Collide

1. Gyilkos?

-Hosszú nap volt főnök?-kérdezte Lora az íróasztalnál ülő férfit aki egy mappába kezdte pakolni a papírjait.
-Hosszú, de igazán nyereséges.-mosolygott az asszisztensére.
-Remek munkát végzett ma is.-dicsérte meg őt.
-Köszönöm Lora, te is remek munkát végeztél a papírokkal.-mutatta őket fel ahogy azokat is a kék dossziéba helyezte.
-Biztos nagyon elfáradt, biztos ne mondjam le a holnap reggeli találkozót?-kérdezte.
-Lynn szeretne találkozni velem, bár az okát nem mondta. De nem hagyhatom ki.
-Értem.
-Menj haza Lora és pihenj. Megérdemled.
-Maga is együtt tölti az estét a fiával, Jacobbal?
-Sajnos nem, ma Laurienál van.
-Oh. Akkor...kellemes pihenést magának Mr. Barber.
-Köszönöm Lora, neked is.-állt fel az asztaltól ahogy a kijárat felé indult, mikor találkozott egy barátjával.-Csak nem végeztél te is?
-De.-fújta ki a levegőt.-Lassan abba kellene hagynom ezt a detektíveskedést.
-Ugyan már Duffy, miről beszélsz? Akkor ki dolgozna az oldalamon?
-Andy Barber komolyan sajnálna ha elhagynám?-tette fel a kérdést.
-Pam Duffy mindig is a társam lesz.-mondta lelkesen.
-Oh ez a fene nagy önbizalom ami belőled árad.-nevetett.
-Van kedved velem vacsizni? Jacob Laurienál van így egyedül vagyok.
-Még mindig nem akarjátok elásni a csatabárdot?
-Nem csatázunk.
-Andy alig beszéltek, max ha Jacobról van szó.
-Elváltunk. Bőven elég az is amit beszélünk. Te is tudod hogy...
-...hogy miután majdnem megölte Jacobot nem tudsz neki megbocsájtani.
-Pontosan.
-Mégis Jacob anyja. És szüksége van rá.
-Tudom, és nem is tiltom el tőle.
-Ti Barberek elég érdekesek vagytok.-sétált tovább.
-Akkor csak nem vacsorázol velem?-kiabált utána Andy.
-Elég téged nyolc órában elviselnelek, még ezek után is téged hallgassalak?-mosolygott rá ahogy a kocsijához sétált. Andy végignézte ahogy Duffy kihajt a parkolóból majd ő is beszállt az Audi A6 autójába. A telefonjáért nyúlt amin egy üzenet volt Jacobtól amiben leírta hogy a matek házija ötös lett, amire Andy egy ,,ügyes vagy fiam, büszke vagyok rád" választ küldött. A telefont lerakva indult a szokásos apa-fia napokon meglátogatott gyorsétterem felé ahol kivételesen egyedül fogyasztja el a vacsoráját. Ahogy ült és várakozott az ujjai folyamatosan az asztalon doboltak. Így egyedül mégsem akkora buli itt ülni.
-Szabad?-kérdezte egy női hang. Mikor felnézett egy fiatal lányt látott meg maga mellett aki egy pohár narancslevet szorongatott. Csodálatos hosszú barna haja, tengerkék szeme, tükörsima bőre, dús ajkai azonnal elvarázsolta egy pillanatra Andyt.
-Sajnálom, de én nem vagyok az a fajta férfi...-kezdett magyarázkodni.
-Mi? Jaj nem! Nem vagyok prostituált.-nevetett.-Csak ott ültem...-mutatott az asztal irányába.-...és láttam maga is mennyire unatkozik és gondoltam jól jönne magának is a társaság.
-Magában kicsi félelem érzet sincs mi van ha gyilkos vagyok? Vagy valami erőszakos férfi aki éjszaka vadászik a nőkre?-tette fel a kérdést Andy.
-Nem.-válaszolta kisebb kuncogással.
-Tessék.-mutatott a helyre Andy ahova a lány azonnal le is ült.-Andy vagyok.-nyújtotta felé a kezét.
-Emily.-fogott vele kezet.
-Tehát Emily...miből gondolod hogy nem vagyok rossz ember?-épp ahogy feltette a kérdést az ő itala is asztalhoz ért. Emily megvárta amíg a pincér elment majd kissé előrehajolva mondta.
-A kezeid.-válaszolta egyszerűen.
-Mi van a kezeimmel?-vizsgálta Andy.
-Nincs sérülés, ápolt. Ez nem lehet egy gyilkos keze.
-Ügyes.-nevetett.-Tényleg nem vagyok.
-Öltönyben vagy, egy gyilkos biztos nem ilyen kényes ruhát választana.
-Jók a megfigyelő képességeid. Sok nyomozós filmet nézel?
-Ki tudja?-dőlt hátra egy mosollyal az arcán.
-Megkérdezhetem Emily hány éves vagy?
-Elmúltam tizennyolc.
-Kezdjem én?-kérdezte.
-Harmincöt?
-Harminchét. Te tényleg profi vagy.-nevetett ahogy ez a nő egyik pillanatról a másikra hogy kirángatta az unalmas hétköznapjaiból.
-A rendeléseik.-helyezte a pincér a tányérokat eléjük.-Jó étvágyat.
-Köszönjük.-válaszolták egyszerre.-Na és Emily. Miért ülsz ilyen késő este egyedül ebben az étteremben?
-Késő este? Az idős embereknek ennyire elveszik az időérzéke?
-I-idős?
-Még csak tíz óra.-nevetett.
-Rendben, tény...ha nincs más programom képes vagyok már tíz órakkor úgy kidőlni hogy altatni se kell.-ismerte be.
-Hosszú és fárasztó napom volt.-kezdett bele.-A napokban költöztem ide és ma már félig kipakoltam a cuccaim így ünneplésként itt kötöttem ki.
-És nincsenek itt ismerőseid? Kell valami ok amiért ideköltöztél.
-Idős harminchét éves férfiakra vadászom.-játszott vele.
-Hé, ne élj vissza azzal amit megosztottam veled. Én még a korod se tudom Emily.
-Huszonkilenc.-válaszolta.-Vagyis lassan harminc de még élvezem hogy kettessel kezdődnek a számok.
-Tehát huszonkilenc éves Emily...miért költöztél ide? Talán egy férfi miatt?
-Úgy nézek ki mint aki képes egy férfi miatt átutazni egy fél országot?
-Nem.-ismerte be.-Elég határozott vagy így nem tudom elképzelni hogy valaki irányítani tudna téged.
-Vannak kivételek.-egy sunyi mosollyal harapott a szívószálra ahogy a narancslevét kezdte kortyolni.-De mesélj magadról Andy.
-Állj, ha nem én vagyok a gyilkos te lennél? És most gyűjtesz infókat rólam?-játszott most már ő is vele.
-Tudnom kell a következő áldozatom.-vont vállat.
-Oké, a nevem már tudod. A korom is.
-Itt laksz?-tette fel a kérdést.
-Itt, nem messze innen a kertvárosban. Egy gyönyörű családi házban.-válaszolta. Emily újra a kezeit nézte.-Azt hittem eldöntötted hogy nem vagyok gyilkos.
-Nincs gyűrűd. Szingli férfi vagy?
-Miért?
-A korodhoz képest helyes férfi vagy tehát meglepő és sokkoló lenne.
-Elvált férfi vagyok. Van egy fiam,Jacob a neve. Tizennégy éves.-mondta őszintén.-Na és te Emily? Azt megtudtam hogy nem egy férfi miatt költöztél ide. De biztos van valakid. Lehetetlen hogy egy ilyen nőnek mint te ne legyen senkije.
-Én lennék a kivétel?
-Túl nagyok az elvárásaid akkor?-akarta megtudni az okot miért nem került még senki közel a szívéhez.
-Hm, nem. Egyáltalán nem. Szeressen őszintén, legyen őszinte, bízzon bennem és élvezze az életet velem. Körülbelül ennyi.
-És ezt bárki ennyire nehezen ugorja meg?-nem tudta mit művel vele ez az idegen lány. De teljesen elfelejtette miért is van itt este. És azt is hogy Laurie előtt és után se volt soha senki más az életében erre jön ez a lány aki felkeltette az érdeklődését egy pillanat alatt.
-Meglehet hogy egy érettebb, idősebb férfira lenne szükségem aki nem játékként tekint egy kapcsolatra?
-Most rám gondoltál?-tette fel a kérdést gondolkodás nélkül.
-Meg akarod tudni?-Andy pedig csak ránézett.

Tudta hogy ennek az estének korán sincs vége.

Kaptok egy kis ízelítőt a sztoriból. Kíváncsi vagyok mit gondoltok, folytassam? 😁