Collide

89. Apa

Öt évvel később:

-Apa! Apa!-rohant Eleia Andy irodájába.
-Oh, kit látnak szemeim! A hercegnőm.-kapta fel az ölébe a lányát Andy.-Felébredtél?-simította ki a kócos kis tincseket az arcából.-Hogy áll a hajad?-nevetett ahogy próbálta helyreigazítani a tincseket.
-Apa!-futott irányába a következő kis rosszcsont.
-Kai!-ültette a másik lábára a fiát. Majd megpillantotta a levegőért kapkodó feleségét.
-Jelentem, nem bírok velük.-ült Andy kanapéjára ahogy próbálta a légzését visszanyerni.
-Rosszalkodtok?-kérdezte a gyermekeit.
-Kai nem akar felöltözni, Eleia fonatot akar a hajába de nem engedi hogy kifésüljem azt a gubancot a hajából.-a gyerekek elnevették magukat mint akik tudták hogy rosszak voltak.-Ne nevessetek kis szörnyecskék. Anyu mindjárt meghal levegőhiányba.
-Újraélesszelek?-kérdezte Andy ahogy nem vette le a szemét a feleségéről.
-Légyszíves.
-Na jó, Kai gyere megyünk felöltözni, hercegnő felfele, megyünk hajat fonni.
-Anya húzza a hajam.-panaszkodott Eleia.
-Nem akarom, de belenyálaztál a hajadba éjszaka hogy ilyen kócos vagy? Vagy valami csatába voltál?-a lánya elnevette magát. Andy pedig imádta hallani a családja nevetését.
-Sziasztok.-jelent meg Jacob az ajtóban.
-Oh, itt az én életmentőm.-örült Emily ahogy megpillantotta Jacobot az ajtóban.
-Szia anya.-sétált oda ahogy egy puszit nyomott az arcára.
-Este sikerült megírnod a beadandód?-kérdezte Emily.
-Természetesen.
-Remek ügyvéd lesz a fiunk.-mondta büszkeséggel Andy.
-Jacob! Jacob!-szaladtak felé a gyerekek.
-Hogy néztek ti ki?-lepődött meg a gyerekek kinézetén.
-Ne kérdezd.-legyintett Emily.
-Sok az energiájuk?-nevetett Jacob.
-Túl sok, öreg vagyok én már ehhez.-válaszolta Emily.
-Segítsek?-kérdezte J.
-Megtennéd?-hálás volt Jacob segítségéért Emily és Andy.
-Eleia fonatot akar.-jegyezte meg Andy.
-Dehogy akar. Igaz rondaság?-kócolta még jobban a haját a húgának.-Elvigyem őket majd?
-Szükséged van a kocsira igaz?-ismerte Andy a fiát.
-Sarah kinézett valami helyet ahol szerinte tökéletes piknik randink lehetne.
-Vigyed a kocsit.-mondta Emily.-És valami virágot is vegyél akkor menet közben.
-Oh még jó hogy mondod! Eszembe volt. Indulás a szobába szörnyikék!-kergette őket a szobájuk irányába Jacob.
-Istenem...csend és nyugalom.-hunyta be a szemét Em.
-Senki se mondta hogy ez könnyű lesz nem igaz?-ült mellé Andy ahogy a kezeit a keze közé vette.
-Ahogy egyre gyorsabbak egyre nehezebb. Eleia huncut, Kai meg minden hülyeségbe benne van. Eleia rávette hogy bújjon az ágya alá és ijesszen meg. Mondanom se kell hogy szinte bepisiltem mikor kiugrott onnan.
-Én vagy te voltál ilyen rossz gyerekként?
-Biztosan te. Én nagyon jó kislány voltam.-nézett a férjére és imádta őt. Leírhatatlanul szerette.
-Anyukád is ezt erősítené meg?
-Nem. Anyu biztos azt mondaná szörnyű voltam és...meglehet igaza lenne.-nevetett.
-Tudod...akármennyire is nehéz néha...nem bánom hogy idáig jutottunk.
-Az újraélesztésig?
-Nem.-nevetett.-Addig hogy ekkora családunk lett.
-Azt én se bánom. Soha egy percig. Őszintén imádom minden percét.
-Mikor megismertelek nem gondoltam hogy te fogod megadni nekem ezt...a nagy családot amire vágytam. De megleptél.
-Ez most dícséret?
-Az.-csókolta meg Emilyt ahogy a kezei lassan a pólója alá csúsztak.
-Ne! Ne, ne! A gyerekek az emeleten.
-Már úgyse jönnek erre. Miénk az egész nap.
-Neked dolgoznod kell, nekem meg takarítani. Ne próbálj keresztbetenni a terveimnek.
-Pedig szívesen megtenném.
-Biztos vagy benne hogy nem jönnek már be?
-Bezárom az ajtót.
-De...
-Szerinted Jacob nem tudja hogy mi ezt csináljuk?-sétált az ajtóhoz.-Az első óvszerét is tőlem kapta. Szerinted megvan még neki?
-Remélem nem.-nevetett.
-Tudja hogy kell nekünk is a kettesben lét.
-Mennyi időnk van?
-Bőven elég lesz.-mosolyodott el ahogy egy pillanat alatt kapott az ajkai után. A felső gyorsan landolt a földön ahogy Andy szinte kiéhezve csókolta a feleségét. A kezei azonnal a pólóját kapták le magáról majd egy pillanat alatt a nadrágot.-Gyerünk kicsim, vegyük le ezt a fránya nadrágot.-Emily elnevette magát Andyn. Akarták egymást ez pedig soha se volt kérdés.-Így.-rakta maga köré Emily lábait ahogy kettőt végighúzott Emily érzékeny részén majd a férfiasságával a bejáratához irányult.-Tartsd itt a lábaid rendben?
-Igenis, apuci.-játszott vele Emily ez pedig bőven elég volt Andynek. Egy határozott mozdulattal hatolt be ahogy az elején már egy intenzív tempót vett fel. Emily ajkait pedig egyre sűrűbben hagyta el nyögés.-Úristen...-fogott rá Andy izmos karjaira.
-Annyira csodás vagy. Ha tudnád mennyire.-nézte a pontot Andy ahol a testük találkozott. Beindította.-Gyerünk kicsim, had halljalak.
-Andy...
-Ügyes, még.-gyorsított.
-Istenem, Andy...Andy...!-közel járt Emily ezt pedig Andy tudta.
-Add nekem magad.
-Andy mindjárt...
-Tudom kicsikém. Tudom.-a lökések határozottabbak lettek.-Gyerünk.-mindketten gyorsan elélveztek. Imádták az ilyen pillanatokat mikor ha nem is volt sok idejük de egy-egy gyors együttlétre mindig futotta.
-Lassan lehet itt is újra kell majd élesztened.-nevetett Emily.
-Bármikor.-hajolt Emily ajkaiért.-Ez lehet újabb kislány lesz?-humorizált.
-Nincs kizárva.
-Szeretlek Em.
-Én is téged Andy.

Sajnálom, hogy ide ilyen későn jött rész. Szörnyen bajba voltam hogy mit is írjak mert valójában Eleia megszületésénél terveztem lezárni a sztorit de úgy éreztem Andy megérdemel még egy kisbabát🤣 Azonban szerintem most értem el oda, hogy sajnos be kell jelentenem a Collide hivatalosan is ezzel a résszel véget ért.💔 lehet nem tökéletes befejezés de őszintén nehéz volt most az utolsó részeket alakítanom😅 Köszönöm hogy velem tartottatok!❤️ Remélem a további sztoriknál még találkozunk, mert az ötletekből soha se fogyunk ki😌❤️❤️❤️