Zöld Villám | BNHA | femDeku

OVA 1./2

Felpattanva érzékeltem, hogy a jókötésű Gonosztevő egyre közelebb sétál és a porfelhőből tisztán kirajzolódott, hogy egy magatehetetlen testet vonszol maga után.

Tágra nyílt szemmel néztem és nem akartam elhinni, amit látok. Az nem lehet!

– Lehetetlen! – nyögtem ki. – Todoroki! – üvöltöttem oda neki és léptem egyet felé.

– Az osztály legerősebbikét... – hitetlenkedett Uraraka. A félelem a szemében jól látható volt. A többiek is megrettentek és félő volt, hogy összetörnek az újabb trauma súlya alatt.

– Gyorsan a tanárokhoz kell jutnunk! – mondta sürgetően Iida mire Ojiro rohanni kezdett. A távolból hallottam ahogy a két tanár a vészkijárat felé tereli.

Tőlünk balra egyre többen jelentek meg. Értem, a földrengésre előbújtak, hogy megnézzék mi történt.

– Na, azt már nem! Nem hagyom, hogy meglépjetek! Ez lesz a sírotok! – üvöltötte a Gonosztevő a maszkján keresztül, az eszméletlen Todorokit erősen fogva, dobbantott egyet a lábával. A következő pillanatban Mineta letett egy gömböt a földre és abba kapaszkodva, megfogta a karom és így nem vitt el az újabb széllökés.

– Kö-köszönöm... – köhögtem a portól, ahogy elült. Mindenkit méterekkel vitt odébb és pusztán a gonosztevő erejétől megrettentek, ami az eddig nem így kinéző, de most már sík környezet, jól mutatja.

– Jó, most már tiszta a terep. – mondta jól hallhatóan az ipse. – Senki sem menekülhet!

Erre pont Tizenhármas üvölteni kezdte, hogy „mindenki meneküljön!". Nem mozdult senki csak Kacchan, aki a semmiből előtűnve a Gonosztevőt kezdte el csépelni és szokásos hangvételt megütve megszólalt.

– Meneküljetek! Legalább nem zavartok! Majd én elintézem őt!

– Ostoba! Miért nem használja a fejét? Egyértelműm, hogy a gonosz erősebb nála. – sírt fel Mineta.

– Tévedsz. Kacchan nem az a fajta, aki nem gondolkodik. Azt teszi, amit tennie kell! Hisz ő nem mentési, hanem egy harcos hős! Az osztályban Ő a legalkalmasabb erre a feladatra, és ezt ő tudja a legjobban.

Pont végszóra bevitt egy tiszta találatot a Gonosztevőnek és Iida mellett ért földet.

– Hé, ne mások miatt aggódj! Ne csak álldogálj ott! Juttasd ki innen a puhányokat!

Válaszként Iida méregbe gurult de akkor Kirishima hangjától kezdett zengeni az USJ.

– Hé-hé, Bakugo! Kire céloztál puhányok alatt?

– Mi vagyunk az A-osztály húsz diákja! – folytatta Yaoyorozu.

– Egy nap mind hősök leszünk! – fejezte be Uraraka, akinek látszólag nem lett semmi baja, szemei most erőt sugároztak, nyoma sem volt már a félelemnek és mögöttük felsorakoztak a kissé poros társaink. Szívmelengető pillanat volt, hogy senki nem futamodott meg és mind jöttek segíteni.

– Milyen bátrak vagytok! Azonban... – dünnyögte a Gonosztevő, ahogy egyetlen csapással nagyobb kő és szikladarabokat küldött felénk.

– Intézem! – kiáltott fel Aoyama és a köldöklézerével apróbbra vágta a köveket, majd a maradékot, Kirishima és Sato ütötte szét.

Ezután mindenki támadásba lendül. Jiro a hanghullámaival, Sero a szalagjaival, Yaoyorozu elfogó hálóval próbálta mozgásképtelenné tenni a huligánt, hogy lehetőségünk legyen puszta erővel megtámadni. A helyzetet kihasználva eltökélten neki futottam, ahogy még Shoji, Tokoyami és Iida is tette.