetek úgy hátra, hogy ne Kacchan tekintetével nézzek farkas szemet, de amikor gyorsan távolodott a lány, aggódva néztem utána és láttam, hogy Kacchan is őt nézi. Ez az arc, amivel nézte a légies barátnőmet olyan ismerős volt... Mikor is láttam?

– Mit bámulsz? Kinyírjalak? – nézett rám egyenesen szúrós szemmel.

– Nem! Semmit! – fordultam vissza azon nyomban. Mereven egyenes háttal ültem, meg sem mertem moccanni.

Ezután lement egy gyors meccs Aoyama és Ashido között. A fura szőke srác, most sem hazudtolta meg önmagát, így az alkatilag még nálam is erősebb rózsaszín lány nyert. Istenem, de szeretnék ennyire hajlékony lenni! Lehet kérek majd tőle pár edzés tippet. Késztetésem volt ezt is leírni, nyúltam a füzetem után, de a mozdulatom megakadt. Tényleg iszonyatosan le akartam jegyzetelni de rettegtem, hogy Kacchan meglátja, akkor véletlenül lerepül a lelátóról a füzet.