Zöld Villám | BNHA | femDeku

2.12./2

Még Present Mic-hez képest is túl diszkós intró után, bejelentette a két döntős srácot.

– Ez a U.A. Sportfesztivál utolsó mérkőzése! Az elsőévesek legjobbja ebből a párviadalból kerül ki! De elég is a szóból! A hőstagozatos Todoroki Shoto! Versus... A szintén hőstagozatos Katsuki Bakugo! Most pedig... Rajta! – és ahogy ezt kimondta, a mindenre elszánt tekintetű ellenfelek támadásba lendültek. Todoroki letette a kezét és egy akkora jéghegyet küldött Kacchan felé mint szegény Sero felé. Elsöprő erővel vette bele magát, amitől újra meglátszott a lehelete.

Uraraka első másodpercben felpattant sziszegve követte szemével a jég mozgását, én mint pártatlanság élő szobra csupán előredőlve figyeltem meg aprólékosan a küzdelmet de nem csak én, Mic is belelendült a konferálásba.

– Todoroki azonnal támadásba lendült! Próbálja elkerülni a közelharcot Bakugoval? Vajon máris megvan a győztesünk?!

– Nem. – ráztam meg önkéntelenül a fejem, mire Uraraka reménykedve rám pillantott de robbanások visszhangzott hangjaira azon nyomban vissza is fordult.

– Mi ez a hang? – fülelt Mineta.

– Ezt Bakugo csinálja. – válaszolt neki a mellette ülő Tsuyu.

– A robbanásaival átásta magát a jégen, mint egy vakond?! – hőkölt hátra Kaminari, mikor Kacchan kitört a jégbörtönéből és nekiugrott a mindig hidegvérű fiúnak.

Kacchan első próbálkozásra elkerülte a jeges oldalát ellenfelének és egy hatalmas lökéssel a pálya széle felé hajított.

Ökölbe szorult a kezem de nem, nem drukkoltam. Csak... talán aggódtam. A megnyugvásom egy jégfal képében érkezett, min Todoroki lecsúszva megragadta Kacchan karját a bal kezével, ami akár a győzelmét is elhozhatta volna ha... De akkor az Apja, a nézőtérről bele kiabált a mérkőzésbe.

– Használd a bal oldalad! Használd, Shoto! Ne szórakozz már! – ezzel emlékeztetve Todorokit arra a súlyra, amit folyton a hátán cipel. Ez meg is tette hatását, lefagyott egy pillanatra majd a képessége használata nélkül lökte el Kacchant a lehető legmesszebbre magától.

Ugyan még ültem de már mindkét öklöm fájt a tehetetlen szorítástól, amit nem bírtam leállítani. Miért nem hagyja már békén? Miért?

– Nem vagyok elég erős, hogy rákényszerülj?! – dühöngött Kacchan de ezt csak azok hallották Aizawa unott hangjától, akik olyan közel ültek mint mi.

– Todoroki bal karjának megragadása, és a robbanások időzítése alapján... Bakugo kísérletezik. A kölyök brillírozik, ahányszor csak harcol. Todoroki jól mozog, azonban a támadásai túl egyszerűek. A Midoriyával vívott csatája óta nem a régi önmaga... – elemezte a helyzetet a Tanárunk, amibe Kacchan önmagából kikelve beleordított.

– Megmutatom, hogy mi lesz, ha hülyét csinálsz belőlem! – futott neki, kezét veszélyesen melegítve. – Megöllek! A vitathatatlan első helyet akarom! Azzal nem nyerek semmit, ha legyőzök egy barmot, aki lebecsül engem! Semmi értelme, ha nem érek el többet Dekunál! Ha nem akarsz győzni, akkor ne merj a szemem elé kerülni!

Todoroki tágra nyílt szemmel nézte a felé lendülő Kacchant, és először úgy tűnt jegesedik a karja de a szeméből a csillogás eltűnt és mikor a karját már nem támadásra emelte, hanem hanyatlani kezdett, nem bírtam tovább. Felpattanva, a korláton átdőlve teli tüdővel kiabálni kezdtem.

– Todoroki! Ne add fel! Mindent bele!

Eme kirohanásomra először Uraraka szeme villant rám, majd a hátam mögött mindenkié, szúrós tekintetek sora állt a hátamba, még Kacchan is felnézett rám de nem érdekelt a lesújtó pillantása, mert szavaim elérték a jeges fiút és felgyúlt benne a küzdőszellem.