OVA 2./3

27 5 2
                                    


– Tényleg pont olyan, mint a filmekben! Így sokkal erősebbek! – csúsztam ki elvörösödve Todoroki szorításából, majd próbáltam távolságot tartani a Kacchan zombitól.

– Francba! – kiáltotta Ojiro, miközben a mögöttük előbukkanó zombik elől elrántotta Hagakuret, ezzel feláldozva magát. 

Sajnos nem vettük észre időben, hogy amíg az előttünk lévők kötötték le a figyelmünket, addig a lentieknek sikerült felmászniuk, így teljesen bekerítettek minket.

Hagakure után Kodát is megharapták, ezzel Todoroki csapata elfogyott, amit a srác hitetlenkedve vett tudomásul.

– Még Koda is...!

– Zombiként is milyen csendes! – reflektáltam, hogy Koda ebben az állapotban is csak alig hallható hangokat adott ki. Todoroki halvány mosollyal díjazta a poént, örültem, hogy kicsit kizökkentettem, nem akartam, hogy túlságosan a lelkére vegye a veszteséget.

– Hé! Mit tegyünk? – szólt bele a szemezésünkbe, Ashido, amivel zavarba hozott de kényszerítettem magam, hogy a túlélésre koncentráljak.

– Egyelőre tűnjünk el innen! – adtam ki a legésszerűbb parancsot, és indultam el arra, amerre a legkevesebb zombi volt.

A meredek lejtőn engem követve, ki a talpán, ki a fenekén kezdett csúszni. Nem volt más út a menekülésre, és azt hittem, mindenkinek sikerülni fog, de egyikünk figyelmetlenségből hibázott, és elesett.

Tsuyu a bokáját fogva ült fel.

– Tsuyu! – léptem felé, de ő azonnal felemelte a kezét, tenyerével megálljt parancsolva nekem. Egyenesen rám nézett, majd a zombikra pillantott, akik gyorsan gurulva közeledtek felé, veszélyes közelségben. Régi barátnője, Habuko, érte el őt a leggyorsabban, esélyünk sem lett volna megmenteni.

– Habuko-chan... – nézett fel rá Tsuyu, remélve, hogy a kígyólány zombi formájában is felismeri egykori legjobb barátját, és egy pillanatra tényleg úgy tűnt, hogy Habuko nem fogja megtámadni a békalányt.

– Habuko! Még zombiként is emlékszel rám! Köszönöm! Mindörökké barátok leszünk... – motyogta meghatódva Tsuyu, de a következő pillanatban az átlátszó Hagakure ráharapott a vállára, és Tsuyu azonnal átváltozott. Csodálatunkra, még ezután is fogták egymást kezét.

– Még zombiként is barátok... – szólt remegő hangon Uraraka, próbált valami pozitívat mondani, de Ashido nem hagyta, hogy elkalandozzunk.

– Szerintem ennél most van fontosabb dolgunk is! – mondta, majd hátrálni kezdett, amint a zombi osztálytársaink újra minket vettek célba.

A távolból egy ismerős hang ütötte meg a fülemet, de a zombi zajok közepette már csak a becsapódást hallottam jól, majd a por elültével ott állt az, akit mindenki várt, hogy leállítsa végre ezt a rémálmot: nem más, mint All... mi??? Ez Toshi!

Toshi zavarodottan állt távolabb, vékony formájában, vért köhögve.

– Egy idegen is zombivá vált! – sikított Uraraka, Ashidoval karöltve.

– Egy idegen is zombivá vált! – sikított Uraraka, Ashidoval karöltve

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Zöld Villám | BNHA | femDekuDonde viven las historias. Descúbrelo ahora